Eredeti hozzászóló
Dream_walker
Az emberi társadalmaknál a kultúra az szerves része a populáció ismérveinek, olyan, mint pl. egy növény esetében az, hogy melyik lombkoronaszintet használja, és mivel társulva él. A népességvándorlás problémái nem a fiktív országhatárokból adódnak, hanem abból, hogy egy kultúridegen elem kerül bele a rendszerbe. Ahol be tud tagozódni, és megtalálja a helyét, az a társulás ezáltal több lesz, jobban mûködik, mintha nem lett volna új belépõ. Ellenben azokon a helyeken, ahol az új elem kultúridegen marad, esetleg konkurensként lép fel az õshonos populációkkal szemben, ott a természetben káosz lesz, és mindenféleképpen pusztulás következik be, fõleg akkor, ha mondjuk az ember balf.sz módon nyúl bele. Legjobb példa az akác, mint inváziós faj. Teljesen fordítva nézik a "szakértõk" a dolgot, és így nem is tudnak vele mit kezdeni, ahelyett, hogy szépen belesimítanák a rendszerbe, javítva azt.
Nos, az emberi populációkban ezeket a faék egyszerûségû természeti elveket semmibe veszik, még a nagyon fejlett és nagyon bezzeg nyugaton is, hiphopp, meg is jelent a káosz, és manapság a bevándorló olyasmi szitokszó lett, mint a liberális. Kérdés persze, hogy egy populáció, amely azt sem veszi észre, ha a szájába lóg a s.gge, és totálisan szembe megy a természeti normákkal, megérdemli-e a fennmaradást, vagy szépen adja át a helyét annak, ami jobban mûködik...
Többek között ez a prepperkedés "terjesztésének" nagy dilemmája az én szememben. Tényleg érdemes annak mondani bármit, aki önként megy megrakatni magát, napról napra? Nem attól kell félni (igazából semmiért nem kell félni), hogy mi van, ha rosszul változnak a dolgok, hanem attól, hogy jó lesz-e nekem olyasmibe kapaszkodni, ami nem mûködik. Nem arra kellene inkább törekedni, hogy a változás oka szünjön meg? Ez a természetben az élettér megnyílása. Az embereknél is. Csak itt nem illik ezt mondani.
Válasz (idézéssel)
