(autosave mentette meg, mert negyed óra után kiléptetett a fórum, a felét sajnos újra kell írni, priceless content, fogadjátok szeretettel)



Kedves fórumtársak!
Ma sikerült megtapasztalnom mennyire rideg és kegyetlen területek a városok kívülrõl, alulról szemlélve, pénz nélkül, vagy rossz helyzetben. Maga a kénköves pokol, a színes, illatos sivatag, ehetetlen mûanyag étel, nyálcsorgatás, mocsok, veszély, fertõzés, és halál.





Úgy mentem ma be a városba, hogy nem volt nálam pénz és élelem, és mivel a barátnõmmel most megingott a kapcsolatunk egyáltalán nem volt biztos, hogy lesz hova hazajönnöm.
Szerencsére a szõlõhegyekben elhagyott több ezer négyzetméteres területen fekvõ csöndes és nyugodt kifosztott, de fûthetõ és lakható, ruhákkal bögrékkel, szappanokkal és egyéb az alkalmi tolvajok által hátrahagyott homikkal örökké termõ fákként és kánaáni szigetekként vártak rám mint alternatíva. Amelyek hollétét csak egy olyan világból hátrahagyott eszközökkel (gps, térkép, településrendezési tervek) ismerhettem, amely egy hajléktalan számára nem elérhetõ. épp ez az oka annak, hogy ezek a kis szúrós bozótban megbúvó tanyák, még nem lakottak.



Térjünk vissza a pokolhoz.
Nem volt nálam pénz, és nem ettem aznap semmit. És ahogy mondtam, lehet, hogy nem lett volna visszaút. Egyenlõre mivel még nem volt teljesen éles a helyzet megtapasztalhattam azt, hogy milyen trükkökkel tudok még nincstelenként egyáltalán mozogni a gépezetben, amelyek egy hajléktalan számára már nem adatottak a tépettsége, mosdatlansága, stb miatt. Fel tudtam szállni nem elsõajtós bkv buszokra és jól ismert helyeken ahol nem figyelnek az ellenõrök, a metróhálózatba is be tudtam jutni. A hazafele vonatozás késõbb már nehezebb volt, mert a kalauzok különös gondddal figyelnek arra, hogy mindenkinek leellenõrizzék a jegyét, így a vészhelyzetben levõ embereknek nem adnak lehetõséget arra, hogy haza jussanak. De még nem tartunk itt. És nem az utazás a legnagyobb probléma.
A legnagyobb probléma számomra az élelem volt és az alvás.
Ezek jönnek elõ elõször, épp ezért gondolom agyament õrült elmebetegeknek (bár nem minden helyzetben igaz, vérmérséklet és terv függõ) azokat, akik 10 dolog közül nem élelmiszert vinnének magukkal egy SHFT helyzetben, hanem fegyvereket és bozótvágó, bushcraft cuccokat, késeket.
Az élelem hiánya az elsõ 12 órában le tud gyengíteni és akár meg is tud ölni egy átlagos "civilizált" embert. nekem már 6 óra után elkezdett égni a gyomrom, hánytam és hányingerem volt. Nem voltam már teljesen magamnál mire le tudtam evickélni a háziorvosomhoz akitõl azt szerettem volna kérni, hogy utaljon be egy kórházba (ott kaptam volna élelmet, ágyat, mindent) egyrészt féltem, hogy ha nemet mond mi lesz.
Itt nincs olyan hogy õszínteség, meg egyenesség. Ezek a dolgok egy hajléktalan számára nem léteznek, mert a lehetõ legjobbat kell kihozni a helyzetbõl. Ilyenkor indokolt lett volna valami súlyos betegséget hazudnom (megcsípett egy kullancs és szédelgek, hányingerem van, agyrázkódást kaptam és nem látok az egyik szememre, rovarirtó mérget ittam véletlenül és rosszul vagyok, szív problémám van és rendkívül erõsen szúr és fáj a mellkasom, úgy, hogy ordítani tudnék a fájdalomtól) ezekben az esetekben az orvos jó eséllyel kórházba küldene, de a hazugságok kártyáira odafigyelnek, mert fõleg a nehéz helyzetben levõ emberek (vegyünk most engem) használnák ezt ki. Nyilván most mérlegelt az is, hogy fontos-e számára annyira az, hogy ne haljon éhen, mint az, hogy ne kerüljön börtönbe. Ha ez a szorzó túl alacsony, lopni fog, vagy még rosszabb (amit én sosem tennék) rabolni. (viszont gyakran hallunk olyat, hogy 2 ezer forintért késelnek cigányok, stb)

Nos az én helyzetem az volt, hogy a háziorvosom a Jóistennek köszönhetõen nem rendelt már aznap és az ügyeletre akartak felküldeni. Ezért nem kerültem kórházba magamat a párom elõtt lejáratva. Bár valószínûleg õ is elhittte volna, hogy baj történt és a most elhúzódó rossz helyzetünk hamarabb rendezõdött volna.
Még csak 6 órája voltam kialvatlanul és éhesen az utcán, a számban a hányinger ízével, ráadásul betegen (tüdõgyulladással!) de az emberek már furcsán, gyanúsan néztek rám. Drogos? hajléktalan? esetleg bolond ember?? kikerültek, megbámultak. volt akin láttam, hogy szinte képes lenne helyben agyon verni mert vagy félt, vagy sajnált és így akart tudat alatt véget vetni a szenvedésemnek. Mások szenvedésének enyhítése bele van kódolva az emberekbe, de ebbe most nem szeretnék belemenni. Ilyen az amikor egy szenvedõ embert képes lennél megfojtani, és ezért gyújtják fel, ölik meg a részek fiatalok a hajléktalanokat. Mert egy tudat alatti félelem, és kegyelem kettõs ingere dolgozik bennük. Erre sosem jöttem volna rá talán, ha a mai napot nem éltem volna át. Voltak elõzményei is annak, hogy én pénz nélkül éhesen és betegen budapestre teleportálódtam távol az otthonomtól, ami nem biztos, hogy holnap is az otthonom, mert egy bolond, csapongó nõre bíztam magam, aki bármikor kidobhat, mert erõsnek és bátornak ismert meg, olyannak aki mindent megold! De vagy megijedt attól, hogy tulajdonképpen egy rendkívül értelmes potenciálisan veszélyes domináns emberszabású majom társa áll elõtte aki akár meg is ölheti, vagy pedig egyszerûen csak szeretne egy erõsebbet mert úgy érzi te már nem tudod õt megvédeni mert gyenge vagy, beteg, stb, ez is ösztönös lehet. De ezekrõl az elõzményekrõl nem szeretnék beszélni és nem szeretnék belefolyni a nõi lélek nemes titkaiba.



Az itt a lényeg, hogy mivel a háziorvosom nem volt bent, és már feltétlen szükségem volt élelemre, egy közértben beloptam magamnak a táskámba egy kakaós tejet, a tej oldja a gyomorsavat, sok fehérjét és viszonylag sok szénhidrátot tartalmaz, bár lehet jzabobb választás lett volna egy szénsavas cukros üdítõ, vagy egy üveg méz. nem tudom. a tej valamelyest enyhítette az éhségemet, de fél órán belül újból kimeríthetetlen éhséget és hányingert éreztem. Ekkor a helyzetemet kihasználva egy gyorsétteremben közöltem a boltvezetõvel, hogy ott vásároltam, és vissza akartam kérni a pénzem, azt mondtam rosszul lettem és hánytam az ételtõl. blokkom is volt amit ott találtam a földön, ügyesen gyorsan felvettem. Tulajdonképpen az élelem hiánya miatt már két morálisan súlyosan, törvényesen kevésbé súlyosan etikátlan dolgot is elkövettem annak érdekében, hogy túléljek.
Vásároltam magamnak egy doboz zabos kekszet amit a folytogató hányinger miatt sokáig nem tudtam elkezdeni megenni. maradt 1500 forintom amit a legnagyobb vészhelyzetre tettem el. Ha tényleg nem lenne tovább és tényleg az elhagyott házba kellene haza jönnöm. a pénz elég lett volna 10 kiló burgonyára. Errõl egyenlõre ennyit.
Most egy következõ fejezetet nyitnék, az pedig az alvás. Miután az élelem problémám megoldódott, azt vettem észre, hogy alig állok a lábamon. Körbe villamosoztam a várost olyan nyugodt helyeket keresve, ahol biztonságban el tudnék szunyókálni. Bementem pláza wc-jébe de nem volt alvásra alkalmas. elmentem eldugott parkokba de mindenhol iszákos fiatalokkal, vagy hajléktalanok által már foglalt padokkal, vagy veszélyesen feltûnõ felületekkel találkoztam. Az olyan helyeken mint a plázák, vagy a gyorséttermek, a személyzet vagy a biztonsági õrök árgus szemekkel figyelték, hogy nem aludni tértem-e be és már a gyanús megjelenésem miatt is rögtön méregettek, pedig nem voltam sem büdös még, (de egyébként ez is elkezdõdött, büdösödött a ruhám a betegségem izzadtságától) sem különösebben szakadt. egy elegáns és drága ing volt rajtam, csupán látszott rajtam, hogy kimerült, beteg, és éhes vagyok. Ez az éhség még most sem múlott el, mert még nincs munkám és nem tudtam bevásárolni, az itthoni tartalékaimat élem fel, liszteket, rizst, méhûtött gyümölcsöket. Ilyenkor sok túlélõ véleményével ellentétben egy önmagától termõ kert, de akár egy elvadult gyümölcsös, egy darab gyümölcs, vagy dió, szelídgesztenye fa, is megváltás lehet. A pénz nem az. De ott tartottunk, hogy a városban voltam kialvatlanul.