0

Thumbs Up |
Received: 63 Given: 34 |
Thumbs Up |
Received: 0 Given: 0 |
Valami.jpg
Lehet,hogy a késes topikba kellett volna tennem e képet, de itt talán többen megcsodálhatjátok. Tudom most sok „õrült késes” fanyalog, de ennek a késnek felbecsülhetetlen értéke van, a múltja miatt. Dõljetek hátra a székben elmesélem nektek, hogyan jutottam hozzá:
Egyszer járkálok a Debreceni Nagyvásárban, mikor a szemem sarkából odapillantok egy kis standra, ahol a sok közönséges bicska között egy aranyszegélyû adios törölközõn megpillantom Õt. Odasonfordálok, mintha csak nézelõdnék unalmamban, miközben a szívem a torkomban kalapált. Kérdezem a Mestert (bajszos kicsit idõsebb pocakos emberke) elõször egy randa bicskáról, majd egy másik mégrandábbról, harmadjára pedig eme csodáról. Egybõl kiszúrta a cselt és nyomban rájött, hogy szakértõvel áll szemben! Gyorsan körbenézett, nem hallja-e valaki, majd elkezdte mesélni a kések késének, „egy kés mindenek felett” történetét:
”Az Úrnak nagyon jó szeme van, ha úgy gondolja ez a kés megér egy pillantást. Ez nem ám szénacélból (420 v. 440), vagy a mostanság divatos Sleipner, VG10 acélból készült – mondta miközben gyengéden megsimogatta a markolatot – ezt a világ két legjobb acéljából kovácsolták egybe.
- A feléhez az egyik nagyapám jutott hozzá elég kalandos úton: a becsapódó lövedékekkel nem törõdve 1944 telén egy támadásban lévõ német Királytigris (Tiger B a gyengébbek kedvéért) homlokpácéljából vágta ki egy fûrészlappal. Elõször a csövét próbálta levágni, de az a fránya lövegkezelõ össze vissza rángatta és lövöldözött vele, ezért a nagyfater attól tartva, hogy ha véletlen akkor lõnek vele, amikor már félig bevágta a csövet, a lövedék el találja majd törni az értékes fûrészlapot,így inkább a homlokpáncélból kanyrított ki egy darabot. Meg fáradt is volt már szegény a nagy futkosásban...
Mikor végzett a fûrészeléssel (rendes volt az öreg, csak annyit vágott ki, amennyit úgy gondolt, hogy elég lesz szuvenyírnek), a vezetõ hálákodva megszorította a kezét és megkérdezte, hol is vannak most, mert a kis lyukon nemigen látott eddig semmit és Németország határán elvesztette a fonalat.
Ekkor egy „Scheiße” (sájsze) kiáltást hallottak a tornyból, miközben a parancsnok rémült, fehérre vált arccal a jobb oldalra mutogat. Minden tank körül kiálltásokat lehetett hallani némi imával keveredve, ugyanis a bal oldalról öt sötétbõrû egyén rohant feléjük egy-egy vasfûrészt és fexet lobálva a fejük felett, miközben azt kiabálták, hogy „ájjjjatok már meg, dikk mán he”. De ez nem volt elég, õket követte egy átalakított, Zsigulinak becézett csapásmérõ harci szekér.
Ez már a németeknek is sok volt így Stalingrad után, ezért nagyapa biztatásá után „fussatok bolondok” egy kövér gázt adva elrohantak a 3. Ukrán Front gárda hadosztályai felé, mert úgy gondolták, ott több esélyük lesz a túlélésre.
- A másik részt a másik nagyapám szerezte: õ a Csendes-óceánon harcolt a Washington csatahajón. Már azt hitték elfoglalták a Salamon-szigetetek fõ szigetét (Guadalcanal), amikor az utolsó pár Japán katona, Nakita Tanaka százados vezetésével banzai rohamra indult. Valójában a csatahajó rossz idõben volt rossz helyen, mert a százados egy katana csapással átvágta hosszában a hajó fõ lövegtornyát. Ha nincs ott, az akkor még fiatal Pista bácsi, aki fogaival kapta el a kardot, bizony Nakita az egész hajót átvágta volna. Így szerencsére Pista kettéharapta a katanát (amit elhozott emlékbe és ez lett a másik darabja a késpengének) és megmentette a Csendes óceáni flottát a pusztulástól. Meg is kapta érte a Bíbor Segglyuk Rend kardlapokkal ékesített aranyfokozatát (kitüntetés).”
Elismerõen biccentettem a késmester felé, tiszteletemet mutatva a nagyrabecsült felmenõ felé.
„nos ezt a két acélt, nem mások kovácsolták egybe, mint a Margit szigeten partot ért Viking kalózhajó kovácsmestere, Meleg Smeagol. Ezer párszáz éve hajóztak az atlanti óceánon körbe körbe, mígnem egyszer a kormányos elaludt szolgálat közben és betévedtek a Földközi-tengerre, onnan pedig egyenes út vezetett a Margit-szigetre. Mikor partot értek Olaf, a Viking harcos csettintett egyet és azt mondta: ezt a helyet keresték mindig is (a fene az ízlését). Na õk kovácsolták egybe ezt a két nemes acélt.”
Váu - mondtam miközben egy vágyakozó pillantást vetettem a késre. Óvatosan a zsebembe nyúltam és megnéztem elhoztam-e a pénztárcámat.
„ a markolatával nagy szerencsém volt” – folytatta a Mester – „gombázni voltam a Pilisben, és egy gyönyörû szegfûgomba lelõhelyet számoltam fel éppen, amikor a hátam mögött hirtelen lihegést és morgást hallottam. Megfordultam és hát a hátamon is felállt a szõr a látványtól. Nem más állt elõttem, mint egy mamut. Lassan az övemre csúsztattam a kezem és kirántottam a bicskám. A mamut úgy megíjedt, hogy az agyarát kiköpve (a szájábúl) hanyatt homlok berohant az erdõbe. Na a nyelét abból az agyarból faragtam. De itt még nincs vége” – mondta – „az élét két 18 éves szûzlány köszörülte és fente”
Na, ekkor megremegett a szemöldököm, megrendült a hitem a mester szavában. A mester is észrevette a szükre húzott szememet és a kételkedést az arcomon, mert az orcáján két piros folt jelent meg pironkodás jeleként. Érezte, hogy ezt nem kellett volna. „Na jóember, ne engem szívasson” – mondtam neki erélyesen – „ugyan mondja már el nekem, honnan szedett maga két 18 éves szüzet magyarországon????”. Nyelt egyet, majd lehajtott fejjel beismerte, hogy a sztori kiszínesítése miatt mondta, hogy szüzek voltak. Láttam megbánta amit tett és mivel õszinte, derék ember volt, biccentettem felé egyet, hogy folytassa.
„mikor kész lett e remekmû, odaadta annak az Újévi ficsurnak, hogy használja és a Ranybó címû filmben legyen valami félelmetes is a zsungel szalamandráin kívül. Ez a Szilveszter gyerek meg, suhintott egyet próbaképp és levágta az operatõrt meg két statisztát. Azután meg, mikor a rendezõ ezért megdorgálta, összehúzta magát kicsire, nehogy elvegyék az új játékszerét. A lyuk is akkor keletkezett a késen, mert ez a Ranybó gyerek a 3. részben (talán) ezzel a késsel próbálta meg jobbbelátásra bírni a szovjet hadsereget (konkrétan megfenyegette õket vele), mikor egy T64-s harckocsi a nagy lövöldözésben átlõtte. Gyorsan viszza is vettem tõle a kést. Milyen dolog már, hogy nem vigyáz a kölcsön kapott dolgokra ez taknyos kölyök.”
Ekkor vettem észre az iránytût a pengében. „látom észrevette ezt a gyöngyszemet is” – mondta. Kettõt kellett pislantanom, hogy megbizonyosodjak róla, hogy igazam van, nem is gyöngyszem az, hanem iránytû. Meg is említettem az öregnek ezen észrevételemet.
Elismerõen bólintott éleslátásomat tapasztalván és azt mondta, hogy azt, egy haverjától kapta, valami Jacques-Yves Cousteau-tól, aki egy hajóroncsban találta a tenger mélyén. De nem sokat érhet, mert egy grafitis, Medina Sidonia összefirkálta (szignózta) a hátulját, ezért úgy építette be az öreg mester, hogy ez ne látszódjon.
Oszt kérdezem tõle minek bele ez a iránytû? Azt mondja: „ha eltévednél a bozótba, akkor mindíg észak felé kell suhintani vele, majd lépni egyet elõre, mert a medvék délrõl jönnek (mindig), így nem kell tartani attól hogy találkozol egyel. Tapasztalatbúl beszélek.” – fejezte be mondandóját és kedvesen elmosolyodott. Bárcsak ilyen igaz és bátor barátaim lennének nekem, gondoltam magamban.
Körbeforgattam még a kezemben a KÉST (miután megkérdeztem megérinthetem-e), majd megalkudtunk az asszonyon lévõ 5 Kg aranyban, a nálunk lévõ készpenzben és még a kártyánkról is lehúzott egy nagyobb összeget. Grátisz adni akartam az asszonyt is, de nem akarta elfogadni (a fene az úri becsületét).
Szerintetek jó vétel volt? Aki azt mondja nem, abból csak az irígység szól, jóltudom. És NEM ELADÓ !!! bárhogy is kunyeráljátok.
Last edited by CsaládApa; 06-06-2014 at 12:56 PM.
image.jpg 800, huf, kina, 1nm2.
Thumbs Up |
Received: 848 Given: 888 |
http://tuleloblog.blogspot.com
https://www.facebook.com/Túlélõblog-192123530821899/
Adakozás tárhelyre/domainre (PayPal): http://magyarprepperforum.us/donations/adakozas_MPF.htm
MagyarPrepperForum Discord chat: https://discord.gg/Rja2yhQZd2
Tudom, csak összezavart hogy négyzetméter2. Remélem nem vetted baszogatásnak.![]()
Thumbs Up |
Received: 0 Given: 0 |
Mai konyv, 5 font. image.jpg