A magyar emberek „vaksága”, struccpolitikája

[Sztoikus]

Bár én épp az USA-ban szennyezem a környezetet a jelenlétemmel, szoktam olvasgatni a magyar híreket is. Nagy arrafelé a szárazság, megy tönkre a vetemény, apad a folyók vízszintje, emiatt nem tartom kizártnak hogy bidővel - ha talán nem is az idén - nagy gebasz lesz a paksi atomerőművel is, a hűtés miatt (nem lesz hozzá elegendő víz). Bár annyi víz vélhetően lesz hogy fel ne robbanjon, de le kell majd állítani, mert a leállított blokkok hűtéséhez jóval kevesebb víz szükséges. Na és ekkor a magyar energiatermelés kb 40 százaléka kiesik. Emellett terjednek mindenféle „újmódi” melegkedvelő rovarok is, amik szintén felzabálják a termést, károsítják a fákat, stb. A hajózást is korlátozni kellett már, az uszályok töredék-kapacitással működnek mert nem eléggé mély a folyó, ez egyre jobban felnyomja a szállítmányozási költségeket, azaz minden drágul.

Na most én azon csodálkozom, hogy hiába sokasodnak e „jelek”, e fórum látogatottsága mintha cseppet se növekedne! Pedig azt hinné „az embör gyermöke”, hogy ilyen időkben már csak-csak felébrednek az emberek a rózsaszín hurráoptimista babazsúr hangulatból, és elkezdenek tájékozódni a felkészülés módozatairól, az olyan témakörökben hogy túlélés, prepperkedés, ilyesmi. És logikus első lépésnek tűnik, hogy beüssék e kulcs-szavakat a keresőbe, s akkor a google vagy amit épp használnak előkelő helyen adja ki biztos e fórumot a találatok közt, legalábbis ami a magyar nyelvű találatokat illeti. És akkor a jónép regisztrálna ide, hozzászólna, kérdezne, estébé.

De nem így van.

Megdöbbentő az emberek ezen vaksága. Halomra hullanak majd ha jön egy akár nem is olyan túl nagy csak „közepes” SHTF esemény, az biztos is.

[Grindrise]

Szerintem általánosságban az ember ilyen. Nincs ebben semmi magyarspecifikus. Egyszerűen elkényelmesedett az ember és nem hajlandó foglalkozni vészhelyzeti esetekkel sem. Csak a mának él és nem gondolkozik tovább. Habzsolni akarja az életet és csak pozitívan lát illetve fog fel mindent. Nulla realitás van az átlagemberben. Szomorú és elkeserítő de szerintem nem igazán tudnak velük mit kezdeni az olyanok mint mi, akik itt vagyunk ezen a fórumon. Sokszor már az ész érveket és kész tényeket is kiröhögik az emberek. Így rendkívül nehéz segíteni is.