0

Senki sem tudhatja ,hogy milyen jövõ vár ránk , én a magam részérõl a gazdasági problémák és a szélsõséges idõjárási körülményekben, esetleg rövidebb áramkimaradásokban látom a reális kockázatot . Nem hiszek az apokalipszisben és nem hiszek a zombitámadásban . Tehát arra készülök elsõsorban aminek a legnagyobb a realitása . Az Éli könyve egy jó film de fikció csekély bekövetkezési valószínûséggel . Én a magam részérõl nem veszem ezt olyan véresen komolyan , felkészülõk de csak arra aminek a lehetõsége körvonalazódni látszik, rugalmasan kell kezelni ezt a felkészülést is .
Thumbs Up |
Received: 21 Given: 59 |
Szerintem senki sem ringatja abba az álomba magát, hogy egy tanyán gond nélkül bármilyen összeomlást átvészelhet.
De kisebb problémák esetén nagy segítség egy olyan hely, ahol azért el tudsz éldegélni. Van kerted, állataid, kutad, pottyantósod, sparhelted, stb.
Városban addig nagyon kényelmesen el van az ember, kiszolgálják amíg gond nélkül mûködnek a közmûvek és fizetni is tudod azokat.
Sok albérletes/hiteles embernek a munkahely elvesztése is világvége mert fedél nélkül maradhat.
...engem jobban izgat,hogy közben mi lesz...igazán csodálkoznék,ha száz napig gond nélkül átvészelném a dolgokat itthon...ha már a dolgok olyan állásba kerülnek,hogy ehhez a készlethez kell nyúlni...tehát nincs bolt,nincsenek a kertekben gyümölcsök,egy galamb sincs amit el lehet kapni....és az utcára sem lehet kimenni.....és segély szállítmány sem jön......az már a legvége a dolgoknak.....és ez után még száz nap...hát fõnyeremény,Isteni csoda,a mennyország.....csak gondoljunk bele a szituba,,,a járvány miatt meghaltak már az utcákon,házakban hevernek,mert nincs aki eltemesse õket..hegyekbe áll a szemét....atomháború vagy kisbolygó becsapódás esetén radioaktív esõ,sugárzás,szürke égbolt,a növények meghalnak,a vizek szennyezettek,a halak vadállatok pusztulnak,nincs aki arasson ,nincs aki enni adjon a házi állatoknak,pusztulnak azok is,,,,,,beteges,sérült túlélõk kotorásznak a szemétbe némi élelemért........és ekkor nekem még van száz napom jólétbe,egészségbe(gyümölcs,gyógyszer,pacal ,csoki)A száz napos készleted sokat nem fog érni. UTÁNA MI LESZ? Ezen kellene gondolkodni........
Nagyon a legrosszabbra készülsz. Ezért nem értem, hogy miért sûrûn lakott településben gondolkodsz. Én simán gazdasági összeomlást, esetleg egy újabb, nem mindent elpusztító háborút képzelek el a jövõben, amilyen már volt kettõ is.
Igazán, én a szabadságot keresem az életmódomban, minél nagyobb függetlenséget a rendszertõl...
Lehet, hogy sokat néztem a Szelíd motorosokat...
Ez nagyon jó amit csinálsz és gratulálok az elhatározásért és a kivitelezésért.....miért élek városban...egyszerû,itt a melóhely,szeretem,jól megélek belõle,értek hozzá és nincs más.....így aztán erre épült az életem...no meg szeretem is a környezetet,,szeretem ha kimegyek az utcára és emberek vannak körülöttem,a forgalom és a buszok hangja nélkül nem is tudok jót aludni,szóval szeretek itt élni,szeretem a kényelmet és a kérót is,,itthon vagyok......volt kertem ,de eladtam mert mindig feltörték és lerabolták amit lehetett...így aztán a lehetõségekhez képest egész jól felkészültem,,,védem amíg tudom...aztán.....
Én a városban nem éreztem jól magam, 18 évig laktam BP. Elõtte viszont 9 éves koromig családi házban az ország másik végén, földekkel, jószágokkal, mindennel, visszasírtam. Mindenki legyen az, ami. Én paraszt gyereknek születtem, csak egy kis kitérõ volt a városi élet, 18 év...
Nem akarlak meggyõzni, de biztos vagyok az életmódom elõnyeiben.![]()
az nagyon jó,ha megtaláltad ami neked,nektek jó....hát egyenlõre a mátrixban kell élni...persze jó lenne valahol a Szlovák hegyekben,pár hektár erdõ közepén egy házikó kúttal ,napelemekkel,kis tóval,stb...tudnám értékelni hétvégén és szabi alatt...talán a ha nyugdíjas leszek...egyenlõre maradnak a több napos horgásztúrák,nagy csavargások a Mecsekbe,meg a határba,...ez van..ezt kell szeretni.....hogy a lehetõ legrosszabbra készülök??,...igen,,,fõleg mentálisan készítem rá fel magam...lehet ez most csúnya lesz a tisztelt közösségnek...de többek között arra is kondicionálom magam,hogy teljesen flegmán és érzelmek nélkül kezeljem mások problémáit..akár azt is ,hogy éhezik vagy sérült.....shtf esetén én sem várhatok és nem is várok együttérzést...aki közel all hozzám nyilván más megítélés alá esik.....egyébként többre becsülöm azt,hogy erõs legyen a jellemem,mint a konzerveket...
Nem tudod megállni, hogy segíts. Én hivatásos katona voltam, hidd el, ha tudsz segíteni fogsz, legalábbis a hozzád hasonlóknak, nem az élõsködõknek. Az utóbbi kategória úgyis erõszakkal próbál "segítséghez" jutni.
A "szlovák hegyeket" én Felvidéknek hívom. Székely vagyok, nem esne jól, ha Erdélyt román földnek hívnák...