Gyógynövények

[Saphira]

Ez nem biztos, hogy pont jó a galagonyánál, hiszen annak az a lényege, hogy az érfalakból megköti a meszet ezáltal letisztítja azokat.

A galagonyát leginkább vérnyomáscsökkentésre (tágítja az ereket), illetve a szívvel kapcsolatos problémákra használják: pl.: szívritmuszavar, idõskori szívizom erõsítés, infarktus utáni terápiás kezelés.
A magam részérõl a galagonyateát nem áztatom, hanem forrázatot készítek (1 ek szárított virágos, leveles hajtásvég, 3 dl víz) és rövid idõn belül (mert finom) elfogyasztom. Áztatni a fagyöngyöt szoktam lágy vízben egy éjszakát.

A citromfû felesleges. Zölden van benne hatóanyag, utána semmi, csak az illúzió.

Még jó, hogy errõl kevesen tudnak. Ezek szerint hiába szerepel a Melissae folium (citromfû levél) hazai VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben, illetve a legtöbb európai ország gyógyszerkönyvében?

Szerencsére az ókorban másképpen vélekedtek a növényrõl. Ha beleolvasunk Plinius vagy Dioscorides feljegyzéseibe, akkor ott olvasható, hogy az ókori görögök és rómaiak vízben vagy borban áztatták a citromfüvet. Ezt használták sebek öblítésére, mérges csípések, marások kezelésére. Hasonlóan vélekedett a középkorban Avicenna és Paracelsus is, és ennek megfelelõen írták le fûveskönyveikbe a citromfû használatát. A XIV. századtól kezdve (legalábbis az elsõ írásos emlékek errõl árulkodnak) használták a Karmelitavizet – amelynek citromfû az egyik fõ összetevõje – megfázásra, epilepsziára, skorbutra és emésztési problémákra. Akkoriban az „élet vizének” is hívták.
A népgyógyászat és az orvostudomány nagyon sokrétûen használta/használja napjainkban is: memóriajavító, nyugtató, görcsoldó, depressziót csökkentõ, emésztésjavító, baktérium-, vírus- és gombaölõ hatású, de antioxidánsként is használható (rozmaringsav tartalmának köszönhetõen).

Nem értem, mit kell annyit b@szakodni a fûzfakéreggel. Ott az aszpirin. A fûzfakéregbõl is hasonló anyag jön ki, csak sokkal körülményesebben és sokkal többet kell térfogatra magaddal vinned
illúzió.

Jól mondod, hasonló anyag, de nem ugyanaz. A fûzfa kérgében szalicin-molekula található, az aspirinbe acetil-szalicilsav. Ez utóbbi erõs gyulladáscsökkentõ, fájdalomcsillapító és lázcsillapító hatású anyag. Viszont gátolja bizonyos enzimek mûködését is, amelyek a gyomor nyálkahártyáját védõ anyagokat termelik. Így hosszan tartó alkalmazása során gyomorvérzés, gyomorfekély alakulhat ki. Persze nem 1-2 szemtõl, de ha ízületi fájdalomnál használod, ott már elõfordulhat, hiszen akkor hosszabb ideig alkalmazod.

A kéregben található szalicin ezzel szemben csak a májban aktiválódik, elkerüli a gyomrot, nem károsítja azt. Hatása éppen azért késõbb alakul ki, viszont hosszabb ideig fog tartani, mint a szintetikus szalicilsav-származékoké. További elõnye, hogy felszívódását a növény egyéb kísérõanyagai is fokozzák, Ez a gyógyszernél nem mondhat el, ellenben vannak benne vivõ- és segédanyagok, amelyekre némely ember allergiás reakcióval válaszol(hat).

Ráadásul a fûz vizes kivonatának (fõzet, áztatás) egyéb hatásai is ismertek: külsõleg, borogatás formájában alkalmazhatjuk fagyott testrészek, sebek, fekélyek kezelésére, de lábizzadás, ekcéma és más bõrbetegségek esetén is hatékony.
A gyógyszer nem adható 12 éves kor alatt, míg a fûzfatea nyugodtan adható (csökkentett dózisban). Ez alól kivétel a bárányhimlõnél fellépõ láz, ekkor más hatóanyag tartalmú lázcsillapítót kell/javasolt használni

Természetesen a fûzkéreg használatának is vannak ellenjavallatai: nagy mennyiség hasmenést, hányingert okozhat, illetve nem szabad fogyasztani gyomor- és nyombélfekélyben szenvedõknek ill. aszpirin-érzékenyeknek.

Ezek mellett simán elfér az aszpirin. Ezt tudod, hogyan kell adagolni.

Használati utasításban ez szerepel, idézem „Felnõttek: 1-2 tabletta, ami 4-8 óránként ismételhetõ. A napi maximális adag 8 tabletta.” Hát ez sem túl konkrét. Nem mindegy, hogy 18 éves 50 kg-os fiatal lányról beszélünk, vagy 45 éves ereje teljében lévõ 2 méteres 95 kg-os sportos testalkatú férfiról, 60 éves erõsen túlsúlyos mamáról esetleg a 80 éves – kicsit beteges - töpörödött nagypapiról.

Te tudod azt, hogy mennyi fûzfakéregbõl mennyi teát fõzz?

Ha érdekel, utána olvasol, megtanulod és használod, akkor Te is fogod tudni.
Felnõtt adag: 2-4 g száraz, aprított vagy porított fûzfakérget 3 dl vízzel 5 percig forralni kell, majd levéve a tûzrõl, negyed óra után leszûrni. Naponta max. 3 pohárral ajánlatos inni. Gyermekeknél ez az adag 1-2 g-ra módosul.

Nem beszélve arról, hogy végszükségre is felesleges vinni belõle, mert a fûzfa Európa szerte közönséges növény, néhány órán belül Magyarországon bármelyik vidéken találsz belõle.

Ez nem biztos, mivel elsõsorban folyópartok mentén, ártereken, mocsaras helyeken fordul elõ vadon, mert vízigénye jelentõs. Erre utal botanikai neve (Salix) is, mely a kelta sal (=közel) és lis (=víz) szavakból származtatható

Továbbá az sem mindegy, hogy mikor gyûjtöd. Kérgeket a nedvkeringés megindulása után lombfakadásig érdemes gyûjteni, ekkor legnagyobb a kéreg hatóanyag tartalma; vagyis fûznél a vékonyabb ágakról februárban, kora tavasszal gyûjtjük.

Én sem. Az elveim csak másnaposság esetén változnak meg rövid idõre, mert azért az aszpirin c csodákra képes
Képzeld el abban az állapotban nekiállni fûzfakérget kaparászni, extrahálni, szûrögetni...Még a hátam is borsódzik a gondolatától

Pedig biztos segítene neked is: mire lekaparnád és teát készítenél belõle, biztosan kijózanodnál. Meg sem kell innod.

Nézd meg az észak amerikai indiánok "végszükség" készletét és az orosz tundralakól "végszükség" készletét. Egymástól függetlenül alakult ki mindkét populációnál, de a végeredmény azonos. Mindegyiknél van egy kis bõr zacskó, amiben szárított Chaga gomba van. Mást rendszerint nem hordanak, legalábbis ez a legfontosabb. Nem véletlenül került ez a fûzfán élõskodõ gomba az orvosi kutatások célkeresztjébe. Ezt egyébként bármelyik évszakban nehéz találni, mert ritkaság, nyilván azért viszik magukkal.

A gyógygombák nagy hatásfokkal bírnak. Egy kis info chaga gombáról (hamvaskéreg gyógygomba):
http://www.gyogygomba.com/termekek/c...notus-obliquus
Szerencsére több gyógygomba is ismeretes: pecsétviaszgomba, kínai hernyógomba, shii-take gomba, nyári laskagomba, stb. Érdemes utána olvasni esetleg kipróbálni, némelyik csodálatos gyógyító erõvel bír.

Esetleg próbálta már valaki a fent említettek valamelyikét?

De az más téma, most nem errõl van szó nem a vészhelyzeti pakkról hanem arról hogy ha esetleg kofogy a vészhelyzeti pakkod és nincs a közelpen patika akkor mit csinálj, és iylen esetben nagyon is jó ha tisztában vagy a gyógynövény ismeretekkel neadj isten a gyakorlati részével is.

Ezzel csak egyetérteni tudok!

[Saphira]

Kérdezném Tõletek, hogy a fogápolás mikéntjét hogyan oldjátok meg a természetben? Hosszabb távon milyen lehetõségek vannak?
Készített már valaki házilag fogkrémet vagy fogport?

[raktaros]

Párom készített egyfélét itthon, de nem nagyon tetszett.
Ha jól emlékszem: szódabikarbóna, fehér agyag, menta illóolaj
De nem adja fel, akar másfajtát is csinálni, úgyhogy várom én is az ötleteket.
Vannak akik csak simán szódabikarbónát használnak.

A természetben nem tudom mi lenne a megoldás.

[raktaros]

Sima szódabikarbóna. A természetben meg bármi jobb, mint a mérgezõ vegyianyag fogkrém.

Most valami fluoridmenteset használunk, de jóval drágább...

[Zacskóbicska]

A galagonyát leginkább vérnyomáscsökkentésre (tágítja az ereket), illetve a szívvel kapcsolatos problémákra használják: pl.: szívritmuszavar, idõskori szívizom erõsítés, infarktus utáni terápiás kezelés.
A magam részérõl a galagonyateát nem áztatom, hanem forrázatot készítek (1 ek szárított virágos, leveles hajtásvég, 3 dl víz) és rövid idõn belül (mert finom) elfogyasztom. Áztatni a fagyöngyöt szoktam lágy vízben egy éjszakát.

Nem tágítja az ereket. A szívizom oxigén felvevõ képességét fokozza. Az érfelak viszont megújulnak tõle, visszanyerve akár eredeti rugalmasságukat. Alkalmas anyag lehet a "motor generálra" , de csak terápiás alkalmazásnál. A tea, amit iszol, milyen színû?

Szerencsére az ókorban másképpen vélekedtek a növényrõl. Ha beleolvasunk Plinius vagy Dioscorides feljegyzéseibe, akkor ott olvasható, hogy az ókori görögök és rómaiak vízben vagy borban áztatták a citromfüvet. Ezt használták sebek öblítésére, mérges csípések, marások kezelésére. Hasonlóan vélekedett a középkorban Avicenna és Paracelsus is, és ennek megfelelõen írták le fûveskönyveikbe a citromfû használatát. A XIV. századtól kezdve (legalábbis az elsõ írásos emlékek errõl árulkodnak) használták a Karmelitavizet – amelynek citromfû az egyik fõ összetevõje – megfázásra, epilepsziára, skorbutra és emésztési problémákra. Akkoriban az „élet vizének” is hívták.

Kiderül ezekbõl történelmi tényekbõl, hogy szárítva, avagy "nyersen" használták a gyógynövényt? Netán mézben tartósítva a friss hajtásokat?

Pedig biztos segítene neked is: mire lekaparnád és teát készítenél belõle, biztosan kijózanodnál. Meg sem kell innod.

Én soha nem józanodok ki. Más kérdés, ha mellettem haldokolnál, hát bizisten elmennék neked ilyen kéregért, ugyanis a férfiúi büszkeségem csak az együl haldoklást engedi meg, ami nem érvényes, ha azt más is látja. Ilyenkor el kell napolnom a kérdést más, alkalmas idõponta.

[Zacskóbicska]

Ja igen, a fagyönygyöt meg hanyagold. Az legfeljebb öngyilkosságra jó, ahhoz viszont brutális

[Dream_walker]

A citromfû felesleges. Zölden van benne hatóanyag, utána semmi, csak az illúzió.

Még jó, hogy errõl kevesen tudnak. Ezek szerint hiába szerepel a Melissae folium (citromfû levél) hazai VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben, illetve a legtöbb európai ország gyógyszerkönyvében?

A citromfû hatóanyagainak legnagyobb része (~90%) az illóolajában van, amely a hasonló illóolajos növények között a leggyorsabban veszik el az idõ múlásával. Így bár nem teljes mértékben, de igaz, hogy csak frissen jó. Más kérdés persze, hogy amilyen értékes anyagokat tartalmaz, abból még a 10%-os maradék koncentráció is igen-igen jó hatású

[Zacskóbicska]

Ma utána néztem egy kicsit alaposabban ennek a citromfûnek. Egy néhány éve készült egyetemi kutatási program jelentésében (vizsgálták a citromfû hatóanyagának változását a szárítási módszer függvényében) az áll, ha 40 fokon szárítják, a hatóanyag tartalom (rozmaringsavra nézve) nem hogy csökkenne, hanem inkább nõ a száraz anyagban. (Nyilván azért, mert csökken a víztartalom.) Hogy meddig marad így, az sajnos nem derül ki, majd kutatják még.

Megkövetem Saphirát, igaza van a hatóanyag ügyében. (Személy szerint sokat kísérleteztem gyógynövényekkel és belátom, a citromfûnél én cseszerintettem el a dolgokat hatóanyag ügyileg a száraz alapanyag felhasználásakor.)

[Saphira]

Ma utána néztem egy kicsit alaposabban ennek a citromfûnek. Egy néhány éve készült egyetemi kutatási program jelentésében (vizsgálták a citromfû hatóanyagának változását a szárítási módszer függvényében) az áll, ha 40 fokon szárítják, a hatóanyag tartalom (rozmaringsavra nézve) nem hogy csökkenne, hanem inkább nõ a száraz anyagban. (Nyilván azért, mert csökken a víztartalom.) Hogy meddig marad így, az sajnos nem derül ki, majd kutatják még.

Megkövetem Saphirát, igaza van a hatóanyag ügyében. (Személy szerint sokat kísérleteztem gyógynövényekkel és belátom, a citromfûnél én cseszerintettem el a dolgokat hatóanyag ügyileg a száraz alapanyag felhasználásakor.)

Köszönöm!


Amúgy a kérdést (Kiderül ezekbõl történelmi tényekbõl, hogy szárítva, avagy "nyersen" használták a gyógynövényt? Netán mézben tartósítva a friss hajtásokat?) érdekesnek találtam, így nekiálltam egy kicsit kutakodni. Sok könyv, sok dokumentum, sok idõ - ezért is válaszolok késõbb. Megpróbáltam idõrendbe szedni a citromfû alkalmazási/felhasználási módjait.

Ókor
• Galénosz (I sz. görög orvos) ajánlja a citromfû használatát azoknak, akik sokáig szeretnének élni. A hogyanról és mikéntrõl nem találtam infot.
• Dioszkoridész (I sz. görög orvos ) borba keverve (nem találtam infot, hogy szárazon-e vagy frissen), illetve frissen a sebre téve ajánlja.
• Plinius (I.sz. római orvos ) vérzéscsillapításra, marások csípések ellen használja vízben vagy borban áztatva.
Azt gondolom, hogy a mediterrán klíma lehetõvé teszi, hogy a citromfû ne fagyjon el és egész évben frissen lehessen alkalmazni. Ezért elképzelhetõ, hogy nem voltak rászorulva a növény tartósítására.

Középkor
• Walahfried Strabo (IX. sz. benedekrendi szerzetes) elsõsorban termesztését írja le, és terápiás célokra javasolja tankölteményében.
• Avicenna (X-XI. sz. perzsa orvos) memória javítására és a szív megnyugtatására ajánlja nem csak frissen, de mézben elrakva és szárítva és füstölve is. Illóolaja nagyon drága volt.
• Odo Magnudensis (francia bencés szerzetes és orvos XI. sz.) ajánlja frissen és szárítva, borban, vízben, ecetben áztatva, mézben elkeverve, illóolaját párologtatva.
• Szent Hildegárdnál –( bencés apátnõ XI. –XII. sz.) találtam utalást, hogy a növényt szárított formában is alkalmazza. Frissen borban áztatja hidegrázás, mérgezés ellen és altatóként használja, szárítva forró vízbe téve - mai szóval élve – inhalálásra javasolja.
• Albertus Magnus (XIII. sz. – dominikánus természettudós) botanikai mûvében több fajta citromfüvet is ismertet, Avicennát veszi alapul.
• Németországban a „botanika atyjai”-nak hívott Hieronymus Bock, Otto Brunfels, Leonhart Fuchs (XVI. sz. - orvosok) elsõsorban illóolaját emelik ki, mint nyugtatószer.

Újkor
• Lippai János (jezsuita szerzetes – XVII. sz) Posoni Kert c. mûvében – mely már magyar nyelven íródott – fehérborban megfõzve javasolja melankólia ellen és mérges gomba evése esetén. „Égetett vízben” (pálinkában?) áztatva ajánlja pestisre, fogfájásra és asszonyok nyavalyáira. Nádmézzel tartósították. Méhek kasban benntartására is használták.
• Nicholas Culpeper (XVII. sz. angol herbalista) fõleg a téli búskomorság elûzésére, menstruáció elõsegítésére, emésztés megsegítésére használta. Mivel téli használatot is javasol, így gondolom, hogy szárítva is alkalmazta, illetve illóolaját használta.
• A XVIII. századtól több tanító, író, orvos is megemlíti (Pápai Páriz Ferenc – Pax corporis; Nagyváthy János – Magyar házi gazdasszony) a citromfüvet. Felhasználásuk gyakorlatilag megegyezik az eddig leírtakkal. Érdekesség, hogy anyatejjel összekeverve kiütésekre javasolják. Nem csak a humán, de az állatorvoslás is felhasználja nyugtató hatása miatt.
• Peller József (XIX. sz. - orvos) javasolja illóolaját, vizes kivonatát (nem írja, hogy friss vagy szárított), frissen préselt nedvét és szörp (szirup) változatát is.
• A XX.-XXI. században Varró Aladár többnyire szárított formában beszél róla, Szalai Miklós, Rápóti Jenõ - Romváry Vilmos, Makay Béla, Bernáth Jenõ, Oláh Andor, Babulka Péter illetve Gyuri bácsi pedig mind az illóolaját, mind pedig a levelet és az egész növényt frissen és szárítva is alkalmazzák.

Összességében azt gondolom, hogy az adott kor fejlettségének, igényének függvényében illetve a természeti adottságoknak megfelelõen szinte mindenféleképpen alkalmazták a citromfüvet.

[Saphira]

Én soha nem józanodok ki. Más kérdés, ha mellettem haldokolnál, hát bizisten elmennék neked ilyen kéregért, ugyanis a férfiúi büszkeségem csak az együl haldoklást engedi meg, ami nem érvényes, ha azt más is látja. Ilyenkor el kell napolnom a kérdést más, alkalmas idõponta.

Nicsak, egy kóbor lovag!