0
Válasz (idézéssel)EGY KIS CSALÁNOZÁS
Ha tavasz, akkor indulhat a (nagy) csalán szedése. Sokak számára csak egy kellemetlen gyomnövény, de a valóságban egy nagy felhasználási területtel rendelkezõ gyógynövény és nem elhanyagolható táplálékforrás. Özönnövény, egy-egy területen képes nagy mennyiségben elszaporodni. Ez utóbbi képessége lehetõvé teszi, hogy viszonylag csekély erõfeszítéssel rövid idõ alatt begyûjtsük az ebédre valót. Évek óta rendszeresen fogyasztom.
Rögtön figyelmeztetéssel kezdeném: ha allergiásak vagyunk rá, ne fogyasszuk, teaként való felhasználása esetén maximum hat hónapos kúra javasolt, napi 1,5 dl (8-12 gr) , fõzelékként legfeljebb hetente egyszer. Hogy miért? Egy egészséges ember esetében is, túladagolása allergiás rohamokat okozhat. Gyomorpanaszok, bõrégés és vizeletpangás fordulhat elõ, nagyon ritkán fulladásos reakciók.
Ésszel lehet fogyasztani, ész nélkül nem.
Gyógynövény, oldalakat lehetne arról írni, hogy mi mindenre jó.
Néhányat kiemelnék: csökkenti a húgysav szintet, vese-és hólyagkõ ellen kiváló, húgyuti fertõzések, allergia, premenstruációs szindróma, isiáz, lumbágó, reuma, köszvény elleni gyógyhatása ismert. Immunerõsítõ, vizelethajtó, vértisztító, tejelválasztást serkentõ, gyulladás csökkentõ, hajnövesztõ, prosztata gyógyító, ízületi bántalmakra fájdalomcsillapító, egyes bõrbetegségeket megszüntetõ.
Teája feloldja a szervezetben felhalmozódott, anyagcserébõl eredõ salakanyagokat, méregteleníti a szervezetet, a vesét fokozott mûködésre sarkallja. A húgyutak és a teljes emésztõrendszer tisztítása, ezzel együtt az immunrendszer erõsítése. Teája rendkívüli élénkítõ hatással rendelkezik, sok benne a vitamin és az ásványi anyag.
Béta karotint, C, B és K vitaminokat, flavonidokat, klorofillt, vasat, káliumot és kalciumot tartalmaz.
Rostjaiból a háborúk idején szövetet szõttek. Valaha használták arra is, hogy hideg idõben megcsapkodták a kilógó végtagokat, hogy vérbõséget és melegség érzetet keltsenek.
Szereti a nitrogénben gazdag talajt, ideális számára az ültetett akácos, megtalálható nedves erdõkben, mocsarakban is. 50-150 cm magasra nõ meg. Minden egyes részét csalánszõrök borítják, amelyek hangyasavat rejtenek magukba. A hozzájuk érõnek égetõ, viszketõ érzést okoznak, apró kiütésekkel. Mi még szerencsések vagyunk, de Ázsiában él egy olyan fajtája, aminek a csípése akár egy évig is fájdalmas marad…
Szerintem külsejérõl felesleges több szót ejteni, mindenki ismeri, hogy miként néz ki. Akit megcsípett, az soha nem felejti el.
Ami sokkal érdekesebb, a szedése és az elkészítése. Fõzeléknek, levesnek csak tavasszal szedjük, amikor még zsengék, nem csípõs ízûek a levelei és lehetõség szerint, kesztyûben. A hajtás felsõ részének 4-5 levelét csippentsük le, az a tökéletes alapanyag. Ilyenkor lehet a fagyasztót is feltölteni vele, hogy a késõbbiekben se kelljen lemondani róla.
Teának viszont a virágzás megkezdése elõtti idõszak a legjobb, akkor van benne a legtöbb hatóanyag.
Én így szoktam belõle fõzeléket készíteni: a csalánleveleket elõfõzõm negyed órát, hogy a hangyasav távozzon belõle, hagyom állni egy kis idõt, majd leszûrõm, lemosom és kinyomkodom a levét. Utána vágódeszkán késsel feldarabolom finomra és a már elkészített lisztes rántásba beleteszem, vízzel felöntöm és fûszerezem sóval, borssal, fokhagymával vagy medvehagymával, esetleg tejföllel dúsítom és az egészet összefõzöm. Majd tükörtojással tálalom.
Tojásrántottába is kedvelem, fantasztikus ízt ad neki.
Aki önellátásra akar beállni, annak erõsen ajánlom a csalánt, hetente egy családi étkezés már megoldható vele, nem kell, hogy helyet foglaljon a kertünkben, szinte mindenhol van egy csalános a környéken. Ha huzamosabb idõt töltünk valahol az erdõben, biztos, hogy tudunk a közelben egy étkezésre vagy teára valót összeszedni.
Mellékesen megjegyzem, hogy leve, növényvédõ szerként is használható. Bevastagítja a növények leveleit, így ellenállóbbá teszi a gombás betegségekkel és a kártevõkkel szemben.
..A nagyobb levelek csigakajának, a frissebbek szárítva teának lesznek hasznosítva
Eredeti hozzászóló Vietnamiveteran
