Erdõ-mezõ veszélyei

[Zacskóbicska]

Az emberek közül sokan tudják, a háborítatlan természeti környezet, az erdõ, mezõ azok a helyek, ahol a legkevésbé érheti veszélyes támadás az embert, itt sokkal inkább a csend, a nyugalom és a biztonság a jellemzõ. Ennek ellenére a természetben barangolásnak is meg vannak a maga szabályai, amit követnünk kell, ha valóban biztonságban akarjuk tudni magunkat. (Csak egy példaként, ahol sok a csiga, ott nagy valószínûséggel sok lesz a kullancs is, de egyéb paraziták gyakorisága is nõhet...) Ritkán fordul elõ, de kétségtelen tény, vadállatok is megtámadhatnak bennünket. Én pl. 2 napja éltem át életem elsõ (és remélem, utolsó) szarvasbika támadását. Valójában ez inspirál arra, hogy nyissam meg ezt a topikot az ide vonatkozó hasznos tapasztalatcserére.

Tekintettel arra, hogy éppen szarvasbõgési idény van és ez még néhány hétig elhúzódhat, most aktuális a szarvasokkal foglalkozni. Ilyenkor a szarvasbikák a gyakori szaporodási kedvükhöz megnövekedett nemi hormontartalommal bírnak, ami a viselkedésüket több tekintetben is megváltoztatja. Ezek a változások legfõképpen a következõk: territóriumot véd, háremre igyekszik szert tenni, figyelmetlen, az érzékszervei eltompulnak, nem táplálkozik, testhõmérséklete (áll.) jelentõsen megnõ. Számunkra ezekbõl az a lényeges, hogy összefuthatunk vele úgy, hogy hirtelen elõbukkan a "semmibõl" és nem szalad el, ahogyan máskor szokott. Mereven néz és nem mozdul. (Ez gyakori.) Ilyenkor lassú mozdulatokkal el kell hátrálni. Rosszabb a helyzet, amikor elõtûnik, hirtelen lehajtja a fejét, ezzel az agancsát mintegy támadó állásba helyezi, majd nekünk ront. Esetemben ez kb. 40-50 méter távolságban történt meg. Annyira gyors, hogy szinte semmire sincs idõ. Én kb. hármat tudtam tapsolni (egy erdész ismerõsöm évekkel ezelõtti tanácsát megjegyeztem). Erre az ingerre a bika ha rövid idõre is, de észhez tért. Elõttem kb. 4-5 m távolságban hirtelen jobbra fordult, közben felemelte a fejét, majd becsörtetett a fák közé. A módszer tehát tesztelt és hatékony, ajánlom mindenkinek. Azért az esetbõl néhány tapasztalat adódik:
1. Figyeljük a nyomokat, amerre haladunk, így nem ér bennünket váratlanul a helyzet. (Engem sem ért úgy, tudtam, hogy a közelben lehet.)
2. Lehetõleg csapjunk zajt. (Én csendben voltam, mert meg akartam figyelni.)
3. Ne korlátozzuk le a hallóképességünket semmivel (fülhallgató, stb.), mert ha oldalról, vagy hátulról jön és nem vesszük észre, annak akár végzetes következménye lehet.
4. Ne akarjunk elszaladni, vagy fára mászni, mert arra tutira semmi lehetõségünk sem lesz. Ugyanúgy, mint a vaddisznó esetében sem, bár ott hasznos lehet a futás, de ez egy másik történet lehet majd...

[MaRee]

Egyetértek, bár azért ne tántorítsuk el a kedves leendõ erdõjárókat a természettõl.

A vadállatok nagyon ritkán támadnak emberre, legtöbbször párzási idõszakban, vagy amikor a kicsinyeiket védik.

Néhány idõpont, amit érdemes észbentartani:

Vaddisznó:

November - December

A búgás (párzási idõszak) novemberrel kezdõdik és december végéig, január elejéig is elhúzódhat. Ilyenkor a kanok is csatlakoznak a kondához, visítoznak, verekednek, igen hangosak, nehéz véletlenül beléjük botolni. Ilyenkor kifejezetten agresszívak a kanok, nem érdemes a közelükbe menni.

Február vége - Április közepe

Ilyenkor születnek a kismalacok, amik nagyon aranyosak, viszont az anyukájuk elég elszántan védelmezi õket. Õket már könnyebb véletlenszerûen megtalálni, elém összesen kétszer lépett ki eddig kb 10 méteres távolságba egy kisebb konda. Az ilyen csapatokat mindenképp hagyjuk békén, vagy csak a legnagyobb körültekintéssel figyeljük meg.

Szarvas:

Szeptember közepe - Október vége

Ilyenkor van a bõgés idõszaka, tehát csajoznak a szarvasok. Mint fentebb írta Zacskóbicska is, ilyenkor fokozottan veszélyesek, territóriumukat védik, meg egyébként is be vannak indulva Jellegzetes, bõgõ, horkolásszerû hangjukról lehet felismerni õket, illetve nagyon büdösek, mert egy mirigyük ilyenkor választ ki egy váladékot. Tisztásokon szoktak összegyûlni általában napkeltekor, de néha napnyugtakor is hallani õket. Én holnap megyek bõgést hallgatni.

Május közepe - Június eleje

Ilyenkor születnek a szarvas borjak, rájuk is ugyan az vonatkozik, mint a vaddisznóknál. Nagyobb eséllyel fognak elrohanni, mint megtámadni az embert, de semmiképp ne szorítsuk sarokba õket. Én egyszer megtettem ezt egy õzzel, nem sok kellett, hogy legázoljon.

Az erdõben ne lopakodjunk, bár nagy valószínûséggel az állatok hamarabb tudják hogy jövünk, mint hogy mi észrevennénk õket, de így könnyebben elkerülhetõek a kellemetlen meglepetések. Ne kövessünk vadcsapásokat.

Bármilyen állat is viselkedik támadólag felénk, soha ne próbáljunk meg hõsködni. Ahogy fentebb le lett írva, lassan, nyugodt mozdulatokkal hátráljunk, ne tegyünk hirtelen mozdulatokat. Ha már kerget valami, akkor a legésszerûbb megoldás felmászni egy fára, viszont ahhoz tényleg nagyon gyorsnak kell lennünk.

Akinek van lehetõsége vigyen magával kutyát ( ne yorkit meg csivavát ), nagy eséllyel jelezni fog elõre, ha vad van a közelben, illetve el is rettentheti azt ( mint esetemben megtörtént pl ). Érdemes valamilyen fegyvert is magunknál tartani, célszerû pl egy hosszabb karót vagy vastagabb faágat kihegyezni, higyjétek el, sokat számít, és a sétában is segít.

Hirtelen ennyi, remélem nem tévesztettem el az idõpontokat. Mindenkinek kellemes természetjárást!


P.S

Érdemes tudakozódni a vadászidényekrõl is az évben, ha olyan helyre megyünk, ahol vadászat folyik. Ilyenkor kifejezetten körültekintõen kell az erdõben járkálni, ne térjünk le az útról, és mindig legyen rajtunk valamilyen rikító ruhadarab, vagy láthatósági mellény, nehogy véletlenül szarvasnak nézzenek.

[Zacskóbicska]

Tegyük még hozzá az õzet. Annál a párzás idõszaka június. Az õzbak idõnként nagyon bolond tud lenni és viszonylag csekély tömege ellenére komoly sebzésre lehet képes. Elsõsorban az éppen menstruáló nõkre lehet veszélyes, ezért nem célszerû, ha ebben a ciklusban egyedül csatangolnak a természetben. Az õzbak esetében valóban hatékony lehet a jó erõs furkósbot.
Én mindig jókat mosolygok azon, mikor a territóriumukat védõ õzek felriadnak és megugatnak. Némelyik fut néhány métert, majd megáll, visszafordul és úgy ugat, mint egy berekedt vén házõrzõ Úgy is jártam már egy sûrû bozótokkal szegélyezett földúton, az út széli vad virágokat nézegetve, hogy egyszer csak semmire sem hasonlító morgást hallottam a bokorból. Vissza léptem néhányat, a morgonc elhallgatott. Ismét elõre, megint morog. Ezzel eljátszottunk egy darabig, de nem tudtam ellenállni a kíváncsiságnak, mi lehet az? A bozótvágóval mell magasságban széthajtottam a bozót ágait, hogy jobban belássak, közben barátságosan hívogattam, hogy "gyere vazze". Egy fiatal õzbak volt Felpattant és néhány vakkantás kíséretében elszaladt. Meglepõdtem, mert én valami mosómedve szerûségre gondoltam inkább.

[TMIB]

Ha már szarvas, meg őzek.

[MaRee]

Ezek a vikingek

Ilyen az, ha nem ijed meg.

[lionhunter]

Csak egy kis korrekció, július vége, augusztus eleje az õzek üzekedési ideje, gondolj az olyankor szokásos vadgázolásos balesetekre.

[M-torolt_forumozo]

Érdemes figyelni mezõkön, erdõs részeken hogy hova lépünk, mert vannak elhagyatott, perem és fedél nélküli kutak. Lehet hogy benõtte már a gaz, ezért oda kell nagyon figyelni mert ha beleesik valaki (sokszor épphogy csak mozogni lehet benne olyan szûk) és nem találják meg idõben, csúnya vége lehet.

[Daniui]

Ezek a vikingek

Ilyen az, ha nem ijed meg.

Ha már földharc rárakhatott volna egy karfeszítést

Nekem a témáról a véleményem eddig nekem rossz tapasztalataim nem voltak, soha nem támadott meg állat pedig nem eggyel találkoztam már. Bár azt nem vitatom jó ha tisztában van az ember adott esetben hogyan üldözzön el egy támadó fellépésû szarvast vagy más állatot, de ettõl túlságosan rettegni nem érdemes mert nem gyakori eset.

[dínó]

a Bakonyban Ajka -Csinger környékén gyakorta elõfordul, hogy részben beomlott, beszakadt egykori tárnák fölött járva pikk-pakk bele lehet sétálni a bajba. mint ahogy az is elõfordul, hogy nyitott aknanyílásba botlik az emberfia, amibõl gázolaj és/vagy enyhe dögszag árad. gondolom, orosz örökség. sötétben könnyû belesétálni, ha az ember nem figyel.

[Borz]

Bakonyban könnyû szembetalálni magad egy jó nagy vaddisznóval ) legalábbis így írta valamikor régen Molnár Gábor, Barátom a vadon címû könyvében...