A témaindító mondataira reflektálva én pár évvel ezelőtt tartottam egy tesztet mert bennem is megfogalmazódott valami hasonló. Érdekelt, hogy mennyire is lenne nekem való ez a természetben meglenni dolog.

Ősz végén mentem, Novemberben mert nem akartam egyből a tél közepén ebből próbát tartani. Reggelit még ettem otthon és 8-kor raktam le a kocsit majd vetettem be magam a Pilis sűrűjébe. Előre kinézett úticélhoz mentem és ott tértem le, hogy ne legyek szem előtt.
Még világosban megérkeztem és sikerült tábort verni. Egy kis egyszemélyes sátort állítottam fel. Átmeneti hálózsák volt nálam. Biztonságosan ropogott egy kis tűz. Könnyed vacsora után (kolbász, csemegehagyma, paprika, kenyér) még olvastam egy keveset aztán megpróbáltam aludni valamit. Napközben egyetlen energiaszeletet ettem ebédidőben. Egyébként csak vizet ittam. Reggel tábort bontottam, gondosan eltűntettem a nyomokat majd evés nélkül útnak indultam vissza. Délelőtt és délben 1-1 energiaszelet ment le. Víz ment inkább továbbra is. Este sötétedés után nem sokkal visszaértem az autómhoz majd fújtam egyet és hazamentem.

Napközben 8-9 fokok voltak éjszaka pedig 0 fok volt. Folyamatosan haladtam mindkét nap, nem álltam le konkrét pihenőre max lassítottam néhol egy kicsit de normál tempóban úton voltam egész nap. Ruházatom évszaknak megfelelő volt. Felszerelést nem vittem túlzásba. Volt nálam egy balta, bicska, elemlámpa, paprikaspré és elsősegélycsomag. Néhány túrázót leszámítva nem találkoztam se vadásszal se erdésszel se vadállattal. Bár hajnalban szerintem Bambik szaglászták a sátrat...

Én sosem töltöttem el ezelőtt egy éjszakát sem kint az erdőben így egyedül hasonló terhelés alatt. Edzésben voltam/vagyok és fiatalnak mondhattam/mondhatom magam így fizikai korlátaim elég széles tartományban mozogtak. Elfáradtam a végére de éreztem, hogy maradt kakaóm. Az éjszaka sokkal jobban megtépett mint az egész napos menetelések. Nyilván mivel komfortzónán kívül esett. Alvás talán 3 óra volt összesen de részletekben. A rengeteg idegen zaj, a naturál teljes sötétség, a hideg, a talaj és a fáradtság együtt azért odavágott.

Néhány nappal a történtek után jutottam arra, hogy igen, tetszik vagy sem, nekem nem való a természet ilyen formában. Így a legutolsó esetben vetném be magam az erdőbe. Legalább kipróbáltam élesben, tudom milyen lenne nagyjából. Ezután álltam rá jobban a kisvárosi berendezkedésre és felkészülésre. Persze van menekülő hátizsákom és ha muszáj odamegyek de inkább maradnék.

Kínos vagy sem, én vállalom, hogy nem vagyok John Rambo mint itt egyesek.