Időjárás (hosszú és rövidtávú)

[shadow177]

Amit a klímakonferenciákon elhallgatnak: a klímaváltozásnak (és nem globális felmelegedésnek) 99%-ban természetes okai vannak.
1.A három Milankovics-Bacsák ciklus:


3/1. Az elsõ Milankovics ciklus a Föld excentrikussága. Ez azt jelenti, hogy a Föld pályája a Nap körül nem középpontos, hanem elliptikus. Az elliptikusság 0-5 % között változik. Ennek az állandóan ingadozó többé-kevésbé elliptikus bolygó-pályának a periódus ideje 100 ezer év. Az elliptikusság folyamatos változásai az elsõdleges okozói a jegesedéseknek. Amint a Föld hol közelebb, hol távolabb kerül a Naptól, a Nap rövidhullámú sugárzásának hol kisebb, hol nagyobb utat kell megtennie a Földig, vagyis a sugárzás a különbözõ szakaszokban hol csökken, hol meg nõ.

Jelenleg az aphelion (vagyis a legtávolabbi pont) és a perihelion (a napközeli pont) közötti eltérés csak 3 százalék körüli. Ez a három százaléknyi különbség a távolságban azt jelenti, hogy a Földet 6 százalékkal több napsugárzás éri januárban, mint júliusban. De nem is ez a 6 százalék a legfontosabb. Amikor a Föld pályája a legelliptikusabb, akkor a perihelionban érkezõ napsugárzás 20-30 százalékkal is nagyobb lehet, mint az aphelionban. Nagyon valószínû, hogy a beérkezõ napsugárzás mennyiségének e folyamatos változása a felelõs a klímaváltozásokért: a jégkorszakokért, és a felmelegedésekért.

A Föld pályájának excentrikussága jelenleg a minimális közelében van.


3/2. A tengely dõlése

A forgástengely dõlése a második Milankovics ciklus. Ez azt a szöget jelöli, amit a Föld forgástengelye a Nap körüli pályájának síkjával bezár. Ez a hajlásszög 21,5 - 24,5 fok között ingadozik. Ennek az ingadozásnak a periódusideje 41 000 év.

Jelenleg a forgástengely dõlése 23,5 fok körüli, és ez komoly hatással van idõjárásunkra. A tengelydõlés periodikus ingadozás miatt periodikusan változik az évszakok jellegének intenzitása is. Kisebb dõlésnél a Napsugárzás egyenletesebben oszlik el a téli és a nyári idõszak között. A kisebb dõlésnél ugyanakkor nõ az egyenlítõ illetve a pólusok vidékét érõ sugárzás mennyisége közti különbség.

Egyes feltételezések szerint a sarki jégpáncél a kisebb dõlés esetén vastagodik, míg nagyobb dõlés esetén olvad. Ez a feltételezések miatt azért következhet be, mert ilyenkor a tél melegebb, így a pára jobban megmarad, és a több pára miatt intenzívebb a havazás. Ezzel egy idõben a nyarak hûvösebbek, így a télen felgyülemlett hó jobban megmarad, a sarkokon legalább is.

Jelenleg a tengelydõlés mértéke közepes.

3/3.
Végül a harmadik Milankovics ciklus a Föld precessziója. Ez tulajdonképpen a föld tengelykörüli forgása közbeni kóválygás. Ez az a kóválygás, amit például a búgócsigánál is megfigyelhetünk. Ez a Földnél úgy jelentkezik, hogy az Északi sark az egyik végletben a Sarkcsillagra, a másikban a Vénuszra mutat. Ennek az elõfordulásnak a periódusideje 23 ezer év. Vagyis az Északi sark 23 ezer évenként fordul a Vénusz alá.

Ennek a kóválygásnak köszönhetõen jelentõséghajlati változások következnek be. Amikor a forgástengely a Vénusz felé közeledik, az Északi félgömb tél és nyár pozíciójának változása megegyezik az aphelionban és perihelionban történõ változásokkal. Ezt azt jelenti, hogy az Északi féltekén akkor lesz tél, amikor a Föld távolab kerül a Naptól, és akkor lesz nyár, amikor közelebb. Ez pedig jelentõs éghajlati különbséget eredményez.

Jelenleg a Föld a perihelionban nagyon közel van a téli napfordulóhoz.


2. A naptevékenység ami ciklikusan változik


3. A vulkanikus tevékenység ami vulkáni porral árnyékolhat, vagy gázokat juttathat a légkörbe


4. A tektonikus tevékenység ami metánt, vagy szén-dioxidot szabadíthat fel a tengerfenéki üledékbõl, vagy akár a földköpenybõl.


Ezek a hatások azután vagy segítik vagy tompítják egymást. Semmit nem tehetünk ellenük.

Ellenben a környezetvédelem a föld élhetõségének megmaradása szempontjából kiemelten fontos!!!