Nõi és férfi szerepek a családban és a társadalomban

[kheopsz]

Na, ebbe a beszélgetésbe is belefolyok, legfeljebb elküldtök a fenébe. (Már késõn, mert ott lakom)
A videókat nagyon szépen köszönöm, de sajnos azért nem értem õket, mert mint írtam, nem igazán táncolok.
Talán ha az elõzõ "asszonyaim" kicsit tánc-kedvelõbbek lettek volna, talán megtettem volna.

Egy igazi erõs egyéniség vagy az biztos, aki rögtön ugrik, ha leugatják.
Ez egy jó túlélõ képesség.
Nem kell bólogató Júliának lenned. (Ez valami kifejezés, hogy bólogató Júlia?)
Az itt mindenki potenciális ellenség, az nem teljesen igaz. Itt jelenleg egy laza-szövetség szerû van, talán úgy értékelhetném, mint az angolszász-szovjet szövetséget a világháborúban: amíg van közös ellenség, összetartunk, amikor nincs, egymás torkának ugrunk.
Jelenleg a közös ellenség a tudatlanságunk. Mert mindenki nem tud mindent, ezért van ez a fórum, hogy megbeszéljük.
De amint a közös ellenség elszivárog, és a eljön a nagy esemény, akkor viszont valószínû a fórum egy része potenciális ellenfelek lesznek, ezt jól látod.
A túlélés szempontjából mindenre képesnek kell lenni.
De ezt nem azt jelenti, hogy le kell feküdni az alfahímmel.
Te elég okos és erõsnek tûnsz az itteni hozzászólásaid alapján, hogy a saját párodat juttasd az alfahím pozícióba. Látod, nem mindig kell az alfahímmel összeállni. Keverd a lapokat, hogy a párod legyen az.

[kheopsz]

Tökéletes ember nincs, s ez így van jól.
Mindenki másra vágyik, aki nekem tökéletes, másnak nem az.

Az "alfahímséggel" sajnos sokszor (persze nem mindig) olyan tulajdonságok is társulnak, melyeket az én gyomrom speciel nem venne be.

Ha az ananász tortát szeretem, akkor nem érem be citromtortával, akkor inkább nem eszem süteményt, elvégre nem létszükség, már ha érted mire gondolok.
Bár ezzel mindenki máshogy van.

Alom... milyen szép kifejezés is ezzel illetni a gyerekeket, de akkor sem "ugrok rá", inkább nem szólok.

Tökéletes ember nincs, ez természetes.
Legalábbis olyan ember nincs, aki mindenkinek tökéletes.
A tortás hasonlatot értettem, ez így helyes gondolkodás.

Az alom kifejezés tökéletesen illik az eddig használt alfahím-párja kifejezés mellé.
Nem is azért írtam, hogy felhúzd magad miatta, és ezért is volt idézõjelben.

[kheopsz]

"Bólogató János" biztos hallottad már ezt a mondást, no én e-helyett használtam a "bólógató júlia" kifejezést, mert ugye nõkre értettem, s rögtönöztem, így helytállóbbnak tûnt.

Kártyázni nem igazán szoktam.

Tényleg, Bólogató János, most már értem!

Lehet, hogy megfontolhatnád a "kártyázni" tanulást.
Nem kell az alfahímmel (nincs erre valami jobb szó?) összeállni, elég ha a tiédet azzá teszed. Az neked is jó, neki is jó, s a túlélés adott.
Nem hallottad még azt a mondást, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy okos nõ?

[A. L. Ias]

Felhoztam pár videót Kheopsznak adott válaszomban, hogy lássa, mire is gondolok, amikor a táncról beszélek.

Ahhoz nekem semmi közöm. Nem is azokra a videókra reagáltam, hanem azokra amit már nekem címeztél, alátámasztva, hogy a tánc fennköltebb, mélyebb, spirituálisabb tartalommal is bírhat (ha rosszul értelmeztem, kérem javíts ki).

"férfi vezet, ez a helyes szerep"-et nem én csináltam belõle, s ha visszaolvasod, nem is reagáltam rá, nem véletlenül.

Én sem erõltettem, csak leírtam a véleményemet. Egy pár is csak akkor tud összhangban lenni, ha az egyik uralkodik, a másik behódol. Mindig csak egy hozhat döntést, de annak a döntésnek nem kell konszenzus nélkülinek lennie. A férfi vezet, a férj dönt. De nem legázolva a nõt, nem megalázva a feleségét. De eddig is ezt írtam amikor az egymás megbecsülésérõl írtam.

Belinkeltem pár olyan videót, ahol a táncosok nem házaspárok, utalva az írásodra, s bemutatva, hogy az összhang két táncos között nem függ attól, hogy a magánéletben házaspárok-e vagy sem, legalábbis szerintem.
Neked ez sem megfelelõ, mondván, hogy itt túl szabályosak. (egyébként az egyik verseny, a másik a gyõztes pár tisztelettánca, ahol ugye már nincs tét)

Írtam is, hogy nem a házasságlevéltõl függ, hanem a közös élményektõl, kudarcoktól, sikerektõl. Egymás megismerésén és tiszteletén alapul. Ugyanez igaz a hivatásos táncosokra is. Együtt izzadták ki a sikereiket, megtanulták megbecsülni egymást. Ráadásul a táncverseny szabályait követve táncolnak, holott arra lenne példa, hogy „nem mindig kellenek szabályok, amikor belülrõl vezet…” Itt profi koreográfia van, elõre begyakorolt elemek, elõre meghatározott sorozatban eltáncolva. Ha bármi közbejön (másik páros az útban), rutinból tudnak változtatni és utána visszaállni az eredeti vonalra. Nézd meg az arcukat, maszkként magukra erõltetik a mosolyt és úgy táncolnak végig. Amikor vége, „zihálva lélegeznek”. Ha nem számítanának a szabályok, akkor nem fojtanák el tánc közben sem.

Profikhoz nyúltam, ez sem tetszik.

Lehet, hogy túl válogatós vagyok, de nem értem, hogyan tudná ez az eredeti kérdést a tánc intim bensõségességét, „amikor két ember egyként mozog”. Szerinte bennük is ugyanaz a belsõ tûz lobog vagy csak eljátsszák? Szerintem csak színészi játék, ezért nem az érvekként felhozott videókat. De lehet ez az én hibám.

A kisgyerekes videó sem megfelelõ számodra, mert a gyerek csak utánoz...
Igen, ez így van. S nagyon remélem, ha nekem lesz gyerekem, ugyanígy csak utánozni fogja a táncot, vagy a kis Amirától az éneklést, vagy egy profitõl a lovaglást, vitorlázást, teniszezést, vagy bármi mást anélkül, hogy erre tanítanám. Már elõre örülök, hogy a gyerekem mindenben zseni lesz, ahogy mindenki másé is, mert ha bemutatnak neki valamit, azt azonnal tudni fogja.
Egyébként a videónak az egy lélekké formáláshoz semmi köze, (már csak azért sincs, mert a gyerek egyedül táncol) legfeljebb ahhoz van köze(azt hittem átjön) ,hogy nem kell megtanulni a szabályokat, a konkrét lépéseket ahhoz, hogy valaki szívbõl, átéléssel táncoljon.
(s pontosan azon írásodra szántam ezt példának, ahol a szabályokat és lépéseket kötöttségét említetted)
S úgy gondoltam ehhez pontosan ez a pici a legjobb példa. Teljes átéléssel csinálja, amit csinál, méghozzá ütemre.
De úgy látszik tévedtem.
Elnézésedet kérem, hogy nem tudtam olyan példákat bemutatni, mely számodra megfelelõ. Másnak, (akár Neked is) ez biztosan jobban menne, szóval még egyszer elnézésedet kérem.

Ki írta, hogy „csak utánoz”? Kérlek idézz pontosabban, ne igazítsd a mondataimat az álláspontodnak megfelelõbb irányba.
A leendõ gyermeked azt fogja leutánozni, amit lát maga körül. Ez nem az én véleményem, ezt a fejlõdéslélektan írja, ha jól emlékszem. Ha naponta látja, hallja, gyakorolhatja a táncot, az éneklést, lovaglást, vitorlázást, teniszezést olyanoktól akihez már abban a korban is kötõdik - konkrétabban a szülõktõl -, akkor nem lesz gond a zseniséggel. A szabálykövetés pedig már ott is megvan, ha nem a szó szerinti értelmében. Az majd a szobatisztaság környékén jön. Látta mit csinálnak a szülõk –legalábbis gondolom, hogy sok órát töltött õ is a gyakorló szülõk mellett- és lemásolta a maga módján. Ha a szülõknek ez tetszett –nekem mindenképpen tetszene, és tetszik amikor a fiam érdeklõdik azon dolgok után amit csinálok-, akkor tanítani kezdik. Direkt neki mutogatják a mozdulatokat. Így szerintem, az a kisgyerek nem konkrét lépéseket tanult meg és azokat ismételi. Abban igazad van, nem tudatosan állítja össze a lépések sorrendét. Azt táncolja ami eszébe jut.

Hadd legyek egy kicsit feminista.
Írok valamit, érvelek az álláspontommal, meglátásommal, s azonnal ugrasz rá.

Kezdhetjük azzal, hogy ki ütött vissza elõbb. Én úgy emlékszem, hogy egy hónapokkal ezelõtti írásomra reagáltál igen nagy hévvel.
Én szeretném, ha érvelnél, „de ez így volt/van és kész” kinyilatkoztatásokat nem érzem érvelésnek.

Sosem mondtam, vagy írtam, hogy a társastáncban ne a férfi vezetne, s nem is én csináltam belõle kérdést.

De, pont ebben a hozzászólásodban, amikor az elején újra szóba hoztad.

Milyen tényeket szeretnél, hogy felsorakoztassak? Keressek tanulmányt, azt elfogadnád kellõ súlyú "érvként"?

Egy tanulmány nem lenne rossz, de elõször még mindig azt kellene tisztázni, hogy mi mellett sorakoztatsz fel érveket.

Háborogtam volna a férfiak alkalmatlanságán? Valóban? Áruld el légyszíves, mégis hol írtam, hogy nem tisztelem a férfiakat, vagy az erõfeszítésüket?

Példaként, csak ebbõl a topikból:

„Katonaság, nagy hiba, hogy beszüntették. Bár azért ott is volt különbség laktanya és laktanya között, az elsõ lépcsõsökben azért szívtak és zokogtak keményen a gumik (újoncok). Néha már embertelenül, szóval ha azt nem is, de egy jó közepes kis kiképzés nem válna a kárukra a mai fiúkáknak.

"Ismerõs a helyzet, a fiúka szól a csajnak éjjel, figyelj már, zörög valami, menj ki nézd meg mi az!
Errõl ennyit. Siralmas.”

„Fõleg akkor akadtak ki, amikor fölvetettem, hogy még falaztatnék is vele, meg kaszáltatnék kicsit, csak lássam, tényleg bírja-e ”

Nem folytál bele az eszmecserébe, de azért most felemlegeted... Mégis inged?

Fogalmazzunk úgy, hogy ha már billentyûzetet ragadtam, akkor kiállok a férfiúi becsületért is.

Örülök, hogy úgy látod, hogy mindent zsigerbõl cáfolok, amit a férfiak írnak.

Ne légy kirekesztõ, nem csak a férfiakra cáfolsz rá egybõl.

Tehát az "alfahímek", ahogy magad/magatok hívod - alapból kiutálják azokat a nõket, akik nem értenek Veletek egyet valamiben?

Errõl szó sincs. Csak nehéz a nézõpontodat megérteni és azonosulni vele.

Tudod nem lehet minden nõ olyan, aki azonnal ugrik és minden szavad helyesli, s adja a piros pontokat.

Nekem bõvel elég egyszerre egy. De túl sûrûn váltogatni se szeretem, mert van egy olyan rossz szokásom, hogy még utána is felelõsnek érzem magam a sorsuk iránt. Fõleg ha a gyermekem anyja.

Dícséretes, hogy olyan férfi vagy, aki sosem sztorizik a haverjaival sem plázacicákról, sem a "hülye, vagy épp "szõke" nõkrõl egymás hátát csapkodva.

Én pedig nagyon komolyan mindent elhiszek, amit a férfiak mondanak, írnak! A férfi szava szent és sérthetetlen!

A vélemények különbözõek, ami nagyon helyes, nem vagyunk egyformák.

Lehet rám mondani sok mindent, lehet azt mondani, hogy csípõs a nyelvem, vagy szókimondó vagyok, ne de ez olyan nagy baj? Vagy mi zavar olyan nagyon?

Érzem az iróniát a szavaidban, de ettõl függetlenül õszintén válaszolok. Leginkább az érvrendszer nélküli vitatkozásod. De együtt tudok élni ezzel a körülménnyel.

Sajnálom, ha vannak olyanok, akik nem érzik a nüansznyi kis finomságokat, a mögöttes tartalmat egy-egy mondatban.
Nem lehet mindenki bólogató "Júlia". (elnézést a Júliáktól)

Tudod egyre inkább azon gondolkodom, hogy ha csak azok fognak túlélni, akik bármire, vagy ha jobban tetszik mindenre képesek, akkor, kösz, de ebbõl inkább nem kérek.

Egyébként jól kezeled a helyzetet, itt mindenki potenciális ellenség, szóval nem kell kesztyûs "kézzel", vagy most inkább szavakkal bánni senkivel.. (bár hidd el, én lennék a legkevésbé az ellenséged, mert ha velem találnád szemben magad, életben maradnál)

Köszönöm a bókot, értettem a rejtett célzást, az apró nüanszyni elszólást. De köszönöm nem élnék a felajánlott lehetõséggel. Jelenleg foglalt vagyok. És csak azon parntereimmel nem bánok kesztyûs kézzel, akik maguk is erre vágynak.
A túléléssel kapcsolatos meglátásod én is osztom. Bár ez már a mostani földi pokolra is igaz. Csak az él „jól”, aki mindenki máson átgázol.

[Dream_walker]

Egyszer olvastam egy cikket a neten, a csajozásról szólt. Illetve arról, hogy egy csávó nyert egy kis pénzt a lottón, de nem nagy dolgokra költötte, hanem szépen kinyalta magát márkás cuccokkal, és egy nyáron keresztül úgy csajozott, hogy virította a lóvét. Ez nem is lett volna baj, csak errõl blogot írt, ami aztán nagyobb nyilvánosságot kapott, ahogy ilyenkor ez történni szokott
Persze rögtön jöttek is a felháborodott népek, pro és kontra. Nekem meg, körülvéve a sok agyilag szerényen bútorozott emberkével, igazából csak ez jutott eszembe:
http://www.origo.hu/tudomany/2011041...an-videok.html

[Törölt_fórumtag1]

MREVOLUSION!

Amikor azt mondtam, hogy kiszálltam a vitából én komolyan gondoltam! Így megkérnélek rá, hogy akár A.L.Ias-nak írt válaszaidban, akár bármilyen más kommentedben ne utalgass még burkoltan sem rám légyszíves!
Nézd végig a neked vagy bárki másnak írt hozzászólásaimat, én egyszer sem tettem hasonlót, úgyhogy jó lenne, ha mutatnál végre némi korrektséget is és nem az alapján próbálnál mindenképpen és kétségbeesetten különbnek látszani és feljebb kapaszkodni, hogy egy-egy elejtett mondatodban vagy megjegyzésedben megpróbálod a másikat lejáratni vagy olyannak beállítani, amilyen egyáltalán nem.
Már a beszélgetésünk alatt figyelmeztettelek rá, hogy mellõzd a személyeskedést! Hidd el, ha akarnék tudnék olyat és olyan formában írni, hogy elképzelhetõ, hogy azután nem nagyon néznél vissza a fórumra, szóval légyszíves ne provokálj!
Én a saját véleményet, meglátásaimat (és ezt már akkor is mondtam), a tapasztalataim alapján írtam és fõként azért, mert fel tudok mutatni egy több, mint egy évtizede tartó sikeres házasságot és Istennek hála van egy gyönyörû, okos, értelmes kisfiam is! Ezek alapján úgy gondolom, hogy akkor olyan rosszul mégsem csinálhatom a dolgokat, ezért is mertem elmondani és felválallni a fórumon az elveimet!
Nyilván, ha sosem lett volna egy épkézláb kapcsolatom sem, és teljes csõd lenne ezen a téren az életem, akkor nem osztottam volna itt az észt, mindenki mást szerencsétlen hülyének beállítva (akinek a véleménye nem egyezik az enyémmel), és megpróbálni magam köré gyûjteni pár "bólogató pincsikutyát".
Gondolom a vitánk alatt nem tûnt fel az sem, hogy én veled ellentétben nem drámáztam végig azzal, hogy: Jaj, most erre mit mondjak?????????" És nem tettem szinte minden hozzászólásom végére teljesen kétségbeesetten oda, hogy "valaki értsen már egyet velem!!!!"
Nem tettem, mert veled ellentétben nekem nem volt szükségem a mások által való megerõsítésre, mint, ahogy arra sem, hogy bárki is egyetértsen velem! Engem igazolt már az élet, így nem kerestem kétségbeesetten támogatókat sem magamnak!
Remélem egyszer s mindenkorra tisztáztuk a dolgokat, én nem fogok veled és az elveiddel egyetérteni továbbra sem, remélem, hogy a felém irányuló akár nyílt, akár burkolt személyeskedést befejezed végre! Sajnálom, hogy neked ahhoz, hogy egy közösségben észrevegyenek, vagy ki tudj tûnni, ilyen eszközökhöz kell nyúlnod, de biztos meg van az oka.
És innentõl végleg befejeztem a veled való társalgást - és félre ne értsd egyáltalán nem azért, mert megsértõdtem volna (mert ez lett volna az egyik reakciód rá) - hanem azért, mert ahogy az élet más területén is tudok döntéseket hozni, így azt is el tudom dönteni, hogy kivel akarok még akár csak ilyen internetes beszélgetés formájában is közösséget vállalni! A veled való vita teljesen felesleges, hiszen ha valaki véleménye ellenkezik a tiéddel, egyszerûen kiforgatod az ember szavait és elég sajátságosan értelmezve adod vissza. Tetted ezt velem is és A.L.Ias-al is és még pár emberrel a fórumon. Látom A.L.Ias utolsó hozzászólására nem tudtál mit reagálni és mivel kezded érezni, hogy nem annyira tuti, hogy nyertesként és mindenkit bedarálva fogsz kijönni ebbõl a szituációból, így ezt enyhítendõen és terelve, segítségül hívtad Müller Péter nagybecsû idézeteit... Akár még jó taktika is lenne, de sajnos egyre többen látják, hogy mirõl is szól itt a dolog.

Ja, és A.L.Ias-nak innen küldök egy nagy-nagy piros pontot!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

[Laci]

Három nap alatt 14 oldal , nem semmi .
Összefoglalhatná valaki a lényeget .

[TMIB]

Szerintem a Háború és Békét könnyebb lenne összefoglalni.

[kheopsz]

Három nap alatt 14 oldal , nem semmi .
Összefoglalhatná valaki a lényeget .

Egy kis összefoglalás.

Azt hiszem a lényeg az, hogy MREVOLUTION egy olyan nõt képvisel, aki erõs, s egyben NÕ is, aki olyan párkapcsolatot szeretne, amelyben megvan a szerepe a NÕnek meg a FÉRFInak is, de egymást támogatva néha ezek a szerepek elmosódnak.
"Miért zavar annyira, hogy nekem az a személyes véleményem, hogy férfi és nõ egyenlõ, hogy egy normális párkapcsolatban, fõleg a mai világban már nem kell kõbe vésni a férfi/nõi szerepeket? Miért zavar, hogy azt vallom, hogy szerintem a férfi is elmosogathat néha, s a nõ is lenyírhatja a füvet, ha éppen úgy kívánja a helyzet?"

Henrietta azt a nõt képviseli, aki nõ, gyereket nevel és férje van, talán "ura" van.

A.L.Ias azt a párkapcsolatot kedveli, ahol õ viseli a nadrágot, én úgy vélem Henriettával egy nézõponton vannak, csak éppen férfi-nõ szempontból, így õk megértik egymást, és valamilyen szinten MREVOLUTIONt kirekesztik a nem konzervatív párkapcsolat, hanem együttmûködõ párkapcsolat gondolkodásával.

Én MREVOLUTION mellett vagyok, bár ezt MREVOLUTION nem vette észre, s most elég felfokozott hangulatban van (lásd, hajnal 4kor is ezzel foglalkozik - én azért írok, mert most kelek melóhoz).
De mivel nem vagyok egy táncos és öltönyös fickó, szövetségesként "ejtve" vagyok. ( A táncos videókat is nekem szánta az elején, bár szépek, de nekem olyan, mintha egy õsembernek mutogatnád az elektromotort)

De jobb lesz ha visszavonulok, volt már dolgom erõs nõvel, vitában legyõzhetetlenek, s ha úgy gondolják, az is kap a fejükre, aki azt mondja, hogy igazuk van...

Tudod, azt tartja a mondás, "Az oroszlán egy állattól fél, oroszlánnétõl."

De most jobb lesz, ha megyek és magamra zárom a piramisom.

[Dream_walker]

Három nap alatt 14 oldal , nem semmi .
Összefoglalhatná valaki a lényeget .

Vannak férfiak és nõk a világon, így vannak párkapcsolatok is, és a párkapcsolatok olyanok, mint a foci és a politika, mert mindnenki ért hozzá. Ja, és mindenki jobban ért hozzá, fõleg a máséhoz Ma pedig ezt meg is kell osztani, mert aki nem oszt meg, vagy nem mondja meg a tutit, az nem is ember.

Hát, nagyjából ennyi. Jópár egymástól különbözõ véleményt olvashatsz, különbözõ emberektõl. Gondolom neked is van sajátod, így tulajdonképpen te sem szorulsz rá máséra De persze néha jól esik olvasgatni. Ha meg nem, hát lehet kattintani