Nõi és férfi szerepek a családban és a társadalomban

[kheopsz]

Mert el lehet intézni egy szmájlival, hogy ez törvényes, és ilyen a világ.
De most komolyan, akkor nem azon kellene ügyködni, hogy ne legyen ilyen a világ, és ez ne legyen törvényes?

Lehet, hogy azon kéne ügyködni, de mi ezt már nem érjük meg.
A jelenlegi gazdasági rendszernek nem érdeke se a hajléktalan, se a csóró kisember. Egy van, a FOGYASZTÓ.

[A. L. Ias]

És gondolkoztál azon, hogy mi futott zátonyra? Hogy mik voltak a kiváltó okok? (nem kell ide leírnod, csak kérdezem, hogy igen-nem, rájöttél -e, tudtál (akartál) -e volna változtatni)
Nos, személyes infó, de valójában egy névtelen fórumban olyan nagyon nem tudjuk felhasználni. Csak az NSA és társai, de õk meg ezt úgyis tudják

Gondolkodtam a dolgon és vannak meglátásaim az okokról. De azok mennyire a valódi okok és mennyire az én szubjektív véleményem, az már nem fog kiderülni. Változtatni tudtam volna, ha annyi év lett volna mögöttem, mint most. Most viszont már nem akarnék. Egyedül a fiunk miatt pörgetném vissza az idõt, de nem biztos, hogy jobb lenne neki.

[Dream_walker]

Most már értem, hogy mire gondoltál.

Álmodhatunk egy jobb világról, ahol mindenki egyenlõ, ahol mindenki bízik a másikban, ahol mindenki fogja a másik kezét, s ahol senkit sem hagyunk elkallódni, hajléktalanná válni, ahol nincs bûnözés, ahol nincs erõszak, csak szeretet van és béke.
Sõt, nemcsak álmodhatunk róla, sokan szeretnénk, ha ilyen világ lenne.

Tehát azzal, ha majd a jövõben nem kötnék házassági szerzõdést, hozzájárulnék eme szép világhoz?

Ez most lehet, hogy furán fog hangzani, de no offense, nem beszólásból mondom, csak a tények kedvéért. Amennyire a hozzászólásaidból látom, te egy elég erõsen asszociatív személyiség vagy. Ez persze nem baj, mert segít a magasabb szintû gondolkodásban, csak van egy k.rva nagy hátránya, mégpedig az, hogy olyan dolgokat láttat meg veled az agyad, amik nincsenek is ott. Ezt hétköznapian nõi kombinálásnak szokták nevezni, talán nem alaptalanul pejoratív felhanggal.
Ahogy az elején írtam, nem beszólásból mondom, én tényleg elfogadom, hogy sokan vannak ilyenek, még ha nem is értek egyet vele, és én személy szerint sokat dolgozok azon, hogy ne legyek ilyen (bizony, a kombinálás nem nõi privilégium).

Az amit én elég egyszerûen és sommásan megfogalmaztam, több bekezdésnyi spekulációt eredményezett tõled. Ez szükségtelen. Ha elképzelt történeteket szeretnék végigpörgetni az agyamban, akkor azt írtam volna. Ha mindenféle õszinte szeretettel viseltetnék bizonyos körök iránt, akkor én is el tudtam volna követni efféle hatásvadász kérdésfeltevéseket. De nem éreztem szükségét, mert felesleges bonyolítani a tényeket. Bár az érméknek nem kettõ, hanem sok oldala van, adott szituációban mindig lehet érezni, hogy mi a fekete és mi a fehér. Ami az egyikben fehér, az a másikban fekete, és így jönnek ki a szürke árnyalatok. Ez ugyan messzire vezetne most, úgyhogy hagyjuk, de azt hiszem érthetõ, hogy szerintem ez a válasz az elméleti kérdéseidre.

Itt is van a legfontosabb része a dolognak.
Ugyanis szerintem ez a válasz, és az én világomban ez így mûködik.
A tiédben lehet, hogy máshogy mûködik, és lehet, hogy az a jobb, és lehet, hogy ami az én szempontomból látszik, a tömegesen egymást maró emberek, a kapcsolatok ellaposodása és elhalása, az érzelmi élet egyre abnormálisabbá válása az nem is igazi, és fõleg nem úgy van. Nem tudhatom, mert bár igyekszem elképzelni az érme többi oldalát is, és elhinni másoknak, hogy az is valóság, amit õk látnak, de azért olyan kérdésekben, ahol úgymond az én bõrõmre megy a vásár, szeretem a saját tapasztalataima és a saját meglátásaimat követni.

Többek között ezért nem szálltam be a vitátokba, mert értelmetlen, ugyanis mindõtöknek megvan a saját tapasztalata, és ez oly sok ponton különbözik a másokétól, hogy sosem lesz teljes az összhang. Ez nem is ba, mégha zokon is veszitek egymástól. Nagyon sokan vesznek zokon sok mindent az életben, õk rendszeresen vesztenek is. Ennek ez az ára.

Kérlek, ne érezd úgy, hogy meg kell gyõznöd! Egyrészt nem fog menni, másrészt meg már sikerült. Teljesen egyetértek minden gondolatoddal és véleményeddel, mert nézetem szerint mindenkinek meglehet a sajátja. Pontosan ezért pedig semennyit nem engedek a sajátomból, mert okkal az, ami, és nekem is meglehet a sajátom.

És igen, ami szörcsfesztivál, az szörcsfesztivál. Én csak azt tudom elmondani, amit látok, de nem én döntöm el, hogy ki mit mutat nekem. 20 oldalnyit látok abból a vitából, hogy kinek kell hordani a nadrágot. Nekem ez ennyit ér.
A világ meg nem változik. A dolgok sem változnak. Mi változunk és a döntéseink változnak.

ui.: a válasz az utolsó kérdésre
megférhet egymás mellett a kettõ, sosem mondtam, hogy nem
de véleményem szerint ha már az elején felkészülünk a végére, akkor ott el fog jönni a vége, de akkor meg minek belekezdeni
és erre senkitõl nem fogsz valódi tényeket kapni, jobb, ha belenyugszol, ugyanis ez egy elsõsorban érzelmi kérdés, itt a tények nem racionálisak, és ami az egyik embernek valódi, az a másiknak nem, és fordítva
itt nincs vita, nincs meggyõzés, és nincs gyõztes
itt az van, hogy valaki elfogadja, hogy ahány ember, annyi érvényes és igaz vélemény, és akkor normális embernek lehet tekinteni
vagy nem fogadja el, és akkor meg...

[kheopsz]

Gondolkodtam a dolgon és vannak meglátásaim az okokról. De azok mennyire a valódi okok és mennyire az én szubjektív véleményem, az már nem fog kiderülni. Változtatni tudtam volna, ha annyi év lett volna mögöttem, mint most. Most viszont már nem akarnék. Egyedül a fiunk miatt pörgetném vissza az idõt, de nem biztos, hogy jobb lenne neki.

Valójában ha van éppen idõd és kielemzed, esetleg legközelebb eszedbe jut, hogy "hóhó ezt nem tesszük." Én kb ebben a fázisban vagyok, s most már valamennyire objektívan tudom kezelni az én és a volt "asszony" dolgait is, bár ez már nem segít, a jövõben ott lesz bennem, hogy hol hibáztam, s talán késõbb már nem követem el azt a hibát. Legalábbis remélem.

[kheopsz]

Ez most lehet, hogy furán fog hangzani, de no offense, nem beszólásból mondom, csak a tények kedvéért. Amennyire a hozzászólásaidból látom, te egy elég erõsen asszociatív személyiség vagy. Ez persze nem baj, mert segít a magasabb szintû gondolkodásban, csak van egy k.rva nagy hátránya, mégpedig az, hogy olyan dolgokat láttat meg veled az agyad, amik nincsenek is ott. Ezt hétköznapian nõi kombinálásnak szokták nevezni, talán nem alaptalanul pejoratív felhanggal
....

Ami az egyikben fehér, az a másikban fekete, és így jönnek ki a szürke árnyalatok.
...

Itt is van a legfontosabb része a dolognak.
Ugyanis szerintem ez a válasz, és az én világomban ez így mûködik.
A tiédben lehet, hogy máshogy mûködik, és lehet, hogy az a jobb, és lehet, hogy ami az én szempontomból látszik, a tömegesen egymást maró emberek, a kapcsolatok ellaposodása és elhalása, az érzelmi élet egyre abnormálisabbá válása az nem is igazi, és fõleg nem úgy van. Nem tudhatom, mert bár igyekszem elképzelni az érme többi oldalát is, és elhinni másoknak, hogy az is valóság, amit õk látnak, de azért olyan kérdésekben, ahol úgymond az én bõrõmre megy a vásár, szeretem a saját tapasztalataima és a saját meglátásaimat követni.

Többek között ezért nem szálltam be a vitátokba, mert értelmetlen, ugyanis mindõtöknek megvan a saját tapasztalata, és ez oly sok ponton különbözik a másokétól, hogy sosem lesz teljes az összhang. Ez nem is ba, mégha zokon is veszitek egymástól. Nagyon sokan vesznek zokon sok mindent az életben, õk rendszeresen vesztenek is. Ennek ez az ára.

Kérlek, ne érezd úgy, hogy meg kell gyõznöd! Egyrészt nem fog menni, másrészt meg már sikerült. Teljesen egyetértek minden gondolatoddal és véleményeddel, mert nézetem szerint mindenkinek meglehet a sajátja. Pontosan ezért pedig semennyit nem engedek a sajátomból, mert okkal az, ami, és nekem is meglehet a sajátom.

És igen, ami szörcsfesztivál, az szörcsfesztivál. Én csak azt tudom elmondani, amit látok, de nem én döntöm el, hogy ki mit mutat nekem. 20 oldalnyit látok abból a vitából, hogy kinek kell hordani a nadrágot. Nekem ez ennyit ér.
A világ meg nem változik. A dolgok sem változnak. Mi változunk és a döntéseink változnak.

ui.: a válasz az utolsó kérdésre
megférhet egymás mellett a kettõ, sosem mondtam, hogy nem
de véleményem szerint ha már az elején felkészülünk a végére, akkor ott el fog jönni a vége, de akkor meg minek belekezdeni
és erre senkitõl nem fogsz valódi tényeket kapni, jobb, ha belenyugszol, ugyanis ez egy elsõsorban érzelmi kérdés, itt a tények nem racionálisak, és ami az egyik embernek valódi, az a másiknak nem, és fordítva
itt nincs vita, nincs meggyõzés, és nincs gyõztes
itt az van, hogy valaki elfogadja, hogy ahány ember, annyi érvényes és igaz vélemény, és akkor normális embernek lehet tekinteni
vagy nem fogadja el, és akkor meg...

Nem kívánom megvédeni MREVOLUTIONt, de õ leírt egy valós, mindennapos, általam is látott helyzetet.
Talán a csalódásai, az egyedülléte okozza azt, hogy õ igyekszik a rosszat meglátni a világban.
Én hasonlóképp gondolkodom, erõsen pesszimista vagyok és bármennyire is egy fiatal kislány képzelgésének tûnik a dolog, a világ szar és nem fair.

A világ nem fekete vagy fehér, a világ sötétszürke.

" a tömegesen egymást maró emberek, a kapcsolatok ellaposodása és elhalása, az érzelmi élet egyre abnormálisabbá válása az nem is igazi, és fõleg nem úgy van"
A te világod nagyon szép és talán szeretném is, de valójában minimálisan, elszórva létezik, ha létezik.
Ha meg létezik, mesélj és oda költözöm...

A házassági szerzõdéshez:
"de véleményem szerint ha már az elején felkészülünk a végére, akkor ott el fog jönni a vége, de akkor meg minek belekezdeni"
Na ez az...
Én nem kezdenék szerzõdést, de ha felajánlanák, belemennék, de sajnos ott már alapvetõen belém enné magát a bizalmatlanság.
És tudom milyen bizalmatlanul élni, ráadásul, ha még több neked gyanús esemény történik, ott már akkor sem fogod elhinni, amit kérdez.
Én így jártam (bár nem házassági szerzõdés, csak egy idõ múlva bizalmatlanság lépett fel, talán okkal) a végén már semmiben sem hittem neki.
És az a pláne, hogy igazam lett bár ez csak egy kis adalék a házassági szerzõdéshez.

[Doom]

..."házassági szerzõdés"????...a házasság maga A szerzõdés...egy a vonatkozó törvények ,jogszabályok,esetleg valamelyik egyház által jóváhagyott,két önálló jogi személy között köttetett,irányított és szabályozott szerzõdés...nem véletlen,hogy ennek felbontásához bíróság kell...semmi köze a szerelemhez,az álmokhoz,a kapcsolathoz....és a törvények szerint a vagyon bizony felezõdik,a Házassági szerzõdés pedig megtámadható(valószínû az eredeti szerzõdés szerinti alap állapot évek múlva már nem áll fent...lakás csere,a tv elromlik stb),tehát értelme semmi nincs.....kár ezzel terhelni a másikat...amúgy pedig akik úgy döntenek megfogják egymás kezét és együtt mennek tovább az úton...azok húzzanak egy vonalat.". ez volt,ennyim volt,neked ennyid volt..nem számít ki mivel jött most mát MI vagyunk nem TE meg ÉN"...akik erre nem képesek sérült személyiségek,bizalom hiánnyal,haragban a világgal,nem alkalmasak kapcsolatra....még várjanak az új kapcsolat kialakításával...az idõ nagyon jó gyógyszer erre a bajra....és el jön az idõ amikor rátalál az igazi szerelem és nem fogja érdekelni a vagyon.....amikor egy albérletben,egy lerakott szivacson boldogok vagytok és rohansz haza a munkából...AZ AZ IGAZI...ehhez nem kell vagyon....

ui. a legnehezebb önmagunkkal szembenézni és a saját fejünkbe,lelkünkbe rendet tenni.

[Doom]

..még pár szó a házasságról mint SZERZÕDÉSRÕL....attól függetlenül,hogy szép a zene és meghitt a hangulat,a házasságkötés kõkemény jogi procedúra...az anyakönyvvezetõ elmondja a szerzõdés feltételeit

A mai naptól házastársként folytatják életüket, nemcsak érzelmileg, jogilag isegymáshoz tartoznak. Mint házastársak felelõsséggel tartoznak egymásért. Mindenemberi kapcsolatnak, barátságnak, de legfõképpen a házasságnak az egymás irántiszeretetre és bizalomra kell épülnie.Az egymás iránt érzett szeretet és bizalom adjon erõt majd az egymás mellett élésörömei mellett a gondok és problémák megoldásához, a hétköznapokban is ragyogjonszemükben az a szeretet, melyet most látok.Életük összekötésével a legszebb ajándékot adták egymásnak, önmagukatTürelmükkel, megértésükkel adnak segítséget akkor, ha majd a munka, a hivatás vagya kötelesség elszólítja Önöket egymástól. Régen öreg bölcsek mondták, hogy aházasságban a férj szeretete nyugalmat ad a feleség számára.A feleség szeretete pedig erõt ad a férjnek a munkához. Ha jól belegondolunk így vanez a mai modern házasságban is.Az ember nem magányra született, ezért családban keresi boldogságát. Önök iskeresték és meg is találták azt az embert, aki mellett nem érzik magányosnak magukat.Higgyék el, sokszor oly kevés kell a boldogsághoz. Egy kis kedvesség, egy kisfigyelmesség, a hallgatás és a meghallgatás. Ha ezt fogják szem elõtt tartani ahétköznapokban, biztos vagyok abban, hogy a házasságuk, kapcsolatuk egy életre szólmajd.A házasság nem csak szerepet jelent, ettõl sokkal többet. Együtt élést, egymásról valógondoskodást, felelõsséget, törõdést.Segítsenek egymásnak a munkában, ha kell a tanulásban és késõbb majd agyereknevelésben, mert hiszen egy házasság igazi értelme, a család, a gyermekek nevelése. Nagyon fontos, hogy évek múlásával is vegyék észre társuk emberi értékeités azt hozzák is párja tudtára, mennyire fontos is õ.

(nem félreérteni ,attól,hogy szépen mondja),a felek aláírják és az érvényes jogszabályok szerint két tanú is...akárcsak a gépkocsi vagy az ingatlan adás-vételnél....sajnos az emberek felelõtlenül bánnak ezzel a szerzõdéssel és amikor szerzõdésszegõ magatartást tanúsítanak ,csodálkoznak,hogy megy a kocsi,telek,lakás...miért??? mert SZERZÕDÉST SZEGETT !!!!! és ennek mint bármely más szerzõdésnél kemény következményei vannak....

[Mizu]

Most talaltam ra erre a topikra... sok lenne vegig olvasni.. de egyszerü a valasz, nem is ertem miert irtatok ennyi betüt egymas utan..

A ferfi a kivalasztott mert Isten a maga kepere teremtette..
A nö segiti, tamogatja, kenyezteti, gondoskodik rola, süt-föz neki, kivanatos marad a ferfi szamara...stb...stb..

Ha van kerdesetek meg azt " A ferfi, mint a minden6-o teremtmeny" jeligere kernem feltenni.

[Doom]

Mennyi idõ kell a gyógyulásomhoz?

...ezt nem tudom,én már három éve élek "egyedül"..minden szabadidõmet lefoglalja a prepperkedés és a kutya...nem kapkodok,nem keresek,majd jön ha jön..ha nem úgy is jó...

Egyébként nagyon örülök, hogy itt szinte majdnem minden pasi úgy hisz az igaz szerelemben, ahogy a lányok szoktak.
Ez igazán szép dolog és reményt keltõ számomra

...alapvetõen akik itt vannak már át estek egy "szelektáláson",bizonyos fokig világosan látják a körülöttük levõ világot...autó nepper szavakkal--"nem összekeverendõ a leharcolt példányokkal"
..a többirõl nem tudok mit írni ismeretlenül..

[kheopsz]

Kedves Kheopsz!

A világ szerintem ugyanannyira sz*r, mint amennyire szép is.

Hiszek benne, ha egyszer férjhez megyek, szerelembõl teszem egy olyan férfival, akivel remélem életünk végéig képesek leszünk együtt élni szeretetben és fejlõdni egymás mellett/együtt. E-nélkül nem is vágnék bele.
Ugyanakkor igyekszem racionális is lenni.
Ez nem feltétlenül pesszimizmus, sõt.
Ha kihalt volna belõlem a remény utolsó szikrája is, nem lenne miért felkelni, vagy levegõt venni.
Az persze más kérdés, hogy ebben az életembe nem sok esélyt látok rá, hogy nagyot változzon a világ pozitív irányba, de talán majd a következõben, vagy az utána következõben

Hajlamosak az emberek azt gondolni, hogy aki egyedül van, az megkeseredett, csalódott, tüskéket növesztett, stb. stb.

Az egyedüllétnek meg van az az elõnye, hogy képes vagy kívülrõl szemlélni párkapcsolatokat, házasságokat.
Függetlenül láthatod mások (vagy akár a saját) hibáid, s levonhatod a konzekvenciákat.
Ha úgy tetszik elõször megkapod a "tudást" (tudom ez nagyképûen hangzik, pedig nem annak szántam), s utána ha tudod, beleültetheted a saját életedbe, amikor olyan helyzetbe kerülsz.

Bizalmatlanság.
Ha benned ezt váltja ki egy házassági szerzõdés, akkor nem szabad belemenned egy ilyen házasságba, szerintem. Nem fair a másikkal szemben sem, s magadnak is csak ártanál vele, mert mindig ott lesz mint egy idõzített bomba, ami bármikor robbanhat.

Ahol elszállt a bizalom, ott már nehéz bármirõl is beszélni. Szerintem.

Sajnálom, hogy igazad lett.

Kedves MREVOLUTION!

"A világ szerintem ugyanannyira sz*r, mint amennyire szép is."
Igen, ezt már írtad valahol, ha jól emlékszem.
Jelenleg viszont saját véleményem szerint akkora sz*r, hogy mögötte nem látom a szépet, pedig mintha valami kandikálna ki ott, de remélem az nem csak egy újabb kupac...

Én nem azt mondtam, hogy te teljesen megkeseredett vagy és tüskéket növesztettél.
Nem vagy reményvesztett és megkeseredett (aki ennyire vágyik az igaz szerelemre, nem lehet az), de valószínûleg tüskéid vannak.
De deeee, deeeeee....

...
Na ugye!

Minden egyedül lévõnek vannak tüskéi, amik részben arra hivatottak, hogy megvédjék "viselõjüket" az újabb csalódásoktól, részben pedig a csalódások növesztették õket.
De ezek a tüskék leperegnek egy perc alatt, ha az ember szerelmes lesz.

Abban igazad van, hogy az egyedüllétnek van elõnye, mert kitûnõen látja az ember a többi párkapcsolatot, részben megismeri önmagát, és azt a valakit, akivel hosszú ideig el tudnák egymást viselni.
Tudod, mit akarsz és az még jobban körvonalazódik.
Persze, az elején még a naaagy szerelemrõl szól a dolog, aztán jön a kíváncsiság meg a még több érzelem, hogy összeköltöznek.
Aztán jön a felismerés, hogy hoppá, attól még, hogy a nagy szerelmem itt van, holnap megyek dolgozni, és õ is, a munkahelyen továbbra is seggfejek, stb.
Ha a hétköznapokban kedélyesen el tudjátok egymást viselni, és legalább egyfajta szeretet-tisztelet egyveleg megmarad, akkor minden oké lesz.

A bizalmatlanság befészkeli magát az emberbe, s kiirtani nagyon nehéz, legyél nagyon óvatos.
Én is sajnálom, hogy igazam lett, de viszont megmutatta hibáimat, miben lehettem volna rugalmasabb, vagy esetleg cselekedtem volna másképp.
Ez a dolog juttatott ide, ahol most vagyok. Hogy ez jól sült -e el? Ki tudja? Hogy milyen volt az életünk, az úgyis csak az utolsó pillanatban derül ki.
Viszont örülök ennek a szép hosszú témának, mert segített lezárni a múltat, s most nyitok egy újabb, jobb (?) jövõ felé.
Azt ajánlom neked is, hogy használd ki a net adta lehetõségeket, számolj fel néhány aknazárat, s ugorj fejest a dolgokba.
Nálam ez sokáig eltart, mert aknazár, szögesdrót, tankcsapda, stb. És még a kulcsot is meg kell találnom a kapuhoz...no meg a kaput is.
(Nem azt mondom, hogy menj hozzá az elsõ férfihez, hanem ismerkedj neten, a barátaid között, ami neked megfelelõ. Nehogy úgy járj, mint én.)

Jaj, és igyekezz rugalmas maradni néhány téren. Ha bizonyos dolgokat nagyon "lekötsz" magadban, akkor nagyon szûk lesz a keresztmetszet.

Társkeresõ-nyitási óránk itt véget ért, köszönjük a figyelmüket

ui: bár nem tudom lányokra ez mennyire igaz, nekem az az egy dolog tetszik az öregedésben, hogy nyílik az olló Azaz most már gyakorlatilag 18 és 35 év közötti nõket kereshetek

ui2: látom, másik hozzászólásodban örülsz, hogy mindenki hisz az igaz szerelemben. Hiszek benne, csak tudom, hogy nehéz vagy akár lehetetlen megtalálni.
(Fél évvel ezelõtt még azt írtam volna, hogy "tudod hová dugd az igaz szerelmedet!!!")