Nõi és férfi szerepek a családban és a társadalomban

[törölt tag -gl]

Segítsetek, hullámvölgybe került a kapcsolatom. Pár hete betegeskedem, ágyban fekszem. Tegnap még el is durvult egy veszekedésünk a barátnõmmel.
Közölte utána, hogy õ most eldöntötte magában, hogy véget akar vetni ennek az egésznek. Gondolom az ágyban fekvés miatt gyengének érez valamiért, talán, mert sosem jött ilyennel még. És nem hagyta magát átölelni, azt mondta ne érjek hozzá és hogy a döntése végleges, hogy beszél az apámmal hogy költözzek el, oldjam meg, nem akarja folytatni.
Ezt hisztérikusan ismételgette, hogy nem akarja folytatni meg ne érjek hozzá.

Van valami manír, módszer, fogás, tanács, akármi, amivel KONTROLL ALATT TARTHATOM ezt a szituációt és el tudom tántorítani a céljától? Mármint, hogy elfelejtse ezt amit a fejébe vett és folytassuk, kicsit férfiasabban. Én szeretném. Itt lakom a lánynál, õ elment valahova, most is itt vagyok nála, most nincs pénzem, nincs kajám, tehát nem tudok mozdulni. Megvárjam? Mondjak neki valamit? Vagy tûnjek el? Mi legyen?
Aggódom, hogy tényleg komolyan gondolja, és ha IGEN akkor NEM AZ akinek mutatta magát eddig. Ebben az esetben tényleg el fog küldeni.
De ha csak úgy lányosan a fejébe vette, lehet még tesztel is mellé hogy na vajon mit reagálok, akkor lehet még menthetõ a helyzet.
ASAP kérlek valaki segítsen mert az egész életem ezen múlhat.

Részletek ami miatt le fogtok beszélni a dologról, de igazából alapvetõen a kevés veszekedés és õrültség mellett én jónak éreztem a kapcsolatot és úgy éreztem szeret!

(A barátnõm ki akar dobni.
Ma a születésnapom másnapján közölte, hogy neki elege volt az együttélésbõl, átölelni se hagyta magát.
Reggel fogta a kis táskáját, hogy elmegy. Megfogtam. Közöltem, hogy mielõtt elmegy, rendezze le a dolgokat, segítsen összepakolni, beszéljük meg mi kié, normálisan, bántás nélkül.
A kisasszony elkezdett visítani, majd átjött az anyja, a lány harapdált, az anyja ütött, karmolt.
az anyja rendõrt hívott. a rendõr a lányt kérdezte, de végül elmentek.
Magamra zártam az ajtót. nem tudom mit "vigyek".
Basszus 2 éve élek itt, költöttem egy lakásra amit én építettem.
Ezek megvárták a helyzet csúcsát, hogy meddig adok bele sok pénzt és mikor szállok ki. Miután elfogyott a pénzem és mondtam is, hogy saját házat kéne nézni az anyja házának újítgatása helyett, érdekes, néhány hét után elõállt a szakítással.
Tegnap pedig még a facebookon is megosztotta mennyire szeret mert milyen szép tortát készített.) Ma pedig már nem vagyok a ismerõse és a közös képeket is letörölte.

Abban segítsetek kérlek hogyan tudom a helyzetet MENTENI

[törölt tag -gl]

Bár ez semmit nem jelent mert volt már, hogy duzzogva kijelentette, hogy õ törli magát a facebookról, majd amikor szépen megkértem késõbb, hogy állítsa helyre, megtette, mintha mi sem történt volna. De akkor nem kötötte a dolgot szakítással hanem pont azt mondta, hogy neki annyira nem fontos a facebook és fontosabb a kapcsolatunk, hogy inkább letörli magát. Szóval ez ilyen teszteknek tûnik.

[TMIB]

Nem tudom, ha nálunk van vita, akkor hagyom az egészet a fenébe. Észérveknek nincs értelme, hangoskodásnak szintén semmi értelme, a falnak se szeretek beszélni, meg olyankor úgyse érdekli. Olyankor megyek és sétálok egyet, kiszellõztetem a fejem. Nálunk mindig hamar elmúlik a dolog, nincs tartós vita.

Nálatok szerintem komoly lehet a baj, ha már kezet emeltek rád. Persze nem ismerem a helyzeteteket, csak annyit látok amennyit leírtál.

[törölt tag -gl]

Nem tudom, ha nálunk van vita, akkor hagyom az egészet a fenébe. Észérveknek nincs értelme, hangoskodásnak szintén semmi értelme, a falnak se szeretek beszélni, meg olyankor úgyse érdekli. Olyankor megyek és sétálok egyet, kiszellõztetem a fejem. Nálunk mindig hamar elmúlik a dolog, nincs tartós vita.

Nálatok szerintem komoly lehet a baj, ha már kezet emeltek rád. Persze nem ismerem a helyzeteteket, csak annyit látok amennyit leírtál.

Jól látod, a tekintélyem közelíti a nullát amiért sok lustasággal és mellébeszéléssel keményen meg is dolgoztam. Megérdemlem majd, ha kiraknak, így nem lehet élni egy kapcsolatban mint el-bundy a rém rendes családból troll-férjként a kanapén. Ráadásul a lány még fiatal, 20 éves, nem tudja mit akar, illetve tudja, valószínûleg egy olyan embert, aki nem tekintély nélküli trolllkutyaként nyüszít be a kis lakásba amit kialakított nála magának. Hanem egyenes háttal vállalja a dolgokat.

Itt jön képbe, hogy számomra olyan alapvetõ problémák voltak például az anyóssal. (néhány harapás a lánytól nem komoly szerintem) hogy nem is akartam vele megszerettetni magam. Õ erre rájátszott azzal, hogy védelmet nyújtott a kicsi lányának, és engem állított be a gonosz szemltádának aki csak úgy itt van és ugráltatja. A lány bevette a dolgot, én nem tudtam eltiltani az anyjától még akkor sem, ha eleinte nagyon zabos volt rá, a lányt egy két szelet süteménnyel, pár kedves szóval meg lehetett venni engem pedig egy tekintélyes morgással a helyemre küldeni. Ebbõl alakult ki ez az áldatlan helyzet. Kérdés, hogy lehetett-e volna úgy normális ez a párkapcsolat, hogy nem fogadom el az anyóst, de közben mellette élek. A helyzet adta magát, hogy idõvel az anyós megfúrja a kapcsolatot úgy, hogy a lány észre sem veszi. És az anyós által beletöltött gyûlöletet rám vetíti majd ki, és végül kidob, mivel a lány csak kimondja, de nem teszi meg, az anyós teszi meg a döntõ lépéseket (pl most rendõr, és ez szerintem meg is ismétlõdhet)
Ezért is mondom Túlélõ, hogy egy nõvel én elbírok.
De az anyóssal már nem.
De lusta kényelmes disznó voltam és inkább bevackoltam az anyóslyukba, mint hogy albérletet vegyek ki a lánnyal, mert ez olcsóbb volt és biztonságosabbnak tûnt és igen. Normális emberek között biztonságosabb is lenne. Hogy miért bíztam abban, hogy az anyós normális lesz annak ellenére, hogy nem az? Ez is az én hibám.
Tehát az én döntéseim eredménye a helyzet, kérdés, hogy meg tudom-e ezt még ragadni és kirázni a lányból mint egy poros lepedõt valahogy. Szerintem nem, mert már bele lett ültetve a fejébe ez a tüske, amit az anyja (és rajta keresztül az egész családja) már régóta fúr az agyába.

[TMIB]

Nekem se sok szavam van itt, ami mondjuk azért érdekes, mert tavaly egyedül kerestem annyit mint a többiek 3-an együtt. De nem törõdök vele, amint összejön a pénz lépéseket teszek, aztán az új házban én leszek a törzsfõnök, de úgy hogy még a macskák is vigyázzba vágják majd magukat ha belépek a helységbe.

[Erdõlelke-íjszelleme]

Normális emberek között biztonságosabb is lenne.

Itt van a kutya elásva. Úgy néz ki, vagy a rosszindulat, vagy a mentális deformitás játszik.
Nem szeretnék rossz tanácsot adni, ezért csak annyit mondok, ne siess el semmit, de bármit teszel, vagy mondasz, azt határozottan tedd, és a legelsõ, hogy készülj fel lelkileg arra, hogy más nézõpontból lásd: van az a helyzet, amikor az egy jó történés, ha megszabadulsz valakitõl (aki elmebeteg, vagy rosszindulatú). Egyelõre próbálj higgadt maradni.

[D - törölt tag]

Abban segítsetek kérlek hogyan tudom a helyzetet MENTENI

AÚ!Nem semmi!
De valahogy olyan ismerõs a helyzet!
Mentsd magad ez az elsõ.Túl sokat problémázol és emészted magad.
Gondolkodj el ,hogy mit tudnál dolgozni és keress gyorsan ilyen munkahelyet bentlakással vagy munkás szállással.
Emeld fel a segged komám,mert mész a levesbe!
Gondnok,horgásztó mellett segítõ,multi cég munkás szállással,millió a lehetõség,a gogle a jó barátod.Pályázzál ,keress,kutass.
A csajszival ne foglalkozzál.
Nem nincs vége köztettek semminek,most kezdõdik minden!
Ha megtaláltad a helyed lépjél le,még akkor is ha per pillanat marasztalnának.
Majd jön az ha szeret,ha meg nem akkor örülj hogy megszabadultál tõle.
De ne nyávogjál már vazze,tegyél már valamit magadért az Isten áldjon meg!

[törölt tag -gl]

Beszéltem vele, higgadtan.
Felcsavart magára egy hazugságokból szõtt védelmi hálót, hogy õ tulajdonképpen fél tõlem és nem akarja folytatni. Hogy õ egyedül akar maradni, õt nem érdekli semmi, minek foglalkozom vele?
Nem tudom kimozdítani belõle. ennek szerintem vége lesz. tegnap éjjel amikor mondta, hogy vége, és ne érjek hozzá, mert már nem szeret. (akkor még nem mondta, hogy fél, csak azt mondta, hogy ne érjek hozzá mert abba akarja hagyni, mostmár azt mondja hogy fél) akkor én elindultam vonattal budapestre, de csak azért, mert azt vártam, hogy utánam jön az állomásra, eddig mindig MINDIG utánam jött. de most nem.
nem érdekelte semmi.
De haza kellett végül mennem mert nem volt sem élelmem, sem pénzem, sem hova mennem, és ez most nem vicc. Kerültem már egyszer az utcára, ezzel a lánnyal, de ez a lány itt volt mellettem és támogatott.
Ha újból az utcára kerülök, most nem lesz mellettem senki.
És soha többet nem lesz annyi pénzem mint amennyit a lánnyal elköltöttem, másfél millió forint, egy kisebb tanya ára. Nem ez a lényeg, továbbra is az a lényeg, hogy nem tudom hogyan lehet a helyzetet a lánnyal, a kapcsolatot, MENTENI leírtam neki mindent, hogy mennyire sajnálom, hogy szeretem, hogy ne tegye ezt velem, mindent amit nem kellett volna, próbáltam kitágítani a fejét, hogy tévedésben él, hogy hazugságokkal védi magát és próbálja a kapcsoltatot ezekkel eltömni. Felhoztam azt is hogy korábban mondta, hogy soha nem fog elhagyni, hogy SOHA nem fog KIDOBNI.... Nem értem. ennyit ér a szava?
Betegen munka nélkül akar elküldeni úgy, hogy kaja sincs már itthon? És RÁM haragszik?
nem az anyjára, aki egy zsömlét sem hozott át? mert mondjuk munkanélküli és õ is csak tengõdik? az anyjához menekül?
Nem értem, nem értem egyszerûen miért bíztam meg benne.
De mindegy.

hogyan tudnám MENTENI, uralni a helyzetet?

[törölt tag -gl]

AÚ!Nem semmi!
De valahogy olyan ismerõs a helyzet!
Mentsd magad ez az elsõ.Túl sokat problémázol és emészted magad.
Gondolkodj el ,hogy mit tudnál dolgozni és keress gyorsan ilyen munkahelyet bentlakással vagy munkás szállással.
Emeld fel a segged komám,mert mész a levesbe!
Gondnok,horgásztó mellett segítõ,multi cég munkás szállással,millió a lehetõség,a gogle a jó barátod.Pályázzál ,keress,kutass.
A csajszival ne foglalkozzál.
Nem nincs vége köztettek semminek,most kezdõdik minden!
Ha megtaláltad a helyed lépjél le,még akkor is ha per pillanat marasztalnának.
Majd jön az ha szeret,ha meg nem akkor örülj hogy megszabadultál tõle.
De ne nyávogjál már vazze,tegyél már valamit magadért az Isten áldjon meg!

doom megvoltak a terveim, mentem volna dolgozni egy multicéghez 700 forintos órabérben még ebben a hónapban, de így, hogy elveszítem a lakhatásom, nem fog menni. egyelõre nem tudok mást tenni csak azt, hogy a csajszival foglalkozok.
Van még egy megoldás.
Még meleg lesz egy ideig, fogom a felszerelésem.
AZT a felszerelést.
és nekivágok a vadonnak. majd csak keres, hogy hol vagyok. nem? nekem ez most egy SHTF
Nem kérem, hogy keress helyettem munkát, de ha tudsz bentlakásosat, szólj kérlek.

[Erdõlelke-íjszelleme]

Nem értem. ennyit ér a szava?

Láttam már ilyet (sõt, lentebbi szintet is). Igen, ennyit ér, totálisan semmit. Azt jól mondja Doom, hogy csak magaddal foglalkozz (mivel a két negatív szereplõ is maximálisan önzõn, kizárólag magával foglalkozik), neked hogyan lesz a legjobb más úton. Azon járjon az eszed folyamatosan, ne a könyörgésen.