Sztoikus blogja - Műveim a Scribd-en — Rengeteg olvasnivaló!

[Sztoikus]

Hát most ezért az egyetlen számért tuti hogy nem fogok jutub csatornát nyitni. Különben is hiába lenne, mondtam már hogy fent volt már, de hamar leszedték.

[Sztoikus]

Na sóval s tetvvel (vagy inkább szóval s tettel) drága gyermekeim az Úrban s az Űrben, minden további szószaporítás helyett idemásolom előszöris azt a levelet amit percekkel ezelőtt kaptam a MEK-ből azaz a Magyar Elektronikus Könyvtárból:

Tisztelt Szerző,

kedves Viola Zoltán!

Örömmel értesítem Önt arról, hogy az alábbi kötetei immár elérhetők a MEK nyilvános szolgáltatásában:

· A Nyugalom és Boldogság Könyve avagy: Gyakorlati sztoicizmus a modern hétköznapokban / Viola Zoltán

https://mek.oszk.hu/29000/29039

· Nyershúsevők / Viola Zoltán

https://mek.oszk.hu/29000/29040

· Lárvák népe / Viola Zoltán

https://mek.oszk.hu/29000/29041

· Üzen a Ragadozó / Viola Zoltán

https://mek.oszk.hu/29000/29042

Tehát, fentebb szerepel több regényem elérhetősége (linkje) is, azon MEK-oldalaké ahol megtaláljátok a linket egy doc vagy pdf állományra amit aztán nézegethettek a böngészőben vagy letölthettek, és természetesen ez is mind jogtisztán ingyenes, meg minden, ahogy az már nálam lenni szokott, mert hihetetlen zsenialitásom és utolérhetetlen művészi érzékem leleményeit mint afféle memetikai gyöngyszemeket én íme ingyen szórom a Nagyérdemű Közönség elé, erre ösztökél velemszületett végtelen nagylelkűségem és önzetlenségem
(hogy a végtelennél is végtelenebb szerénységemről már ne is beszéljek).

Ugyebár ahogy a dalban van: „Ki szívét osztja szét”...

Don't worry, nem kell félni, egyik mű se horror, ezek jobbára afféle romantikus sci-fik. Az „Üzen a Ragadozó!” például egy szerelmes sci-fi, nincs benne egyetlen igazi szörnyeteg sem, bár filozófia ebben is van. Az egyetlen kivétel a sztoicizmusról szóló művem, az se olyan értelemben kivétel hogy horror lenne benne, de az nem kalandregény mégse, nem is romantikus mű, ellenben határozottan filozófiai, amint az a címe alapján sejthető is! Nagyon ajánlom elolvasásra mindenkinek, mert ha filozófiai mű is, de kifejezetten és szántszándékos készakarással direkt úgy írtam meg, hogy lehetőleg ÉLVEZETES olvasmány legyen, méghozzá olyan aminek megértéséhez nem kell nemcsak hogy egyetemi végzettség, de még középiskola se, egy általános iskolás kisgyerek is megérthesse, könnyen, szóval ez nem valamiféle unalmas poros, avítt tudákosság a penész-szagú, elefántcsonttoronyban élő filoszoknak!
Ez a könyv tulajdonképpen arról szól - mert az egész sztoicizmus mindigis azt kutatta - hogy HOGYAN LEHETSZ BOLDOG, méghozzá ITT, ebben a mostani, anyagi világunkban (mert a sztoicizmus sosem a túlvilággal foglalkozott hanem a mostani világunkkal, mert gyakorlatias filozófia), méghozzá hogyan lehetsz boldog AKKOR IS, ha netán szegény vagy, beteg vagy, nyomorék vagy, buta vagy, rabszolga vagy, ha csalódtál a szeretteidben, vagy akármi más bajaid is vannak, vagy akár mindez egyszerre is!

A sztoicizmus igazán remek filozófia, mert belső tartást, lelki állóképességet nyújthat akármiféle katasztrófa átvészelésére is, például ha jön az Összeomlás...

Kellemes olvasgatást! A véleményeket (bármely könyvemnről, de pláne erről a sztoicizmusról írtról) érdeklődéssel várom ebben a topikban!

[P. Dude]

"Legtöbbször hallgass és csak a fontos dolgokról beszélj, de azokról is keveset."

"Sohase mondd magadról, hogy filozófus vagy, és közönséges emberek közt ne fecsegj sokat az elveidről. Inkább cselekedj az elveid szerint. A lakománál például ne magyarázd, hogyan kell enni, hanem egyél úgy, ahogy kell. Emlékezz arra, hogy Sókratés minden szempontból annyira tartózkodott a feltűnéstől, hogy azok keresték fel, akik az ő révén akartak filozófusokkal összekerülni. Sókratés oda is vezette őket a többi filozófushoz. Olyan könnyen el tudta viselni, hogy tekintetbe sem vették.
Ha közönséges emberek között valamilyen bölcseleti elv kerül szóba, akkor általában hallgass, mert nagy a veszély, hogy elhamarkodottan kiadod azt, amit még meg sem emésztettél."

"Ha egyszerűségre szoktattad a tested, ne hencegj vele, s ha vizet iszol, ne mondd el minden alkalommal, hogy te csak vizet iszol."

Epiktétosz

[Sztoikus]

Ismerem ezt, és egyet is értek vele! Kifejezetten Epiktétosz az aki a legközelebb áll hozzám a sztoikusok közül, nála jobban talán csak Diogenész.

A baj ott van drága barátom, hogy elfeledkezel róla, miszerint az öniróniára való képesség egy rendkívül értékes tulajdonsága az embernek... Nagy kár hogy ezt észre nem vetted a fenti postomban, holott a „gyengébbek kedvéért” még egy szmájlit is odabiggyesztettem. De anélkül is messzire bűzlik belőle, hogy ironikus. Hiszen még konkrétan megemlítettem a „végtelen szerénységemet” is az azt megelőző öntömjénezés után. Ha ettől se esik le valakinek hogy ez humornak lett szánva, vagy legalábbis valami olyasminek, akkor már ott, izé... nagy baj van, vagy nem is tudom miként fejezzem ki magamat polkorrektül...

[P. Dude]

Ismerem ezt, és egyet is értek vele!

Akkor egyszer majd csak sikerül átültetned a gyakorlatba is. Ráadásul a Kézikönyvecske fenn van a MEK-en.

[Sztoikus]

Látom kedves barátom, sajnos te is beleesel abba a cseppet se ritka hibába, hogy a sztoikusokat életunt, megkeseredett embereknek tartod, és/vagy olyan elvont, sótlan fazonoknak, akik állandóan holmi „abszolútumokat”, „ideák világát” vizsgálgatják (holott ez a platonikusokra igaz...), és semmi közük a való világhoz, eképp képtelenek bármi humorra és tréfálkozásra!

Holott mi sem áll távolabb a valóságtól.