Az ûr (Meteor- vagy aszteroida-becsapódás és egyéb jelenségek, történések)

[TMIB]

Nem régiben még azt mondták hogy a fekete lyuk = valami ami elnyel mindent, egy féregjárat, talán másik dimenzió, stb.

Ahhoz képest mostanra már csak azt mondják hogy egy szupermasszív halott csillag ami mindent bevonz saját magába/maga felé.

Nem mindegy.

Csak a helyzet amit a múltkor odaírtam a csillagászati FB oldalra, miszerint az ûrkutatás közel egésze csak elmélet és kitört emiatt a balhé. Néhány ember nagyon dühös lett a kommentem miatt.

[sukran4fish]

Csak a helyzet amit a múltkor odaírtam a csillagászati FB oldalra, miszerint az ûrkutatás közel egésze csak elmélet és kitört emiatt a balhé. Néhány ember nagyon dühös lett a kommentem miatt.

Nem szeretek általában errõl vitatkozni mert valóban bonyolult téma, de a következõbe azért gondoljunk bele amikor ránézünk erre a képre: a megfigyelhetõ univerzum mérete.

Jelenleg a Voyager 1 van legtávolabb a földrõl, azzal lehet a látottakon kívül mást is elemezni, tehát vizuális képeken kívüli adatokat csak a saját naprendszerünkbõl nyerhetünk egyelõre. Meddig látunk el? A GN-Z11 nevû galaxis a legtávolabbi amirõl van fényvisszaverõdésünk, képünk. Mindenki gondolkodjon el azon, hogy mennyi akkor az egzaktan mérhetõ tudásanyag, és mennyi az elmélet.

[TMIB]

Így van.

A teleszkóp lát egy halvány pöttyöt az égbolton. Néhány más pöttybõl és mozgásból építenek fel egy egész teóriát arról hogy az a csillag miféle és hogy milyen bolygók vannak örülötte. Bolygóknál is ez a helyzet, aztán készül ez alapján mindenféle tudományos kisfilm, animációkkal, beszélnek a gravitációról, a hõméréskletrõl, a bolygó összetevõrõl, koráról, stb. Ami szuper és szeretem is, de nem venném készpénznek.

A helyzet az hogy a Földet ismerjük nagyrészt. A Holdon voltunk párszor, a Marsról is tudunk ezt-azt, meg egyszer az oroszok pár másodpercet eltöltöttek a Vénuszon valami robottal. De azon kívül hol jártunk még? Azt hiszem egy meteorból sikerült mintát venni vagy valami ilyesmi.

[P. Dude]

Megnézték, hogy ki tudnánk-e védeni egy aszteroidát

"Az amerikai ûrügynökség (NASA) letesztelte, hogy mi történne, ha egy aszteroida röppályája keresztezné a Földét. Az eredmény nem túl biztató, mivel eszerint nem tudnánk meggátolni a katasztrófát, és az égitest nagy pusztítást vinne végbe a bolygón. (...) A kutatók hiába ötleteltek, semmilyen megoldásra nem sikerült ráakadniuk, amivel hat hónapon belül meg lehetett volna azt akadályozni, hogy az égitest becsapódjon. Az aszteroida végül Kelet-Európába csapódott be, és hatalmas pusztítást végzett."

[TMIB]

Folyamatosan dolgoznak rajta, sok féle ötlet van. Az új bolygóra költözés elég esélytelen, de az aszteroida probléma talán egy nap megoldható lesz...

[TMIB]

Milyen gyorsan mozgunk?

Elõször is forog a Föld, majd mozdulunk a Föld-Hold centrifugális erõ miatt is. A Föld a Nap körül is kering. A Nap pedig a galaxisban köröz. És végül a galaxis is halad. Ez utóbbi sebessége kb. másfél millió Km/h. És ez a mi sebességünk is.

[Rozsomák]

Nem szeretek általában errõl vitatkozni mert valóban bonyolult téma, de a következõbe azért gondoljunk bele amikor ránézünk erre a képre: a megfigyelhetõ univerzum mérete.

Azért gondoljunk bele! Milyen elegánsan megoldották a két végét. Hatamas egyiket elvágták egy földszelettel, az oké, hisz innen indulunk, se... azok a tûzkukacok, bakker kb annyit ér ez a térkép mint ez: 41294.jpg

[TMIB]

A Hold 6 centit távolodik minden évben (régen 20cm-t), és 4.5 milliárd évvel ezelõtt nem kb. 400ezer km-re volt a Földtõl, hanem csak 24ezer km-re.

[TMIB]

A Hold távolodik, a Föld egyre lassabban forog. 1,4 milliárd évvel ezelõtt egy nap csak 18 óra 41 perc volt.

https://www.theguardian.com/science/...ry-very-slowly

[P. Dude]

Mindig van valami izé, ha a Marsot akarjuk nézegetni:

Nyoma veszett a marsi kõzetmintának

"Az amerikai ûrügynökség kilenc év munkát és kétmilliárd dollárt fektetett a marsi élet után kutató programba. A Perseverance marsjáró februári sikeres landolást és utazást követõen múlt pénteken hajtotta volna végre tudományos küldetésének egyik kulcsmozzanatát, amikor az egykori marsi tónak vélt Jezero-kráter talajából mintát vett kétméteres robotkarjára szerelt különleges fúrójával. A mûvelet azonban nem járt sikerrel, mivel a Perseverance fedélzeti fúrófejébõl nem érkezett minta a titán tárolócsõbe.

A NASA munkatársai kamerával néztek a furatba és a kõzetmintát tároló csõbe is, de a kõzetnek rejtélyes módon nyoma veszett. A szakértõk szerint a földi teszteken nem találkoztak ilyen jelenséggel, és mivel biztosak benne, hogy az automatikus fúrórendszer rendeltetésszerûen mûködött, a jelenség magyarázata szerintük az, hogy a kõ nem viselkedett úgy, ahogy arra számítottak."