Még otthon volt néhány hasonló helyzet. Gyerek ablakból szólogatott be a járókelõknek.

Egyszer meg mentem az utcán, gyalog, meglátogatni a barátokat. Ahogy sétálok, mellémér szembõl egy gyerek, rám néz és hangosan azt mondja, hogy "Dögölj meg!" és elfut. Én meg csak néztem hogy most mi van. Az se volt több 8 évesnél.

Mikor én gyerek voltam, eszembe nem jutott volna hogy minden ok nélkül ilyeneket mondjak ismeretlen felnõtteknek. Engem még nem úgy neveltek. De régen a szülõk osztották a pofonokat is, meg a tanárok is, manapság meg az már tilos.