Egyáltalán, most gondolj bele, írtam hogy 60 éves vagyok. Mi a ráknak erőlködjek most már ebben a korban a sokkal több pénzért, vagy úgy általában azért, hogy elérjek BÁRMIT IS, ami alapvetően nem tőlem függ, vagy legalábbis nem függ CSAK tőlem, teljesen?!
Márpedig (a sztoikus filozófia is erre tanít...) a legtöbb dolog nem tőlünk függ, egyszerűen mert más emberek is beleszólhatnak (és bele IS szólnak!).
A helyzet az, tudod, hogy bár a carnivore diéta nagyon jót tett az egészségemnek, de azért a 60 év az akkor is hatvan év. Ki tudja, meddig élek még... az biztos hogy örökké, na addig tutira nem! Reálisan nézve esetleg megélem a 80 évet jó vagy legalábbis tűrhető egészségi állapotban. Ha pechem van akkor azonban a hetvenet sem. De még ha feltételezzük a 100 év megélését is, na akkor is az van hogy lényegesen kevesebb van már nekem hátra, mint amit eddig összesen éltem.
Ez amiatt fontos, mert nehezen tagadható, bármi amit még megszerezhetek az életem során, legyen az akár pénz, akár cuccok, akár hírnév, az annál KEVESEBBET ér nekem, minél kevesebb ideig élvezhetem, márpedig minél öregebb vagyok, annál kevesebb van hátra az életemből, tehát annál kevesebb ideig élvezhetek BÁRMIT IS, szóval ahogy öregszem, bármiről is legyen szó de annál kevesebbet ér nekem. Ha azonban annál kevesebbet ér, akkor annál kevesebb erőfeszítésre méltó, s így értelemszerűen annál kevesebb ingerenciát, vágyat érzek a megszerzésére!
A célom tehát nem az, hogy minél több izémizét megszerezzek, hanem hogy a már meglevő cuccaim által, no meg persze a saját képességeim által (legyenek azok akár fizikai, akár szellemi képességek) minél több örömhöz, boldogsághoz jussak!
Amit itt fentebb leírtam, na az különben nem más, mint lényegében a sztoicizmus 4 Nemes Alapelve közül a „Memento Mori” nevűnek a gyakorlati alkalmazása és elmagyarázása hétköznapi nyelven...