Iskolai erőszak, zaklatás, megfélemlítés és megalázás

[TMIB]

Mai hír:

Rendszeresen bántalmazta osztálytársait az a 15 éves szegedi "fiú", aki ellen garázdaság vétsége miatt javasol vádemelést a rendőrség.

"A rendőrség honlapján olvasható közlemény szerint az egyik szegedi általános iskola igazgatója tett bejelentést egyik tanulójuk közösségellenes magatartása miatt. A "fiú" társaival rendszeresen agresszíven viselkedett, bántalmazta őket. A diákok meghallgatásakor kiderült, hogy osztálytársuk összesen 11 gyerek sérelmére követett el bűncselekményt." (MTI)

[dínó]

tulajdonképpen önként vállalták ezt. Hiszen saját szabad akaratukból döntöttek mások terrorizálása mellett, és tudniuk kellett, hogy ennek következményei lesznek. Még ha nem is tudták, akkor is tudniuk kellett volna. Aztán, mikor megérkeznek a következmények, csak néznek bambán, és értetlenkednek.

jóindulatú, igazságszeretõ gondolatok. az igazság ezzel szemben az, (sztem) hogy vannak, akiket felbujtanak mások terrorizálására és megígérik, hogy nem lesznek következmények. Aztán pedig nem bambán és értetlenül, hanem elégedetten és vigyorogva szemlélik tetteik következményeit. csak a népmesei igazságszolgáltatási frázisok hitetik el velünk, hogy a jó elnyeri méltó jutalmát és a rossz méltó büntetését. Legfeljebb annyi maradt nekünk, hogy a filmekben a tökös igazságosztó jól megveri a gonosz ellent és persze annak nincs semmilyen negatív következmény rá nézve. õ megteheti. aztán, ha valaki egyszer tényleg megteszi, amit meg kell tenni, mindenki együtt érez az illetõvel, mindenki úgy érzi, hogy az illetõ az én nevemben is jól elintézte az akárkit, aztán magában örül, hogy a következményeket nem neki kell vállalnia. mert persze biztosan lesznek következmények, pedig az igazságérzet elégedetten lezárná a dolgot. jog? az nem más, mint a legnagyobb hatalmú érdekcsoport akaratának írásos formája. demokrácia? nem tudom, hogy ez a szó mit jelent. flusztráltság? része a gyermekeink kiképzésének. már a meséink is arról szólnak, hogy erõszak, gonoszság. piroska és a farkas? egy köcsög állat megeszi az tündéri fõhõst (akit persze a nagyszerû majd megment) jancsi és puliszka? gyermekkanibalizmus. a kis gyufaáruslány? az ártatlan fõhõs egy hideg kapualjban halálra fagy. és így tovább a végtelenségig. már a gyerekeinket is erre kondicionáljuk. az iskolákról meg nem is beszélve. iskoláinkkal kapcsolatban az a szomorú, hogy gyermeklélektanhoz értõ emberek hada dolgozik azon, az oktatás ne tehesse, ami a feladata volna, helyette mást kell, hogy csináljon. alapvetõen csak a szóhasználatot kell megnézni: a közoktatási törvényt köznevelési törvény váltotta fel. ez mindent elárul. az iskolának kellene nevelni a gyereket a szülõk helyett, pedig erre az iskola alkalmatlan, ez a család feladata. ezután mindenért az iskola hibáztatható, merthogy nem végzi el azt a feladatot, amire egyrészt alkalmatlan, másrészt ami nem is kellene, hogy a feladata legyen. na, jól rátok okádtam a gondolataimat. bocs.

[dínó]

ami pedig a nevelést illeti, erre van egy mondás. ahhoz, hogy autót vezess, képesítést kell szerezni, vizsgázni kell. ahhoz, hogy eztvagyazt a munkát végezd, képesítést kell szerezni, vizsgázni kell. ahhoz, hogy gyermeket nevelj d..ni kell.

[A. L. Ias]

... flusztráltság? része a gyermekeink kiképzésének. már a meséink is arról szólnak, hogy erõszak, gonoszság. piroska és a farkas? egy köcsög állat megeszi az tündéri fõhõst (akit persze a nagyszerû majd megment) jancsi és puliszka? gyermekkanibalizmus. a kis gyufaáruslány? az ártatlan fõhõs egy hideg kapualjban halálra fagy. és így tovább a végtelenségig. már a gyerekeinket is erre kondicionáljuk. ...

Részben egyetértek veled, de a mese nem ettõl szörnyû. Régen, amikor ezek a mesék születtek, akkor a családban a közös idõtöltéshez tartozott a mesemondás, történet mesélés. Egy kapcsolat volt (sok másik mellett) a szülõ (nagyszülõ) és a gyerek között. A legszörnyûbb történet sem olyan borzasztó, ha azt egy szívünknek kedves személy meséli. Akinek hangjába bele lehet kapaszkodni, aki reményt és bátorítást ad a történet legsötétebb részein. Aki, ha kell megáll a mesélésben és megmagyaráz dolgokat. A mese nem csak szórakoztat, tanít is. Örök igazságokat, emberi értékeket adott át. Akkor a mesehõsök és szereplõk még a gyermek képzeletében születtek, szerepe volt az elaborációnak és nem készen kapták/kaptuk a vizuális élményeket a televízióból. Könnyû démonizálni a tv-t, de ebben a kérdésben tényleg jelentõs szerepe volt. Elidegenítette, elszemélytelenítette a mesemondást. Kikapcsolja a gyermekek fantáziáját. Már semmit nem kell elképzelniük, mindent készen kapnak, színes-szélesvásznú verzióban. És eltávolítja a szülõtõl a gyereket, már nem közös élmény egy mese felfedezése. -Szerintem...

[TMIB]

Szerintem is inkább pont azoknál fordul elő az erőszak, akiknek nem meséltek a szüleik.

[dínó]

Szerintem is inkább pont azoknál fordul elõ az erõszak, akiknek nem meséltek a szüleik.

ezt nem tudom. azt viszont igen, hogy az elhanyagoltság, annak érzése, hogy nem vagyok fontos a szeretteim számára már rengeteg tettre sarkallt fiatalokat.jóra, vagy kevésbé jóra, ez most nem releváns. mindez figyelemfelhívó szándékú, majdcsak segélykérésnek tekintendõ. ha egy gyerek/fiatal egyszer csak olyan dolgokat kezd tenni, amikkel sérti a többi privát életterét, azt többnyire azért teszi, mert nem kapja meg azt a figyelmet, amit igényel(ne). ilyen értelemben igazad lehet, mivel a mesélés a gyerekkel való intenzív foglalkozás jó példája. viszont ezt a motiváció nem keverendõ össze a fent tárgyalt --elégtételt veszek--motivációval.

[dínó]

Részben egyetértek veled, de a mese nem ettõl szörnyû. .

de a témájától szörnyûnek gondolom, ha az olyan, bármilyen szeretõ hang is interpretálja azt. arról nem is beszélve, hogy --bár nem érzem magam hûdemagyarnak-- tudomásom szerint annyi és olyan szép mesénk van, amiben nincs erõszak, halál, viszont vannak kiváló tettek, nemes érzelmek, nagyszerû követendõ erkölcsi tartalmak, hogy miért ilyen sz@rokkal tömjük szegény gyerekeink fejét? gyönyörû és gazdag mondavilágunk, regéink mind alkalmasabbak volnának a nevelésre, a gyerekeinkkel való közös mesélésre, mint a kis hableány, vagy az óz, vagy a bambi, vagy a négy kecskegida, vagy más idióta történet. ja, és a tévés szarokról (a pokémontól a bakugánon át a gormittiig, meg a narutóig, meg a dragonballz-ig ) nem is beszéltem, pedig az igazi bajok ott kezdõdnek, amikor a gyerek (szerencsére "csak") az elsõ emeleti ablakpárkányról ellépett, és k...ára meglepõdött, amikor leesett és a mentõknek azt mondta, hogy nem érti, mert a songoku sosem szokott leesni. (megtörtént eset!!!) igen, a mese hatalma/hatása ekkora. ennyire nem mindegy, hogy mit adunk szegény gyerek agyának "enni"!
egyébként egyet értek veled.

[TMIB]

A Dragonball nem feltétlenül pici gyerekeknek való. Csak azért mert rajzfilm, még nem 4 éveseknek szól. Inkább 12-15 éveseknek készíthették, mert volt benne sok "szexi mangalány" és hasonló dolgok, felnőtt humor. Olyan ez mint az "American Dad", vagy a "Family Guy".

A 3 kecskegida, a Piroska és a farkas és a Jancsi és Juliska mind komoly üzenetet hordoz, ne engedj be senkit a házba és ne menj a sötét erdőbe, ne bízz meg idegenekben mert előfordulhat hogy bántani akarnak. Mind megszívlelendő jó tanács. Valószínűleg pont azért van erőszak a történetekben, hogy megfogadja a gyerek a bennük lévő tanulságot.

De ha belegondolunk, ezek a történetek még mind kevésbé erőszakosak mint például a Biblia történetei. A Bibliában elég sok igazán meredek írás van.

[Dream_walker]

jóindulatú, igazságszeretõ gondolatok. az igazság ezzel szemben az, (sztem) hogy vannak, akiket felbujtanak mások terrorizálására és megígérik, hogy nem lesznek következmények. Aztán pedig nem bambán és értetlenül, hanem elégedetten és vigyorogva szemlélik tetteik következményeit. csak a népmesei igazságszolgáltatási frázisok hitetik el velünk, hogy a jó elnyeri méltó jutalmát és a rossz méltó büntetését.

Nem értek egyet veled. Fontos, hogy szembenézzünk a tényekkel, és ne különbözõ mentségek vagy magyarázatok lebegjenek a szemünk elõtt, hanem a konkrét tények.
A tény az, hogy a bûnsegédlet, felbujtás (nagyon helyesen) valós büntetõjogi kategória, és ezek megléte sem mentesíti az elkövetõt a tetteinek következményei alól.
A tény az, hogy elenyészõ esetben vannak az elkövetõk valódi nyomással kényszerítve (azaz pl. valódi halálos fenyegetéssel), és legalább annyira a saját döntésük is a bûnelkövetés.
A tény az, hogy bármennyire is kevés a felderített, valódi következménnyel járó efféle bûnelkövetés, a tetteseknek konkrétan tudnia kell, hogy amit tesznek, az rossz. Ez többnyire a jogi cselekvõképesség egyik definíciója is. A felelõsség ismerete és vállalása. Hiába nem tartanak a retorziótól, pontosan tudják, hogy az bizony jár. Itt jön képbe a következõ megállapítás:

viszont ezt a motiváció nem keverendõ össze a fent tárgyalt --elégtételt veszek--motivációval.

Itt nem arról van szó, hogy az "elégtételt veszek"-érzés motivál valakit. Ez egy neoliberális magyarázat (még véletlenül se hidd, hogy ezért én neoliberálisnak tartalak téged, vagy ezzel valamiféle szitokszót mondok), amely az egyszerû egyensúly törvényét elítélendõ önbíráskodássá degradálta. Holott abban, ha valaki helyreállítja az egyensúlyt, semmiféle rossz nincsen.
A tény az, hogy ma erkölcs helyett törvények, igazság helyett meg jogszabályok vannak. Ennek a következménye rengeteg olyan eset, ami elõtt a józan emberek értetlenül állnak. Gondolok itt a fagyállós borra vagy az áramos kerítésbe. Nem gondolom, hogy a két gazda a legfõbb hunyó. De kényelmes õket ekézni. Holott az elkövetõk pontosan tudták, hogy ez benne van a pakliban. Mégis úgy döntöttek, hogy elkövetik a tetteiket.
A tény az, hogy ezek az esetek rávilágítanak mind a törvénykezés, mind a rendõri alkalmasság, mind a jogszolgáltatás kritikán aluli helyzetére.
A tény az, hogy legtöbbször az áldozatokon kívül ezekre a dolgokra senki nem akarja, hogy rá legyen világítva. Néha egy-egy alkalommal politikai tõkét akarnak kovácsolni a dologból, de aztán elsikkad az egész.

A tény az, hogy az "elégtételt veszek" motiváció a világ legtermészetesebb és legjogosabb dolga, és nagyon szomorú, hogy egyáltalán szükség van rá, mert azok, akinke az ilyen helyzeteket kezelnie és megoldania kéne, nem alkalmasak erre.

[dínó]

Nem értek egyet veled. Fontos, hogy szembenézzünk a tényekkel, és ne különbözõ mentségek vagy magyarázatok lebegjenek a szemünk elõtt, hanem a konkrét tények.

igen. fontos. és ha szembe nézünk a tényekkel, akkor mi van?


A tény az, hogy a bûnsegédlet, felbujtás (nagyon helyesen) valós büntetõjogi kategória, és ezek megléte sem mentesíti az elkövetõt a tetteinek következményei alól.

tévedsz, nagyon nem mindegy, hogy kinek bûnsegédlek. ha késelésre bujtok fel a gettóban, akkor az büntetõjogi kategória. ha etnikai alapon nyugdíjasok bántalmazására bujtok fel, akkor nem. máshogyan nem tudom elképzelni, hogy hogyan lehet büntetlenül több száz ilyen tettet elkövetni.

A tény az, hogy elenyészõ esetben vannak az elkövetõk valódi nyomással kényszerítve (azaz pl. valódi halálos fenyegetéssel), és legalább annyira a saját döntésük is a bûnelkövetés.

nem kell valós fenyegetés, elég a büntetlenség ígérete. ezzel a legnagyobb visszatartóerõt iktattad ki, a félelmet a büntetéstõl.


A tény az, hogy bármennyire is kevés a felderített, valódi következménnyel járó efféle bûnelkövetés, a tetteseknek konkrétan tudnia kell, hogy amit tesznek, az rossz.

lehet, hogy tudja, de nem érdekli. azok között a romák között, akik között felnõttem az volt a törvény, hogy akkor nem lopsz, ha olyat veszel el, amire szükséged van. sz@rtak õk a magyar jogrendre. és persze mindenre szükségük volt.

Ez többnyire a jogi cselekvõképesség egyik definíciója is. A felelõsség ismerete és vállalása. Hiába nem tartanak a retorziótól, pontosan tudják, hogy az bizony jár.

már akinek jár. vannak, akik a törvény felett állnak. tudod, mindenki egyenlõ, de némelyek még egyenlõbbek. (orwell?)

Itt jön képbe a következõ megállapítás:



Itt nem arról van szó, hogy az "elégtételt veszek"-érzés motivál valakit. Ez egy neoliberális magyarázat (még véletlenül se hidd, hogy ezért én neoliberálisnak tartalak téged, vagy ezzel valamiféle szitokszót mondok), amely az egyszerû egyensúly törvényét elítélendõ önbíráskodássá degradálta. Holott abban, ha valaki helyreállítja az egyensúlyt, semmiféle rossz nincsen.
A tény az, hogy ma erkölcs helyett törvények, igazság helyett meg jogszabályok vannak. Ennek a következménye rengeteg olyan eset, ami elõtt a józan emberek értetlenül állnak. Gondolok itt a fagyállós borra vagy az áramos kerítésbe. Nem gondolom, hogy a két gazda a legfõbb hunyó. De kényelmes õket ekézni. Holott az elkövetõk pontosan tudták, hogy ez benne van a pakliban. Mégis úgy döntöttek, hogy elkövetik a tetteiket.
A tény az, hogy ezek az esetek rávilágítanak mind a törvénykezés, mind a rendõri alkalmasság, mind a jogszolgáltatás kritikán aluli helyzetére.
A tény az, hogy legtöbbször az áldozatokon kívül ezekre a dolgokra senki nem akarja, hogy rá legyen világítva. Néha egy-egy alkalommal politikai tõkét akarnak kovácsolni a dologból, de aztán elsikkad az egész.

A tény az, hogy az "elégtételt veszek" motiváció a világ legtermészetesebb és legjogosabb dolga, és nagyon szomorú, hogy egyáltalán szükség van rá, mert azok, akinke az ilyen helyzeteket kezelnie és megoldania kéne, nem alkalmasak erre.

minden szavaddal egyet értek. amirõl beszélsz, azt szokásjognak nevezik, természetes igazságérzeten alapul, a közösség érdekeit szolgálja és azóta van, amióta emberi közösség létezik . csak most gyártottunk ehelyett demokratikus izét, aminek nincs köze a természetes igazságérzethez, vagy a közösség érdekéhez.