0
Válasz (idézéssel)
A rendszerváltás előtt nagyjából hasonló életszínvonalon éltek az emberek. Az iskolában is ez volt: hasonló színvonalú cuccokban jártunk, mindenki ott volt a kötelező iskolaköpeny. A magatartással és a szorgalommal lehetett kitűnni, jó, vagy rosszértelemben. Akkor ciki volt rossztanulónak lenni. Az orvosok, tanárok, mérnökök a társadalom megbecsült tagjai voltak, mint a legtanultabb réteg. A rendszerváltás után megváltozott minden. Egyre nagyobb volt a továbbtanulók aránya. A felsőoktatási intézmények a hallgatói létszám után kapták az állami pénzeket, tehát érdekül volt minél több fiatalt bevonzani a felsőoktatásba. Amellett, hogy csökkent az oktatás színvonalat, egyre több diplomás volt. Így a diplomás tanárok már nem számítottak olyan különleges embereknek.
Másrészt megváltozott az egész társadalom értékrendje: „Az emberek meg néznek, hogy az Isten a pénz lett. Sorban nyílnak a bankok és az jelenti a rangot, hogy mennyire állat az autód, mekkora mellű a nőd és hogy meddig bírod feltekerni a kocsidban a hangerőt” – Ismeritek, nem?
Csak arra néznek fel az emberek, aki gazdag, vagy gazdagságot mutat. Már az általános iskolában is klikkesednek a gyerekek, vagy maguktól, vagy szülői nyomásra. Ilyen értékrend mellett a tanárok társadalmi megbecsülése a béka segge alá került. Ezt erősítik a rémhírek, amikor a tanárokra támadtak a szülők vagy a diákok. Ilyen nem volt azelőtt. Ha most megemelnék a fizetésüket, hosszútávon nem javítana a helyzetünkön.
Az elmúlt 10 évben mást sem lehetett hallani. hogy az oktatás mindjárt összeomlik, minden szar, a tanárok nyomorognak stb. Ezek után ki az a fiatal, aki tanárképzőbe akar menni? Csak az, aki nagyon elhivatott, vagy máshová nem veszik fel. Az utóbbiak is lefelé húzzák a színvonalat.
Az én feleségem is tanárként kezdte a pályafutását, de már akkor is keveselte a fizetését, így esti tagozaton szerzett egy közgazdás diplomát is és elment a versenyszférába, több mint 20 éve. Visszamenne tanítani, ha annyit kapna, mint a multitól kap, de ha visszamennének a pályaelhagyó tanárok tanítani, akkor a multik megemelnék a fizetéseket és megint odajutnánk, ahol most vagyunk, csak magasabb ár- és bérszínvonalon. Az állam által finanszírozott közoktatás nem tud versenyezni a multikkal.
Arról nem beszélve, hogy kevés a gyerek, nem csak a tanár. Amikor a fiam kezdte a sulit, három első osztályt tudtak indítani. Négy évvel később, amikor a lányok kezdett, már csak két első osztály indult. A múlt héten összefutottam egy ismerőssel, akinek a lánya abba a suliba jár és három évvel később kezdett. Már csak 16-an van egyetlen osztályban. Csak idő kérdése, mikor kezdik bezárni, összevonni az iskolákat. Az agglomerációban más a helyzet: sok fiatal kiköltözött, ott meg nincs elég iskolai férőhely.
Szóval ez egy összetett, több sebből vérző probléma, azért nem tud mit kezdeni vele egyik kormány sem. Gyökeres változást mindenki elutasítana, marad a szarakodás.
Érdekes párhuzamot lehet felfedezni az egészségüggyel. Ott már a magánszektor elégé megnövekedett. Talán ez lesz az oktatásnál is. Nade ki szeretne fizetni a gyerek oktatásáért? Aki valóban értéknek tekinti. Ehhez még sok víznek kell lefolyni a Dunán. Talán tényleg egy összeomlás kell, hogy kialakuljon egy másik értékrend.
Végszóként annyit mondanék, hogy a kialakult helyzetért mindenki felelős valamilyen mértékben: politikusok, tanárok, szülők, úgy általában a társadalom. A megoldás is közös ügy kéne legyen, ami nem azt jelenti, hogy mindenki arra vár, hogy az aktuális kormány feltalálja a spanyol viaszt.
Tetszik. Az ilyen rendezvény valóban megadja a gyerekeknek azt hogy kitalálják hogy milyen munkát szeretnének csinálni ha felnőnek. 