Nõi és férfi szerepek a családban és a társadalomban

[kheopsz]

A kényelem a legnagyobb úr manapság.
A kínálatnak csak a kereslet szab határt, semmi más.

A listám nem olyan magasröptû ám, nem is írom le szó szerint, csak a vezérlõ elveket

1. Mindennek ára van.
Ha nem pénz, akkor valami más, és az a valami más mindig értékesebb a pénznél. Nem f.szolunk olyasmivel, aminek nem jó az ár-érték aránya.

2. Kéretlen tanáccsal és idegen véleménnyel nem foglalkozunk.
Ha nem kérünk tanácsot, valószínûleg szükségünk sincs rá, vagy maga a tanács nem segít semmit a megoldásban. Idegen vélemény meg semmit sem számít, a magaméval is kritikus vagyok, a többi meg, hát... Nem f.szolunk olyasmivel, ami nem szükséges.

3. Nézzünk szembe a tényekkel.
Minden tény, esemény, vélemény, reakció mögött szubjektív értelmezések sora húzódik. A szubjektum mindig torzítja a valóságot, fõleg az, amivel kényelmesebb lesz a valóság. Onnantól az nem valóság, hanem hazugság. Nem f.szolunk olyasmivel, ami átver minket.

4. Azt mondd és tedd, amit akarsz, és csak azt.
Nem f.szolunk körülírással és pótcselekvésekkel, hárítással.

5. Nincs megértés.
Nem akarom megérteni, ha valaki valamiért köcsög velem. Azt akarom, hogy ne legyenek velem köcsögök. Nem f.szolunk köcsögökkel.

6. Aki nem hagyja abba a próbálkozást, sosem veszít.
Felesleges összetörni, magunkba zuhanni ha valami nem jön össze. A világtörténelemben már k.rva sok dolog nem jött össze, aztán mégis forog a Föld. Ami összejött, az sorozatos próbálkozások után jött össze. Nem f.szolunk szomorkodással meg pesszimizmussal.

7. Nem a probléma a probléma. A hozzáállásunk a problémához a probléma.
A problémákat lehet bonyolítani meg vizsgálgatni, esetleg keresni a felelõsöket. Meg el lehet kezdeni dolgozni a megoldáson. Nem f.szolunk hátráltató hozzáállással.

Nagyjából ennyi. Nem túl komoly életbölcsességek (a hét mesterlövész ), de be szoktak válni. Néha egyiket-másikat figyelmen kívül hagyom, akkor szoktam szopni, de hát emberek vagyunk, az ilyesmi becsúszik
Ez így már kicsit elkanyarodás a témaindító felvetéstõl, de végülis ezek nagy részét egy férfi-nõi kapcsolatra is érvényesnek lehet tekinteni. Bár nyers és tapintatlannak mondható, hosszú távon az õszinteség többet segít mindenben, mint az apró kegyes hazugságok, akár magunkkal szemben is.

Ahá, akkor te még fiatal vagy, hogy ezekre emlékezned kell
1. nálam automatikus
2. kategorizálás, nincs 1. kategóriás személy, a többi kategória többé-kevésbé lényegtelen, helyettesíthetõ ember.
3. legyünk objektívak, oké
4. ez érdekes, lehet, hogy felírom
5. kategorizálás, mindenki cserélhetõ, helyettesíthetõ körülöttem. Hétkilenced szavával: érdektelenek.
6. részben igazad van, de a pesszimizmus jó, mert nem érhet kellemetlen meglepetés
7. erre van nekem az a mondásom, hogy "kénytelen". Mûködni fog? Kénytelen. Kell.

[Dream_walker]

Nem is arról van szó, hogy fiatal vagyok még (az vagyok), hanem, hogy nap mint nap kapja az ember a "kondícionálást", amely ezekkel sokszor pont ellentétes.
Ha belegondolsz, nézzük meg úgy a pontokat, hogy mi a manapság elterjedt nézet vagy mainstream vélemény ezekrõl.
1. Élj a mának, mindent megérdemelsz, minden jár neked, fizetni meg ráérsz késõbb, vagy talán nem is kell.
2. Szakemberek hordái, vallási, életvezetési, kapcsolati guruk százai mondják meg a tutit naponta minden létezõ dologról. Öltönyös, egyenruhás f.szfejek akarják megmondani, hogy mit tehetsz, mit gondolhatsz, mit mondhatsz.
3. Aki nem fideszes, az hazaáruló. Aki nem fészbúkozik, az nem is létezik. Akinek nincs sokmilliós kocsija, az nem sikeres ember. Aki nincs velünk, az ellenünk van.
4. Legyél politikailag korrekt, és szálljál be a versenybe, ahol minden módszer megengedett.
5. Legyél toleráns azokkal is, akik a véredet szívják, és tessék szépen megköszönni.
6. Ami nem megy, azt nem kell erõltetni. Ne dolgozz meg semmiért, ha valami elromlik, máris megkapod az Újabbat, Jobbat, Menõbbet. Ne küzdj, és ne akarj többet.
7. Fel kell tárni a probléma gyökerét, a felelõsöket el kell számoltatni, és persze nem te vagy a felelõs, hanem a csúnya gonosz bácsik.

Ha így veszed alapul, akkor bizony már kevésbé rózsás a helyzet. Minden létezõ csatornán, minden létezõ módon ezeket sulykolják az emberekbe. Sajnos komolyan dolgozni kell azon, hogy az ember folyton emlékezzen rá, hogy ez nem biztos, hogy az, amit te akarsz. De biztosan az, amit szeretnének, hogy akarj.

A zárszóról meg annyit, hogy nekem meg ilyen mondásom van: Az életben enni kell, sz.rni viszont muszáj. Minden más választható.

[kheopsz]

Nem is arról van szó, hogy fiatal vagyok még (az vagyok), hanem, hogy nap mint nap kapja az ember a "kondícionálást", amely ezekkel sokszor pont ellentétes.
Ha belegondolsz, nézzük meg úgy a pontokat, hogy mi a manapság elterjedt nézet vagy mainstream vélemény ezekrõl.
...
Ha így veszed alapul, akkor bizony már kevésbé rózsás a helyzet. Minden létezõ csatornán, minden létezõ módon ezeket sulykolják az emberekbe. Sajnos komolyan dolgozni kell azon, hogy az ember folyton emlékezzen rá, hogy ez nem biztos, hogy az, amit te akarsz. De biztosan az, amit szeretnének, hogy akarj.

A zárszóról meg annyit, hogy nekem meg ilyen mondásom van: Az életben enni kell, sz.rni viszont muszáj. Minden más választható.

A mainstream dolgokat jól látod, de egyszerûen automatikusan el kell az ilyesmit utasítani, meg kell tanulni, hogy az embernek saját gondolatai vannak.
Persze, kényelmes a már "kidolgozott" gondolatokkal foglalkozni (jókor mondom ), de látni kell, hogy a világ kommersz.

[P]

Utoljára kis általános iskolás koromban foglalkoztam ilyen életfilozofálgatással, úgyhogy elkerült Müller és Coelo (nincs kedvem utánanézni, hogy kell írni, bocsi), de azt kétlem, hogy új van a nap alatt. A személyes kedvencem Montaigne, mert õ nem a négy fal közül vagy ábrándos, fák alatti sétákon, hanem húsvér emberi tapasztalatokkal mutatott példát. Meglepõ, hogy milyen igaz az õ világa a mai korra. Emlékszem, még avantgard metálbandát is szerettem volna alapítani a nevével.
Én ott álltam meg, amikor elgondolkoztam a létünk értelmén. Ha erre valaki - ateistaként - õszintén válaszol, az meghatározó. Azóta nem érdekelnek ezek az életeszme-guruk és pszichomókusok, megvan a magam igazsága, és az számít. Minden apró jót teljesen meg tudok élni, és már régóta nem fordult elõ, hogy egy nap eltelt volna igazi jóízû nevetés nélkül. Nem azért, mert olyan irigylésreméltó az én életem - bár mégis, mert tudom, hogy képtelen lennék erre olyan körülmények között, ami sok embernek megadatik (például városban még családi házban is képtelen volnék élni). Ennyi a lényeg szerintem, nem nagy tudomány!

Kheopsznak válaszolva: igazából egy átlag embernél sokkalta jobban fel vagyunk készülve. Elõször is azért, mert sokat foglalkozom a mentõötletekkel, fejben ott van sok lehetõség. Másodszor azért, mert nekünk már nem érvágás, ha megszûnik a civilizált kényelem (akkor sem, ha nem polgárháború, hanem mondjuk a szolgáltatók folytán), hiszen sok mindent nélkülözve élünk már most is. Ha elromlik valami, ahhoz is alkalmazkodunk, megszoktuk már, hogy másoknak természetes dolgokkal is szívunk. Pont azért, mert igen kis költségvetésbõl kell gazdálkodni, nem vagyunk függõek annyira a szolgáltatóktól (pl. a gázt már kiköttettük, vizet több helyrõl tudunk szerezni, és a fürdõnk amúgy is használhatatlan, mert a korábbi tulajdonos nem törõdött vele, hogy ne fagyjanak szét télen a csövek; áram egyébként is egy helyen van csak, ahol alszunk és netezek, egyébként sötét az egész ház, stb., stb.). Harmadszor mi már ráálltunk egy olyan közösségi életformára, amely nem hagy cserben. Hozzánk bárki bejöhet, nyitva áll a kapu, ehet a kertbõl, megkínáljuk azzal, amit fõztem, vagy épp a szenvedélybetegségét szolgáljuk ki, más szóval, bárkit vendégül látunk, mert sokan még nálunk is csóróbbak, és nem szoktunk üres kézzel menni sehova. Ha segítség kell, ami valamelyikünk szaktudását igényli, meg szoktak kérni minket. Még kölcsön is adunk, ha meg van valaki szorulva. Cserébe ugyanúgy számíthatunk a másikra, ha annak van valamije, ami nekünk kell. Itt ezt párom kezdte el, õ fogta össze az embereket.
A kezdetektõl olyanra igyekszünk alakítani a körülményeket, hogy ha valami felmondja a szolgálatot, lehetõleg mi is meg tudjuk javítani, vagy ha ez nem megy, legyen egy-két ember, aki megteszi ingyen és bérmentve. Így is lehet élni. Amikor pedig nagyon kell a pénz, akkor még mindig tud valamelyikünk munkát vállalni. A lényeg, hogy kajánk és melegünk van, azt nem tudják elvenni. Apránként pedig minden másunk is meglesz mellé.

[kheopsz]

Kedves Kheopsz!

Sosem késõ változtatni, vagy újrakezdeni, még ha kényelmetlen is.

Holnap majd válaszolok a többire, most csak erre az egy mondatra...
Újrakezdeni sosem késõ? Akkor te még soha nem kezdtél újra egy egész életet, nulláról, zéróról, mínuszból, semmibõl, nukuból, erkölcsi, lelki és pénzügyi hátrányból...

[kheopsz]

Kedves Kheopsz!


A mondást én úgy ismertem, hogy "minél több embert ismerek, annál jobban szeretem a kutyámat".

Továbbra is azt mondom, hogy a netes társkeresés veszélyforrás, sokszor nem is kicsi.
Szóval én nem preferálom és nem is ajánlom senkinek, fõleg szép naiv lányoknak nem.


Az iskolákban és a haveri körökben is bizony félre tudnak vinni alapvetõen jóindulatú, rendes fiatalokat.
Nem olyan könnyû tiniként, fiatalként 13-20 éves korban kilógni a sorból, mert az azzal jár, hogy a többség kiközösíti, különcként kezeli azt, aki nem olyan, mint õk, s ezzel nem mindenki tud megbirkózni lelkileg.
Lehet azt mondani, hogy a gyenge jellemekre jellemzõ ez, viszont egy tini, akinek fogalma sincs arról, hogy egyáltalán ki õ, mit akar, stb. bizony könnyen bele lehet vinni hülyeségbe.
Azért én nem húznám rá arra a vizes lepedõt, aki egyszer hibázott.
Nem olyan egyszerû az egész tinikorodat különcként kezelve leélni. Ezzel sokszor még felnõttek sem tudnak megbirkózni.


Igaz, hogy az idõsebb nõk körében is van olyan, aki nála sokkal fiatalabbal jár/él együtt, de a jellemzõbb és általánosabb talán az, hogy az idõsebb nõket szokták lecserélni fiatalabbra.
A véleményem egyébként továbbra is tartom, hogy egy fiatal férfinak általában az idõ kifejezetten jót tesz, sármossá válik általa, (persze ha csak nem ereszt mikulás hasat) s lazán "buknak" rá a nõk még 50-55 éves korában is, addig egy aránylag jól kinézõ fiatalabb nõ ha kezd öregedni max. azt fogják rá mondani, hogy jól tartja magát, de azért nem mai "csirke" már, stb. stb. Legalábbis szerintem.
Ott van példának Richard Gere, nagy stupli óra van, nem egy kifejezett szépfiú, (nem születhet mindenki Alain Delonnak) mégis a Micsoda nõ-ben, vagy az Õsz New Yorkban egy sármos és vonzó férfit láthatott a közönség.


A megszokás és a kényelem miatt nem biztos, hogy érdemes együtt maradni, ha tudod, vagy rájöttél, hogy nem õ az igazi számodra, legalábbis szerintem.
Sosem késõ változtatni, vagy újrakezdeni, még ha kényelmetlen is.

Kedves MREVOLUTION.

Sajnos, a netes társkeresésnek is vannak veszélyforrásai... néha az ember meghal tõle lelkileg, ha kiderül, hogy kivel és hogyan hozta össze a netes sors, elérhetetlen távolságból...

Lehet élni különcként, van aki meg tudja oldani, csak más kérdés, hogy késõbb mi lesz vele...

A megszokás és a kényelem nagy úr, és a szerelem nem biztos, hogy örökké tart, talán szeretetté szelídül...

[Dream_walker]

Utoljára kis általános iskolás koromban foglalkoztam ilyen életfilozofálgatással, úgyhogy elkerült Müller és Coelo (nincs kedvem utánanézni, hogy kell írni, bocsi), de azt kétlem, hogy új van a nap alatt.

A filozofálgatás pedig fontos dolog, nélküle sokkal butább lenne az ember. Ahogy sokan buták is. Ugyan ennek is megvan a maga értelme; egyszer egy ismerõsöm azt mondta, hogy ha választania kellene az ész és a szerencse között, gondolkodás nélkül az utóbbit választaná.
Konkrétan nekem sem a nevezett két emberrel van gondom, vagy bárki más gondolkodóval, hanem azzal, hogy a századik bõrt is lehúzzák a témáról, és úgy állítják be magukat (ebben segítségükre van a marketing gépezet minden eleme), mint az Zygasssság egyedüli letéteményese. Nyilván azok is, csak ez századszorra már k.rva uncsi
Amúgy meg van új a nap alatt, még közel sem gondoltak ki mindent

Amikor 18-20 éves voltam, úgy hittem, megváltoztathatom a világot. S ezt komolyan mondom!

Örülök, hogy fiatalnak gondolsz, és tudom, hogy én is azt írtam, de sajna hozzá kell tennem, hogy már nagyon-nagyon régen voltam 18-20 éves
Konkrétan a világot nem tudod megváltoztatni. A saját kis világodat tudod (azt csak te tudod), és esetleg mások saját valóságára lehetsz hatással.
Sem naív, sem idealista (talán ez egy kicsit), sem optimista nem vagyok. Szomorú, de én már a fent említett életkorban sem voltam egyik sem. De attól, hogy képes vagyok meglátni a hibákat, nem nagyítom fel azokat hatalmasra. Nem kell átesni a ló túloldalára.
Van, hogy én is feladtam dolgokat, mikor rájöttem, hogy mégsem annyira fontosak azok a célok. Ami fontos volt, azt meg nem adtam fel, és el is értem. Így megy ez.

De eléggé elkanyarodtunk a témától, vitatkozzatok még egy kicsit

[TMIB]

Sajnos, a netes társkeresésnek is vannak veszélyforrásai... néha az ember meghal tõle lelkileg, ha kiderül, hogy kivel és hogyan hozta össze a netes sors, elérhetetlen távolságból...

Elérhetetlen távolság nincs. Repülõjegy -ha olyan a hely, akkor vízum- és indulás. Magyarországra pedig még könnyebb, téged is meglátogathat a másik fél.

[kheopsz]

Elérhetetlen távolság nincs. Repülõjegy -ha olyan a hely, akkor vízum- és indulás. Magyarországra pedig még könnyebb, téged is meglátogathat a másik fél.

Igen, ha az egyik fél ezt látja, a másik nem, na ott a gond...

[TMIB]

Akkor a másik fél nem szerelmes eléggé.