Aranyásó BOB 1 évre (19 század legvége, Alaszka–Kanada)

A 19. század utolsó éveiben volt a nagy klondike-i aranyláz, kb. 100 000 hétköznapi ember ment szerencsét próbálni az USA és a világ minden részébõl. A köztudattal ellentétben a konkrét terület nem Alaszkában, hanem Kanadában van, Dawson City környéke.
A kanadai hatóságok (mounty-k) egy idõ után csak azokat engedték át a határon, akik 1 évre elegendõ készlettel rendelkeztek az ultradurva körülmények túléléséhez (sátorban mínusz 60-70 fok stb.). Íme a lista a közel 1 tonnás felszerelésrõl, amit gyalog/szánon/kutyákkal/kenukkal stb. kellett eljuttatni a célállomásra úttalan utakon, téli viharokban, jeges hágókon és folyókon:

Idézet:
"A feladat nagyságáról némi fogalmat nyújt az alábbi lista, amely elõírta, hogy milyen fogyasztási cikkekbõl mennyit kell egy személynek magával cipelnie a hegyeken át:

400 font liszt
50 font kukoricaliszt
50 font zabdara
35 font rizs
100 font bab
40 font gyertya
100 font kristálycukor
8 font sütõpor
200 font szalonna
2 font szóda
36 font élesztõ
15 font só
1 font bors
1/2 font mustár
1/2 font gyömbér
25 font aszalt alma
25 font aszalt õszibarack
25 font aszalt sárgabarack
25 font hal
10 font aszalt szilva
50 font szárított vöröshagyma
50 font szárított burgonya
24 font kávé
5 font tea
4 tucat tejkonzerv
5 db mosószappan
60 doboz gyufa
15 font zöldségleves-kivonat
25 doboz vaj

De ez még korántsem volt minden. Következett a felszerelés: vaskályha, serpenyõ aranymosáshoz, 3 egymásba illõ vödör, bögre, tányér, kés, villa, 2 kanál, 2 sütõserpenyõ, kávéskanna, csákány, kézifûrész, szalagfûrész, fenõkõ, szekerce, 2 lapát, 3 reszelõ, hántolókés, fejsze, 3 vésõ, 20 font szög, húsdaraboló kés, kalapács, iránytû, gyalu, szögvonalzó, yukoni szán, 200 láb hosszúságú kötél, 15 font szurok, 10 font kenderkóc és egy ponyvasátor.
Aztán a ruhanemûk: 3 garnitúra vastag alsóruha, szõrmebélésû bekecs, 2 szõrmebélésû nadrág, nehéz, gumival bélelt kabát, egy tucat pár gyapjúharisnya, fél tucat pár egyujjas kesztyû, 2 felsõing, 2 pár vízhatlan gumicsizma, 2 pár cipõ,2 garnitúra takaró, 4 törülközõ, 2 kezeslábas zubbony, egy olajjal impregnált, vízhatlan öltözék és 5 yard moszkitóháló."

Idézet forrása: Pierre Berton: Aranyláz Alaszkában (Bp.: Kossuth, 1983.) Eredeti címe: Klondike. The life and death of the last Great Rush.
Alapmû túlélõknek/preppereknek/bushcraftosoknak, tele van hasznos infókkal, ráadásul jól megírt, izgalmas dokumentumkönyv.

Idézet:

---

Eredeti hozzászóló cattaro

A 19. század utolsó éveiben volt a nagy klondike-i aranyláz, kb. 100 000 hétköznapi ember ment szerencsét próbálni az USA és a világ minden részébõl. A köztudattal ellentétben a konkrét terület nem Alaszkában, hanem Kanadában van, Dawson City környéke.
A kanadai hatóságok (mounty-k) egy idõ után csak azokat engedték át a határon, akik 1 évre elegendõ készlettel rendelkeztek az ultradurva körülmények túléléséhez (sátorban mínusz 60-70 fok stb.). Íme a lista a közel 1 tonnás felszerelésrõl, amit gyalog/szánon/kutyákkal/kenukkal stb. kellett eljuttatni a célállomásra úttalan utakon, téli viharokban, jeges hágókon és folyókon:

Idézet:
"A feladat nagyságáról némi fogalmat nyújt az alábbi lista, amely elõírta, hogy milyen fogyasztási cikkekbõl mennyit kell egy személynek magával cipelnie a hegyeken át:

400 font liszt
50 font kukoricaliszt
50 font zabdara
35 font rizs
100 font bab
40 font gyertya
100 font kristálycukor
8 font sütõpor
200 font szalonna
2 font szóda
36 font élesztõ
15 font só
1 font bors
1/2 font mustár
1/2 font gyömbér
25 font aszalt alma
25 font aszalt õszibarack
25 font aszalt sárgabarack
25 font hal
10 font aszalt szilva
50 font szárított vöröshagyma
50 font szárított burgonya
24 font kávé
5 font tea
4 tucat tejkonzerv
5 db mosószappan
60 doboz gyufa
15 font zöldségleves-kivonat
25 doboz vaj

De ez még korántsem volt minden. Következett a felszerelés: vaskályha, serpenyõ aranymosáshoz, 3 egymásba illõ vödör, bögre, tányér, kés, villa, 2 kanál, 2 sütõserpenyõ, kávéskanna, csákány, kézifûrész, szalagfûrész, fenõkõ, szekerce, 2 lapát, 3 reszelõ, hántolókés, fejsze, 3 vésõ, 20 font szög, húsdaraboló kés, kalapács, iránytû, gyalu, szögvonalzó, yukoni szán, 200 láb hosszúságú kötél, 15 font szurok, 10 font kenderkóc és egy ponyvasátor.
Aztán a ruhanemûk: 3 garnitúra vastag alsóruha, szõrmebélésû bekecs, 2 szõrmebélésû nadrág, nehéz, gumival bélelt kabát, egy tucat pár gyapjúharisnya, fél tucat pár egyujjas kesztyû, 2 felsõing, 2 pár vízhatlan gumicsizma, 2 pár cipõ,2 garnitúra takaró, 4 törülközõ, 2 kezeslábas zubbony, egy olajjal impregnált, vízhatlan öltözék és 5 yard moszkitóháló."

Idézet forrása: Pierre Berton: Aranyláz Alaszkában (Bp.: Kossuth, 1983.) Eredeti címe: Klondike. The life and death of the last Great Rush.
Alapmû túlélõknek/preppereknek/bushcraftosoknak, tele van hasznos infókkal, ráadásul jól megírt, izgalmas dokumentumkönyv.

---

Nocsak, ezek szerint nem csak nekem van meg ez a könyv... :)

Azt hiszem, ebben volt az is, hogy egy ember szinte csak nyulat evett, mert azt tudta hatékonyan beszerezni, és ún. hiánybetegségben halt meg...

Idézet:

---

Eredeti hozzászóló varég

Nocsak, ezek szerint nem csak nekem van meg ez a könyv... :)

Azt hiszem, ebben volt az is, hogy egy ember szinte csak nyulat evett, mert azt tudta hatékonyan beszerezni, és ún. hiánybetegségben halt meg...

---

Szerintem nem ebben volt, bár már rég olvastam, most csak bele-beleolvasgattam, de lehet, hogy végigmegyek rajta újra, mert másodszorra is tetszik, nem véletlenül vettem le a polcról. A nyulas sztori mintha a SAS túlélési könyvben lett volna, de lehet, hogy Wiseman is innen vette a sztorit, ki tudja...

Nyulas dolgot valami szar helyzetbe kényszerített indiántörzsrõl olvastam paleolit táplálkozásról szóló könyvben. Amúgy az végig hiivatkozik, ha fontos kitúrhatom :D

Az 5 yard moszkitóhálón elcsodálkoztam.
Az is érdekes, hogy fegyvert nem említenek, pedig a medvék, farkasok, indiánok ellen hasznos lett volna.

Csak az érthetõbbség kedvéért...
1 font = 0,453592 kg 1 kg = 2,20462 font (lbs);
1 yard kb. 91 cm. 1 yard = 3 láb

Nyáron brutális a szúnyoghelyzet északon, Kanadában is, Szibériában is, fõleg a tundrás vidéken, védelem nélkül túlélhetetlen.
Gondolom, amit nem említettek, az evidens, mert úgyis van az embernél. Pl. sapkát sem említenek. Meg elsõsegély-cuccokat, gyógyszereket, az tényleg furcsa. Vagy horgászfelszerelést, hálózsákot. Nem is beszélve a piáról, a whisk(e)y volt a legértékesebb áru északon, szó szerint aranyat ért, akárcsak a viszonylag "friss" nyomtatott újságok. Azt nem tudom, hogy lõfegyvert be lehetett-e vinni Alaszkából Kanadába, de rengeteg mindent becsempésztek a többi áru közé rejtve. Egy idõ után kialakult az áruszállítás hajókkal a Yukonon Dawsonba, amikor jégmentes volt, de éhínség is kialakult.

Gondolom nem teljeskörû listát akartak, hanem azt gyûjtötték össze, ami nem teljesen evidens. Mert pl fentebbibõl sokminden evidens, de a mennyiségek nem biztos.

Tényleg nem kötözködni akarok, de ha aranyásó lennék, akkor a csákány, a serpenyõ (aranymosáshoz), az ásó legalább olyan evidens lenne, mint a puska. Ennek ellenére az elõbbiek szerepelnek a listán, a fegyver nem. Lehet, hogy fegyvertartás-ellenes volt a lista szerzõje :)
Nem gondoltam volna, hogy ott északon is sok a szúnyog, de elhiszem.

Lehet, hogy volt valamilyen felelõsségvállalás a lista készítõje és betarttatója részérõl? Valamilyen biztosítás, vagy jogszabályi kötelezettség?

Idézet:

---

Eredeti hozzászóló st.jimmy

Lehet, hogy volt valamilyen felelõsségvállalás a lista készítõje és betarttatója részérõl? Valamilyen biztosítás, vagy jogszabályi kötelezettség?

---

A könyv szerint volt ilyen, egy idõ után ellenõrizték ez elõírt tételek meglétét, amennyiben kevesebb volt sokkal, akkor az illetõt nem engedték be a területre..
(Sok éhenhalás elõfordult arrafelé a kevés élelmiszerbolt miatt)

Engem a listáról leginkább a szárított vöröshagyma és a szárított burgonya érdekelne. Az milyen lehet? A hal, gondolom, szárított, füstölt állapotra értendõ. Az aszalt õszibarackot viszont elképzelni sem tudom, az túl nagy víztartalmú gyümölcs az aszaláshoz, de lehet, hogy le vagyok maradva valamirõl.

Idézet:

---

Eredeti hozzászóló cattaro

Engem a listáról leginkább a szárított vöröshagyma és a szárított burgonya érdekelne. Az milyen lehet? A hal, gondolom, szárított, füstölt állapotra értendõ. Az aszalt õszibarackot viszont elképzelni sem tudom, az túl nagy víztartalmú gyümölcs az aszaláshoz, de lehet, hogy le vagyok maradva valamirõl.

---

Szerintem elég sok fordítási tévedés lehet ebben az írás részben.

Ettem aszalt õszibarackot, valahogy nem gyõzött meg az íze, eléggé jellegtelen. A sárgabarack viszont finom aszalva.

Szárított burgonya olyasmi lehetett, mint most a krumplipüré-por...

Idézet:

---

Eredeti hozzászóló varég

Szerintem elég sok fordítási tévedés lehet ebben az írás részben.

Ettem aszalt õszibarackot, valahogy nem gyõzött meg az íze, eléggé jellegtelen. A sárgabarack viszont finom aszalva.

Szárított burgonya olyasmi lehetett, mint most a krumplipüré-por...

---

Egyetértek, tényleg lehetnek problémák a fordítással, bár ez még egy minõségi kiadónál jelent meg magyarul, amikor még szakmailag _rendesen_ adtak ki könyveket, ahogy kellene ma is.
Az õszibarackkal kapcsolatban az jutott eszembe, hogy 120 évvel ezelõtt talán még nem a túlnemesített, extrémnagy (évente továbbnemesített) fajtákat termesztették, hanem a sûrûbb húsú/rostanyagú, vadbarackszerû típusokat.

A vaddisznók is vadbarackot esznek. A vérmedvék meg vérnarancsot. :)

Nem engedték be a területre kevés kajával, mert az ha bement szerzett másoktól. Kicsit elejét vették a rabolásoknak is vele, persze meg védték a delikvenseket a hogy írtad.

Idézet:

---

Eredeti hozzászóló cattaro

Engem a listáról leginkább a szárított vöröshagyma és a szárított burgonya érdekelne. Az milyen lehet? A hal, gondolom, szárított, füstölt állapotra értendõ. Az aszalt õszibarackot viszont elképzelni sem tudom, az túl nagy víztartalmú gyümölcs az aszaláshoz, de lehet, hogy le vagyok maradva valamirõl.

---

Mi felkockázzuk a vöröshagymát, úgy szárítjuk. Nekünk bejött. Csináltuk karikázva is, de az több tárolóhelyet igényel és kajába az alaphoz még fel is kell darabolni. A párom végül porrá darálta a karikákat, így mentett szögletre :) Szóval maradtunk a kockázottnál :D
Aszaltunk õszibarackot is. Jó szellõzést és hosszú szárítást igényel. Az íze fenséges volt, de vegyszerek nélkül megbarnult (oxidálódott), ami minket nem zavart. Nálunk abszolút bejövõs :thumbup
A kolompér tartósítását is kiagyaltuk már, majd valamikor belevágunk, aztán beszámolok az eredményekrõl.

A barackra a megoldás a kénezés. Rácsra felrakod a pucolt barackcikkeket, és beteszed a kénezõ kamrába. Nagyanyámnak ez egy hokedil volt letakarva lepedõkkel. Nekem egy kimustrált hûtõszekrény. Aztán be alá a meggyújtott kénszalag. Ajtó becsuk, vár fél órát az ember, és a fehér barack mehet az aszalóba...

Nekünk nincs bajunk a barnulással, maradunk inkább a vegyszermentes vonalon. Mindenesetre köszi az infót! :beer:

Nagyon kíváncsivá tettetek az aszalt õszibarackkal kapcsolatban, valamiért sohasem találkoztam vele. Az aszalt kajszit persze ismerem. Mivel rengeteg õszibarackom terem, egy része mindig megrohad, ezért kipróbálom idén én is az aszalását, bár elég szkeptikus vagyok, megéri-e. Esetleg "napelemes" ("sörkollektoros") aszalóval. Eddig a lekvárfõzés ment, persze az nem az igazi az aszalványhoz képest, vitaminok stb. szempontjából.