Nõi és férfi szerepek a családban és a társadalomban

[Törölt_fórumtag1]

A.L.Ias kérésére nyitottam egy új topicot, hogy ne a bemutatkozó részben beszéljük ki ezt a témát.

[Törölt_fórumtag1]

MREVOLUTION! Akkor már itt válaszolok! Egyáltalán nem értem mi háborított fel ennyire a hozzászólásaimmal kapcsolatban, pláne, hogy engem egyáltalán nem idegesítenek a tieid! Nem tudom hol írtam olyat, hogy egyetértenék azzal, ha egy férfi megüt egy nõt, vagy ha éppen a nõ nem válhat el a férfitól, mert szerintem sehol...
Csak arra próbáltam kitérni, hogy nekem, személy szerint sokkal jobban tetszene egy olyan élet, amit a nagyszüleink éltek, mint a mostani általános helyzet... Elhiszem, hogy Te másként gondolod, örülök neki, mert baromi unalmas lenne, ha mindenki egyformán gondolkodna...
Egyáltalán nem mondtam azt sem, hogy képtelen lennék önállóan megélni vagy éppen férj nélkül! Sõt! Nagyon is képes lennék rá...
De! Ha már házasság, akkor ott igenis a férfi legyen az irányító és igenis a nõ engedelmeskedjen a férfinak... Amennyiben a szerepek felcserélõdnek, annak többek között az lesz a vége, hogy pl. az utcán velem szembejövõ fiatal 17-23 éves kölykökrõl nem lehet eldönteni, hogy vajon fiú-e vagy lány... Mert a nõk férfiasodnak a fiúk meg nõiesednek.
Igen, abban igazad van, hogy manapság egy férfi nem tudja eltartani a családját egyedül és ezért a nõnek is dolgoznia kell! Én is dolgozom, nem mondtam azt, hogy nem, csak azt, hogy nekem egy régebbi élet jobban tetszene.
Amúgy köszönöm, hogy ajánlottad az arab területeket, én is gondoltam már rá, hogy valószínüleg jobban érezném ott magam...
És mindenképpen ez a véleményem, akár tetszik valakinek, akár nem!

[TMIB]

Én csak annyit tudok hozzáfûzni, hogy minden emberfüggõ, van amelyik nõ munkáját semmibe se becsülik, viszont olyan is van hogy egy nõ mondjuk süt, fõz, takarít, mos, és a férfi ezt nagyon tiszteli benne. A legtöbb férfinek amúgy is imponál, ha egy nõ házias. Melyik férfi nem örül akkor, mikor a barátnõje, jegyese, felesége megfõzi neki a kedvenc ételét? Hogy is van a mondás? A férfi szívén a gyomrán keresztül vezet az út.

De a lényeg az, hogy meglegyen az egyensúly, hogy a világnézet is hasonló legyen (Például ha egy nagyon konzervatív ember összekerül egy nagyon nem konzervatívval, akkor abból családon belül is bajok lesznek.)

Inkább a világnézet a lényeg, nem az hogy mi a helyes. Van olyan nõ aki örömmel végez el minden házimunkát, ami neki is jó és a férfi is elismeri és tiszteli ezért. Amelyik nõ elsõsorban anya és a "ház asszonya" akar lenni, annak tetszik az az élet. Más nõk inkább karriert szeretnének, ami szintén jó, csak meg kell találni hozzá a megfelelõ társat.

Nem tudom jól gondolom-e.

[Törölt_fórumtag1]

Szerintem teljesen jól gondolod! Mindenkinek joga van véleményt mondani és jó is, hogy mondunk! De vitázni nem érdemes szerintem, ahelyett mindenki élje úgy a saját életét, ahogy akarja vagy ahogy tudja a mai világban!

[TMIB]

Én pont errõl beszélgettem a fõnökömmel legutóbb.

Azt mondta, hogy van 3 barátnõ-jelöltje. Az egyik nagyon házias, a másik is eléggé házias, a harmadik pedig a legszebb és csak 21 éves, de egyáltalán nem végez házimunkát. Láttam fényképet mind a három nõrõl, mindegyik csinos és tényleg a 21 éves a legszebb.

Azt mondta a fõnök, hogy valószínûleg az elõzõ kettõ közül választ, mert nem bírja elviselni ha egy nõ nem tud se fõzni, se takarítani.

Ez szerintem még nem hímsovinizmus, talán a neveltetésbõl adódik, a családi háttérbõl, hogy ki mennyire konzervatív a családot tekintve.

Az anya és feleség gondoskodik a családról, a férj is gondoskodik, csak máshogy. Ez persze van ahol nem mûködik, vagy máshogy mûködik, attól függ hogy milyen a világnézet és a kapcsolatuk természete.

[Törölt_fórumtag1]

Kedves MREVOLUTION!

Én még arról sem vagyok meggyõzõdve, hogy régen állandóan verték volna a nõket, legalábbis szerintem a mai világban is van pont elég erõszak, ha nem több. Így nem gondolom, hogy ha én visszavágynék egy régebbi világba, akkor automatikusan annak tenném ki magam, hogy a férjem rendszeresen verjen.
Mint emberek nyilván egyenlõek vagyunk, a férfiak feljebbvalóságát arra írtam, hogy õk a családfõk. És igenis abból nem lehet baj, ha egy nõ felnéz a férfira, mert õ az erõsebb, adott esetben a magasabb , és alapvetõen sokkal több terhet kell hordoznia, mint a nõnek és sokkal nagyobb felelõsség hárul rá. Azt sem gondolom, hogy ha egy nõ alárendeli magát (pozitív értelemben persze) egy férfinak, attól a kutyával lenne egyenlõ. Azt viszont gondolom, hogy igenis kötelessége lenne minden élethelyzetben kiállnia a férfi mellett, támogatni és segíteni õt!
Azzal, hogy nekem adott esetben nem lenne szavazati jogom nem érzem úgy, hogy ledegradálnám magam. Egyszerûen az ilyen dolgokat mint, ország, társadalom irányítása a férfiakra hagynám. Mint, ahogy a nõ dolga a háztartás vezetése, úgy gondolom a férfiak vezessenek nagyobb közösséget, legyen az egy kisebb település, ország stb...
Nagyon remélem, hogy a férjem nem hagyná, hogy jogosítványom legyen, mivel nem vezetek, pont azért, mert nem tartom nõies dolognak.

[A. L. Ias]

Akkor a válaszom már ide írom Henrietta bemutatkozó oldala helyett.



Ezt írtad:
"A férje lehet, hogy verte. De akkoriban ez lefogadott vagy legalábbis megtûrt volt. Viszont saját háztartása lehetett. Nem csak megtûrt személy volt, hanem megbecsült tagja a közösségnek. Egy tiszta udvar, egy gondozott ház, egy jóltartott férj, a jól nevelt gyerekek. Ezek voltak az értékmérõk falun. Ha ezt elérték, akkor boldogok voltak. Igen, a nagy többség arra vágyott, hogy egy nagy háztartás megbecsült gazdaasszonya legyen, ezt látta az anyjától, a nagyanyjától és a környezetében mindenkitõl."

Számomra ebbõl egyenes következik, hogy véleményed szerint nem baj, ha verte a férje, a lényeg, hogy volt háztartás, amit vezethetett, s ettõl már hipp-hopp boldog is volt.

Számodra lehet, és én kérek elnézést, ha ez félreértésre adott okot. A családon belüli erõszak számomra sem elfogadható. De amellett kitartok, hogy a saját háztartás, ami mögött egy férj, egy saját ház, önálló élet volt, már ok volt a boldogságra! Elérte amit elért az anyja, a nagyanyja, az összes gyerekkori pajtása. Elért mindent, amit elérhetett. Amire reális esélye volt. Mire vágyhatott volna még? Olyanokról beszélünk akik a saját falujukból sem nagyon mozdultak ki. Az éves vásár nagy esemény volt, a legközelebbi nagyobb város már "világlátás", Pestre eljutni pedig tényleg álom.
Jó lenne tisztázni, hogy kb. mikori állapotokról beszélgetünk. A Nagy háború elõtti, két Világháború közötti vagy a II. Világháború utáni idõkrõl. Mások voltak az ideálok.

A gyerekek voltak a nõk sikerei, igen. Csupán azt áruld már el nekem légyszíves, mégis hogy volt ideje a szerencsétlen asszonynak vezetni a nagy házat, háztartást, s mellette még úgy nevelni a 8-10 gyereket, vagy akár csak 5-6 gyereket, hogy azok sikereit az anya saját sikerének élje meg?
Arra gondolok itt, hogy a gyerekek egymást nevelték, a nõnek ideje nem volt rá, hogy foglalkozzon a gyerekekkel.
S szerinted amikor beindult a gyerekgyártás a férfi által, a nõ mégis hogy tekintett a saját gyerekére?
Szerette, mert az övé, csak piszkosul nem mindegy, hogy a szeretett férfitól van-e az a gyerek, vagy kötelességbõl, netán erõszakból.
Arról nem is beszélve, ahogy születtek a gyerekek, nem volt kórház, meg segítség, s ha elvérzett, hát elvérzett, ha túlélte, jöhetett a következõ gyerek.
Állat számba sem vettek rengeteg nõt, tetszik vagy sem.

Úgy, hogy értett hozzá. Ezt tanulta az anyjától, nagyanyjától. Dolgozott és szervezett. Tanította a gyerekeket az életre és amit el már tudtak végezni, azt rájuk is bízta.
Milyen nagy házról beszélünk? A parasztház három osztatú volt általában. Középen a konyha, jobbra-balra egy-egy szoba. 60-80 nm-en laktak.
Heti egyszeri kenyérsütés, napi egy fõtt étel. Heti mosás, ruha varrás, takarítás, gyerekek ellátása. Rengeteg teendõ, ezt senki se vitatja, dolgoztak is kora hajnaltól késõ estig.
Minden életben maradt gyerek -sûrûbben haltak, mint az anyák-, elégedett pillantások a templomban, dicsérõ szavak a szülõktõl, a falutól. Azoktól, akik felállítják és betartják a normákat. És akik pokollá tehetik az életet, ha valaki nem tartja be.

S ha már itt tartunk a bõsz apák azért nem ragadtak kaszát, mert az anyákhoz mentek a lányok, akik elmondták nekik, s meggyõzték õket, hogy kislányom ez a sorsod, tûrni kell. S a legritkább esetben léptek csak közre, sokszor a fiatal asszonyok nem is szóltak semmit, mert tudták, hogy nincs mit tenni.
S ne felejtsük el, hogy a fiatal asszonyok legtöbbször 16-17 éves lányok voltak.

Ha egy férfi megver egy nõt ritkán titkolható. Fõleg, ha ez rendszeresen megtörténik. Mondhatod, hogy naív vagyok, de szerintem nem volt ez olyan hatalmas probléma. Arról a korról beszélünk, amikor a testi fenyítés bevett gyakorlat volt a rendfenntartásban, az oktatásban és a gyereknevelésben. Továbbra sem tartom elfogadhatónak a családon belüli erõszakot, de ezek a feleségek pofonnal, fakanállal és egyéb fenyítõ eszközökkel nevelték saját gyerekeiket.

Indiával példálozol, ahol pénzért adják el a sokszor 12-15 éves lányokat????
Ahol az egyik legnagyobb arányban van jelen a világon a családon belüli erõszak?
S azt mondod, hogy ezek a lányok boldogok és ez egy jól mûködõ dolog, mert nincs válás????!!!!
Ezt Te sem gondolhatod komolyan!
Megáll az ember esze, még jó, hogy ülök.

Valaki segítsen nekem.

Válasszuk el az emberkereskedelmet és az elrendezett házasságokat. Az egyik bûncselekmény, a másik szokásjog. Az egyiket üldözni kell, de azok szálai valahova a fejlett világba vezetnek. A másikba pedig nincs jogunk beleszólni. Évszázadok óta így intézik, és mi sem tudtunk jobb alternatívát adni helyette. 100-150 éve még hasonló életkorban dõltek el a házasságok nagy része.
Ami nekünk erõszak, az náluk is az? Erõszak-e annak, aki nem is tudja, hogy lehetne ez másként? Elfogadja, mert évszázadok óta mûködik a rendszer. Ha életképtelen lenne, már összeomlott volna. Csak ezt a mi (az enyém sem) felvilágosult gyomrunk nem veszi be. De változtatni nem tudunk rajta, csak odamegy pár szervezet és osztja az eszmét. 1,2 milliárd lakosú ország több száz éves hagyományát akarják egycsapásra megváltoztatni.
Nem azt mondom, hogy boldogok. Azt mondom, hogy nem boldogtalanabbak, mint máshol. És nem azért, mert nincs válás. Nálunk sem volt mérhetõ általános közérzetjavulás amikor az egyház szerepe csökkent és lehetõség lett elválni. Megoldódott sok gond, de hozott helyett sok újat.

És bármennyire meglepõ, komolyan gondolom. Ez annál komolyabb téma, hogy el lehessen viccelni. De továbbra sem akarlak meggyõzni semmirõl, talán segített belelátni egy olyan gondolatmenetébe aki kicsit másként látja a dolgokat. Nem mondom, hogy ez a helyes meglátás, csak annyit, hogy én így gondolom.

[TMIB]

Komolyan csak én vagyok egyedül, aki azt gondolja, hogy az lehetne a normális kapcsolat, ahol férfi és nõ egyenlõ?

Nem, természetesen -ahogy írtam is-, csak az kell hozzá hogy a két fél ugyanúgy gondolkodjon. Ha a nõ karriert akar és nem akar háztartási munkát végezni, a férfi pedig ezzel egyetért, akkor az is tökéletesen mûködhet.

Ahol a nõnek is ugyanúgy van szava és joga mint a férfinak?

Erre én azt írtam hogy egyetértek veled. A nõnek is kell hogy beleszólhasson a dolgokba, a politikában mindegy hogy ki milyen nemû, ott a tisztesség a fontos és a logikus gondolkodás, nem az hogy valaki férfi legyen vagy nõ.

[Törölt_fórumtag1]

Én sem tudom mit mondjak, de úgy látom a férfiak rövid úton kasztrálva lesznek! Bár egyre kevésbé szórakoztat ez a beszélgetés...

Miben kell a férfinak nagyobb terhet viselnie? Nézzük csak, mondjuk az õ felelõssége lenne, hogy eltartsa a családját, akkor is ha a nõ dolgozik... Kivétel persze, ha a nagyon önálló nõ nem nõtt a fejére... Az õ dolga lenne, hogy megvédje a családját, kivéve persze, ha a nõ nem tíz danos karatemester, ebben az esetben ez az õ dolga... és még sorolhatnám...
Mikor fordul elõ, hogy a férfinak nincs kellõ önképe és önbizalma? Számtalan esetet tudnék felsorolni az ismerõseim körébõl... pl. Fizetéskor a fizetését teljes egészében leadja a feleségének (kicsit sem megalázó nekik gondolom), a vele teljesen "egyenrangú" párja nyugodtan kibeszéli bármilyen társaságban az õ kis férjecskéjét, (mert hát ez is rendjén való), számon van kérve tõle, hova megy, mikor jön, mit csinál stb... (mert ez al van tûrve a nõtõl)... Szerintem az ilyen dolgok miatt sérül a férfi önbizalma, nem azért esetleg, mert a párja, aki szereti felnéz rá!
Nem gondolom, hogy a világtörténelem során minden társadalom hibás lett volna csak azért, mert azt férfiak irányították... Viszont a nõk nem valók irányítói szerepre, mert ilyenkor nagyban sérül a férfi önbizalma és énképe, hiszen a természetes szerepétõl fosztják meg. Igen, hallottam ezekrõl a törzsekrõl, viszont olyan nõkrõl is, akik a saját gyermeküket ölik meg.
Nem hiszem, hogy be kellene számolnom az öltözködési szokásaimról, én sem érdeklõdtem affelõl, hogy milyen ruhadarabokat részesítesz elõnyben, de ha mindenképpen érdekel, 95 %-ban nadrágot hordok, már csak azért is, mert rendkívül férfias hivatásom van. Éppen ezért ezen kívül próbálok elkerülni minden olyan dolgot, ami nem nõies.

[TMIB]

Az is közrejátszik hogy ki szül és ki szoptat. Aki azt teszi, az marad otthon, aki otthon marad, azé a háztartás. Ez is befolyásolja a dolgot, bár ahol nincs gyerek, ott ez nem szempont.

Úgy tudom, hogy régebben 3 évig otthon maradhattak az anyák, a babával, aztán ez változott 1 évre. Emiatt a családalapítási és gyarapítási kedv is visszaesett. Ha úgy vesszük, akkor ha egy nõ szült 3 gyereket, akkor 9 évig otthon lehetett, illetve tényleg otthon is maradt.

Ebbõl következett, hogy a fizetést a férj vitte haza, a nõ pedig támogatást kapott az államtól az anyaságért.

Vásároltattál már be férfival? A racionalitásukból adódóan általában (tisztelet a kivételnek) leveszik a legelsõ tejfölt, tejet, sajtot, ami az útjukba akad, nem nézegetik órákig a címkéket, vagy forgatják át huszonötször, szóval kicsit drága lenne az a vásárlás, legalábbis ez az én meglátásom, de lehet, hogy tévedek.

Ezzel félig egyetértek. Régebben mindig én jártam bevásárolni, listával, céltudatosan, viszont két helyre mentem be, összeírtam hogy hol mennyi és a két boltból beszereztem mindenhol a legolcsóbb élelmiszert, 15 perc alatt. (Közel volt egymáshoz a két bolt, 5-5 percet töltöttem mind a kettõben.) Spóroltam és gyors voltam. Apám is pont ilyen.

Mostanában másra hagyom a vásárlást, nincs idegzetem másfél órán át kóvályogni a boltban és végignézni hogy mennyi drága és haszontalan élelmiszert vesznek a többiek.