Sztoikus blogja - Műveim a Scribd-en — Rengeteg olvasnivaló!

[Sztoikus]

Hát most ezért az egyetlen számért tuti hogy nem fogok jutub csatornát nyitni. Különben is hiába lenne, mondtam már hogy fent volt már, de hamar leszedték.

[Sztoikus]

Na sóval s tetvvel (vagy inkább szóval s tettel) drága gyermekeim az Úrban s az Űrben, minden további szószaporítás helyett idemásolom előszöris azt a levelet amit percekkel ezelőtt kaptam a MEK-ből azaz a Magyar Elektronikus Könyvtárból:

Tisztelt Szerző,

kedves Viola Zoltán!

Örömmel értesítem Önt arról, hogy az alábbi kötetei immár elérhetők a MEK nyilvános szolgáltatásában:

· A Nyugalom és Boldogság Könyve avagy: Gyakorlati sztoicizmus a modern hétköznapokban / Viola Zoltán

https://mek.oszk.hu/29000/29039

· Nyershúsevők / Viola Zoltán

https://mek.oszk.hu/29000/29040

· Lárvák népe / Viola Zoltán

https://mek.oszk.hu/29000/29041

· Üzen a Ragadozó / Viola Zoltán

https://mek.oszk.hu/29000/29042

Tehát, fentebb szerepel több regényem elérhetősége (linkje) is, azon MEK-oldalaké ahol megtaláljátok a linket egy doc vagy pdf állományra amit aztán nézegethettek a böngészőben vagy letölthettek, és természetesen ez is mind jogtisztán ingyenes, meg minden, ahogy az már nálam lenni szokott, mert hihetetlen zsenialitásom és utolérhetetlen művészi érzékem leleményeit mint afféle memetikai gyöngyszemeket én íme ingyen szórom a Nagyérdemű Közönség elé, erre ösztökél velemszületett végtelen nagylelkűségem és önzetlenségem
(hogy a végtelennél is végtelenebb szerénységemről már ne is beszéljek).

Ugyebár ahogy a dalban van: „Ki szívét osztja szét”...

Don't worry, nem kell félni, egyik mű se horror, ezek jobbára afféle romantikus sci-fik. Az „Üzen a Ragadozó!” például egy szerelmes sci-fi, nincs benne egyetlen igazi szörnyeteg sem, bár filozófia ebben is van. Az egyetlen kivétel a sztoicizmusról szóló művem, az se olyan értelemben kivétel hogy horror lenne benne, de az nem kalandregény mégse, nem is romantikus mű, ellenben határozottan filozófiai, amint az a címe alapján sejthető is! Nagyon ajánlom elolvasásra mindenkinek, mert ha filozófiai mű is, de kifejezetten és szántszándékos készakarással direkt úgy írtam meg, hogy lehetőleg ÉLVEZETES olvasmány legyen, méghozzá olyan aminek megértéséhez nem kell nemcsak hogy egyetemi végzettség, de még középiskola se, egy általános iskolás kisgyerek is megérthesse, könnyen, szóval ez nem valamiféle unalmas poros, avítt tudákosság a penész-szagú, elefántcsonttoronyban élő filoszoknak!
Ez a könyv tulajdonképpen arról szól - mert az egész sztoicizmus mindigis azt kutatta - hogy HOGYAN LEHETSZ BOLDOG, méghozzá ITT, ebben a mostani, anyagi világunkban (mert a sztoicizmus sosem a túlvilággal foglalkozott hanem a mostani világunkkal, mert gyakorlatias filozófia), méghozzá hogyan lehetsz boldog AKKOR IS, ha netán szegény vagy, beteg vagy, nyomorék vagy, buta vagy, rabszolga vagy, ha csalódtál a szeretteidben, vagy akármi más bajaid is vannak, vagy akár mindez egyszerre is!

A sztoicizmus igazán remek filozófia, mert belső tartást, lelki állóképességet nyújthat akármiféle katasztrófa átvészelésére is, például ha jön az Összeomlás...

Kellemes olvasgatást! A véleményeket (bármely könyvemnről, de pláne erről a sztoicizmusról írtról) érdeklődéssel várom ebben a topikban!

[P. Dude]

"Legtöbbször hallgass és csak a fontos dolgokról beszélj, de azokról is keveset."

"Sohase mondd magadról, hogy filozófus vagy, és közönséges emberek közt ne fecsegj sokat az elveidről. Inkább cselekedj az elveid szerint. A lakománál például ne magyarázd, hogyan kell enni, hanem egyél úgy, ahogy kell. Emlékezz arra, hogy Sókratés minden szempontból annyira tartózkodott a feltűnéstől, hogy azok keresték fel, akik az ő révén akartak filozófusokkal összekerülni. Sókratés oda is vezette őket a többi filozófushoz. Olyan könnyen el tudta viselni, hogy tekintetbe sem vették.
Ha közönséges emberek között valamilyen bölcseleti elv kerül szóba, akkor általában hallgass, mert nagy a veszély, hogy elhamarkodottan kiadod azt, amit még meg sem emésztettél."

"Ha egyszerűségre szoktattad a tested, ne hencegj vele, s ha vizet iszol, ne mondd el minden alkalommal, hogy te csak vizet iszol."

Epiktétosz

[Sztoikus]

Ismerem ezt, és egyet is értek vele! Kifejezetten Epiktétosz az aki a legközelebb áll hozzám a sztoikusok közül, nála jobban talán csak Diogenész.

A baj ott van drága barátom, hogy elfeledkezel róla, miszerint az öniróniára való képesség egy rendkívül értékes tulajdonsága az embernek... Nagy kár hogy ezt észre nem vetted a fenti postomban, holott a „gyengébbek kedvéért” még egy szmájlit is odabiggyesztettem. De anélkül is messzire bűzlik belőle, hogy ironikus. Hiszen még konkrétan megemlítettem a „végtelen szerénységemet” is az azt megelőző öntömjénezés után. Ha ettől se esik le valakinek hogy ez humornak lett szánva, vagy legalábbis valami olyasminek, akkor már ott, izé... nagy baj van, vagy nem is tudom miként fejezzem ki magamat polkorrektül...

[P. Dude]

Ismerem ezt, és egyet is értek vele!

Akkor egyszer majd csak sikerül átültetned a gyakorlatba is. Ráadásul a Kézikönyvecske fenn van a MEK-en.

[Sztoikus]

Látom kedves barátom, sajnos te is beleesel abba a cseppet se ritka hibába, hogy a sztoikusokat életunt, megkeseredett embereknek tartod, és/vagy olyan elvont, sótlan fazonoknak, akik állandóan holmi „abszolútumokat”, „ideák világát” vizsgálgatják (holott ez a platonikusokra igaz...), és semmi közük a való világhoz, eképp képtelenek bármi humorra és tréfálkozásra!

Holott mi sem áll távolabb a valóságtól.

[P. Dude]

Látom kedves barátom, sajnos te is beleesel abba a cseppet se ritka hibába, hogy a sztoikusokat életunt, megkeseredett embereknek tartod

Ellenkezőleg. Ha most egy sztoikussal beszélgetnék itt, az felüdülés lenne.

Nyershúsevők

(...)

A véleményeket (bármely könyvemnről, [...] érdeklődéssel várom ebben a topikban!

Nem vélemény csak asszociáció, erről a dögevős tikkről valamiért mindig Rejtő Jenő jut eszembe. Ő is írt, csak ő valódi könyveket, mint pl. A három testőr Afrikában. Abban van az alábbi remek jelenet:


"Rövidesen egy közlegény jött a következő legújabb felkiáltással:

- Ki mit akar?!

És a rabok uzsonnát rendeltek.

(...)

És most egy ember közeledett, pőrén, ahogy az ágyról lelépett, tágra nyílt szemmel, mint valami holdkóros.

Levin!

- Ember - mondta suttogva -, előfordulhat itt, hogy én marinírozott halszeletet kapjak Turbigo módra kétfelé vágott tojással, egész kevés vörösborral párolva?..

És egész testében reszketett.

- Megpróbálhatom - felelte a katona vállat vonva. - Bár itt hülyék számára nincs diéta."

[Sztoikus]

Ki beszél itt dögevésről? Maximum nyershús-evésről van szó a könyveimben. Ja, oké, említésre kerül benne rovarevés is, de az is csak érintőlegesen, afféle mellékes megjegyzésként. Dögevésről azonban nincs szó. Ja, esetleg olyan értelemben hogy az egyikben meg van említve hogy az emberi faj ősei sok időn át fakultatív dögevők voltak, emiatt alakult ki az erős gyomorsavunk. Oké, ez benne van. De nincs benne olyasmi, hogy bárkit is dögevésre biztatna az a könyv! Honnan szeded az ilyesmit?! Írd már le nekem kérlek, mit szedsz, mert jó anyag lehet... Nem mintha én is szedni akarnám, de mindig érdekelnek az új tudományos felfedezések!

Különben meg, kételkedem benne hogy olvastad volna egyetlen könyvemet is, így az hogy te mit tartasz „igazi” könyvnek, a szememben körülbelül annyira releváns, mint amikor a vécésnéni elkezdi bizonygatni hogy az evolúció miért ostobaság, meg hogy soha senki nem járt még a Holdon.

Általában véve, a kötekedésedet a kínzó irigységnek tudom be, az irigységnek amit érzel, és emiatt eszembe sincs felháborodni, mert bár biztos jobban örültem volna a baráti szavaknak, de a maga módján az is a sikereim és teljesítményem elismerése. Nem ennek kiváltása volt a célom, az igaz, de „Amor Fati” ugyebár, azaz ha ez lett a reakció a részedről, hát nekem ez is megfelel.

[P. Dude]

Unortodox módon reagálsz az őszinte építő kritikára, de azért szívesen.

[Sztoikus]

Aki nem olvasta el a könyvemet, és mégis megkérdőjelezi hogy az „igazi” könyv lenne, az a szememben nem „építő” kritikát gyakorol, hanem trollkodik, gyakorlatilag megbántani igyekszik engem úgy, hogy e bántást nem is vállalja fel nyíltan, hanem alamuszi módon kritikának próbálja feltüntetni.
Nyilván az lehetett ezzel a célod, hogy remélted, majd jól felháborodom rajta, és akkor te kiröhögsz engem, mondván hogy lám, nem is vagyok én igazi sztoikus, mert egy sztoikus sosem dühöng, nem sértődik meg, stb, szóval hol van az én sztoikus nyugalmam?!

Na de ez nagyon gyenge próbálkozás volt, kedves barátom... Igen, volt időszak amikor gyűlöltem a fórumtrollokat, de épp ez is olyan terület amiben nagyon sokat segített nekem a sztoikus filozófia! Azóta hogy ezzel megismerkedtem, már szerencsétlen nyomorultaknak tartom őket, akiket nem gyűlölni kell, hanem szánakozni rajtuk.

Igen, elismerem, unortodox módon reagálok az ilyesmire, és ez szerintem nagyon jól van így! Ez nagyonis gyakran jellemző volt a sztoikusokra úgy általában véve. Az a baj, hogy te még mindig úgy gondolsz a sztoikusokra, hogy azok életunt, sótlan fazonok, akiktől távol áll minden irónia és humorérzék, szomorúak, lemondóak, netán közönyösek, és legjobb esetben is csak valami rém elvont tudákossággal foglalkoznak, és nem a való világgal! És mert én nem ilyennek tűnök, emiatt azt hiszed, az a prekoncepciód, hogy akkor én tutira nem is lehetek sztoikus! Na de ez súlyos tévbedés.

Hm, tényleg jó lenne elolvasnod legalább ezt a könyvemet... Hasznodra válna...

Na igen, az hogy belekötsz abba hogy filozófus lennék... Drága barátom, hogyne lennék az, ha egyszer könyvet írtam filozófiai témáról... különben meg már nem is az elsőt. De amúgy, még ez se feltétlen kell ahhoz hogy valaki filozófus legyen. Aki egyáltalán csak ELOLVAS egy bármilyen filozófiai könyvet, és elkezd gondolkodni rajta, az máris filozófus a szememben! Az más kérdés, ki mennyire mondható „jól képzett” filozófusnak. Nyilván, bőven vannak tudásbeli különbségek. Minden bizonnyal akadnak bőven olyanok a világban, akik nálam többet konyítanak a sztoikus filozófiához, oké. De ebből még nem következik, hogy én magam ne lennék (sztoikus) filozófus!
Tudod ez olyan, hogy aki újoncot épp csak besoroztak a hadseregbe, az máris katona. Nem tábornok, az igaz. De attól még katona, mert nemcsak a tábornokok katonák! Értesz engem?

Mondom, hasznodra válna, ha elolvasnád... Persze, előre készülj fel arra, hogy a könyv maga is „unortodox” módon van megírva, hehehe...