Az orrától a farkáig, azaz „Nose to Tail”

[Sztoikus]

Milyen régóta szeretnék már rozsomákot is enni, nyersen, de sehol se kapható...
Köszönöm drága barátom hogy nem tartasz normálisnak, ennek tényleg örülök, mert egy ideje már olyan érzésem van hogy ha valaki egyetért velem, akkor esélyes hogy butaságot mondtam...

A belinkelt dinón sajnos nem élnénk el egy évig. Egykettőre megromlana sajnos. Le kéne fagyasztani, de ugyan miképp, ezek nem éltek a sarkkörön, és ha csinálnánk is áramot, mekkora fagyasztó kéne neki, hm?! És bár én megeszem a büdös húst is (ettem már 2 hónapja rothasztott „high meat”-et is), de azért annak is van egy határa hogy mennyire legyen rohadt. Vagyis inkább, hogy aerob vagy anaerob módon rothadt, az utóbbi ugyanis az ami életveszélyes. Márpedig ha e dinót főbelőjük és elterül a földön, akkor nem lennénk képesek megfordítani, forgatni a tetemét, és mire a kajálásban hónapok alatt eljutnánk az „aljáig”, az már megrohadna, a talajjal érintkező rész ugyanis csak anaerob azaz oxigénmentes közegben rothadhatna. És akkor abba szépen belehalnánk, botulizmus vagy valami hasonló miatt. Az ember ugyanis legalább olyan jól alkalmazkodott az aerob rothadást „elszenvedett” húsokhoz mint a sakálok és a hiénák, ettől semmi bajunk se lehet (azt kivéve hogy büdösnek érezzük), de az anaerob rothadás, na az TÉNYLEG életveszélyes! Szerencsére, teljesen más a kétfajta rothadás szaga. Igen, mindkettő büdös, de másképp.

Igen, boldogan neked adnám a színhúsokat. Az unalmas és nem is finom. Nem véletlen hogy az eszkimók is a kutyáikat etetik vele... A zsíros hús és a belsőségek az igazi emberhez méltó táplálék!

Különben meg az eltelt napokban hozzászoktattam magamat ahhoz (megtanultam, kikísérleteztem...) hogy a fentebb képen is bemutatott bébi patkányokat is le tudjam nyelni egészben. Annyi az egész, hogy a szájunkba tevés után egy darabig forgatnom kell a nyelvemmel (szétrágás nélkül) hogy alaposan nyálas legyen a bőrük felszíne, azután egy nagyot nyelni, és már lent is van az egész! Ez nem meglepő, remélem emlékszel hogy az óriáskígyó is benyálazza a lenyelendő tetemet mielőtt hozzákezdene a lenyeléséhez...

[Rozsomák]

Öcsém! A dinóval megvárnánk a jégkorszakot és akkor ölnénk meg.

[Sztoikus]

Sajnos ez az ötlet ott hibádzik hogy még a jégkorszak beköszönte előtt kipusztítja a dinókat az az undok meteor, meg az ő becsapódása...

Különben meg ha dinót akarsz enni, azért nem kell időutaznod. Megteheted akármikor, ha úgy tartja úri kedved. Akár naponta is ehetsz dinópecsenyét. Komolyan, ez nem vicc! Ugyanis ehhez csak annyit kell tenned, hogy veszel magadnak egy sültcsirkét a boltban (vagy élő csirkét amit te sütsz meg, főzöl meg, netán nyersen fogyasztod el...), vagy ha nem csirkét akkor pulykát, galambot, struccot, akármilyen madarat. A dinók ugyanis NEM HALTAK KI, mármint nem MIND! Egy csoportjuk túlélte a katasztrófát, ezek a mai madarak. Nyilván, tudtak repülni (legalább valamennyire) már a krétakorban is, és épp emiatt maradtak életben, mert abban az apokaliptikus, meteorbecsapódás utáni időben nagyon előnyös volt a repülési képességük, mert így mindig elszállhattak olyan messzi helyekre, ahol még volt némi zabálnivalójuk!
Tehát a madarak NEM holmi „oldalága” a dinoszauruszoknak, hanem a legigazibb dinók, azok egyenesági utódai! Közelebb állnak a dinókhoz mint a krokodilok. A krokodilok ugyanis valóban csak „oldalági rokonok” a dinókkal, de a madarak MAGUK A DINÓK!

Szóval ha dinót akarsz enni, semmi meg nem akadályozhat benne téged...

De bevallom, én a madarak húsát se komálom, s megintcsak amiatt nem, mert az én ízlésemnek nem eléggé zsíros. Ha lenne időgépem és arra használnám hogy ősállatot egyek, akkor esélyes hogy nem a dinók korába mennék vissza, hanem csak mondjuk 100 ezer évvel korábbra, az igazi jégkorszakba, és ott nem dinóra hanem MAMMUTRA vadásznék! Ha valami, na AZ biztos jó zsíros! És mennyi rengeteg zabálnivaló van még egy bébimammuton is, hát még egy felnőtt állaton! És ott tényleg nem gond a tartósítás se, mert azért jégkorszak a jégkorszak hogy jó hideg legyen...

Közben talán összejönnék egy Neandervölgyi leányzóval is... Miért is ne, a modern rekonstrukciók alapján egész csinosak voltak, ráadásul végeztettem genetikai tesztet magamon, és bizony bennem is van ám némi Neandervölgyi gén... erre nagyon büszke is vagyok!