Edzés otthon

[shadow177]

https://www.vatera.hu/in-tec-fittnes...VxHN46gA7uFnK4
Szerintetek ér ez valamit?

[TMIB]

Én inkább helyben futnék vagy az utcán. Az olcsóbb. Nem futópad, de az asszony vett olyan biciklipedálos "sígépet" olcsóért, elég sokat használta.

[shadow177]

Gondoltam jó lenne a gyereknek, mert a nagy karanténosdiban kezd pocakot ereszteni.
Sétálhatna mesenézés közben.
Sõt, az igazat megvallva, nekem sem ártana... :-)

[Sergeant]

_20200423_180926.JPG
Apám mindig mondogatta, úgy 30 évvel ezelõtt, hogy a fizikai munkától legyél erõs, ne a vasak emelgetésétõl.
Persze, akkor lehurrogtam.

Azóta változott a felfogásom. (Meg a dojo is zárva van. )

[P. Dude]

Otthoni CrossFit rönkökkel.

Én most szépen csinálom az alapoktól a fegyencet. A Jay-féle, némileg módosított sorrend tényleg praktikusnak tûnik. És jó ötlet ez a veterán program, hogy mindennap egy gyakorlat. (Heti egy pihenõvel.) Úgy látom, erre tényleg mindig van idõm. És az idõ bizonyos kor után kulcskérdés.

A haladó veterán ugyanilyen, csak napi kettõ vagy három gyakorlattal, plusz kiegészítések. De majd mindent a maga idejében.

Kocogást egyelõre nem tettem be. Most még elég ennyi újrakezdõként. Aztán majd ha jobban lehet mászkálni, és el tudok menni futócipõt próbálni, akkor szóba gyöhet az aerob is.

[P. Dude]

A jógát viszont jó lenne hamarabb beiktatni (már csak a nyújtás miatt is, de nem csak azért). Ahhoz meg is van mindenem, mert anno vettem jógaszõnyeget, és az Ászana, Pránájáma, Mudrá, Bandha címû könyvet. Swami Satyananda Saraswati írta, a Satyananda jógarendszer létrehozója. Drága volt, de ritka igényes és alapos munka. Szerintem a kezdõ dolgokat biztosan meg tudom belõle tanulni oktató nélkül is.

[Sergeant]

Igazából nem crossfit-et nyomtam, hanem kivágtam egy nagy akác fát, feldaraboltam szállítható hosszúságúra, bepakoltam a csomiba és hazavittem a telekrõl.
Idén is lesz tél felkiáltással.
Ezt most hetente egyszer gyakorlom. Rendben tartja a fizikai erõnlétet és még hasznot is hoz.

[P. Dude]

A jógát viszont jó lenne hamarabb beiktatni (már csak a nyújtás miatt is, de nem csak azért). Ahhoz meg is van mindenem, mert anno vettem jógaszõnyeget, és az Ászana, Pránájáma, Mudrá, Bandha címû könyvet. Swami Satyananda Saraswati írta, a Satyananda jógarendszer létrehozója. Drága volt, de ritka igényes és alapos munka. Szerintem a kezdõ dolgokat biztosan meg tudom belõle tanulni oktató nélkül is.

Milyen jó, hogy beírtam ide, úgy látszik, ettõl felspannoltam magam a jógára. (Klasszikust idézve: ráreagált, hogy beírtam a fórumra.)

Úgyhogy tegnap megvolt az elsõ jógagyakorlatom. A fegyencben a kézenállásos fekvõtámasz sorozat a fal melletti fejenállással kezdõdik. A híd és a kézenállás sorozatokat még nem feltétlenül ajánlják a kezdõknek. Jay szerint nyugodtan lehet csinálni azokat is, én is szoktam. Viszont a fejenállásnál úgy gondoltam, hogy akkor minek sietni vele, inkább teljesen lebontom, még kisebb lépésekre. A jógakönyvben nagyon korrektül benne van ez is.

Úgyhogy az elsõ lépéssel kezdtem: leültem. De így, a lábfejekre:

IMG_20200429_183117.jpg

És egyébként nem is volt könnyû, merev vagyok még, látszik. De nagyon jó volt. Úgyhogy jól éreztem, hogy ezt elõbb-utóbb el kell kezdenem.

[P. Dude]

Ez a bajom az egész edzés dologgal. Guggolás, szétmegy a térd. Fekvõtámasz, szétmegy a csukló és a könyék. Felülések, gerincproblémák. Porckorongkopás.

Ez 2014-es hozzászólás. Viszont elgondolkodtatott. Én valahogy úgy vagyok az ízületkímélõ edzéssel, mint az egészséges táplálkozással. Elismerem, hogy elméletben lehetséges. Azt viszont már szinte véletlenszerûnek tartom, hogy a gyakorlatban kinek jön össze.

Steven Pressfield spártai regénye jutott eszembe, A tûz kapui. Alább az idézet:

"A stadion fölött Diénekész letelepedett a földre. Hozzáláttam, hogy kötelességemhez híven elõkészítsem a szegfûszeggel és kámforral illatosított meleg olajat, és bekenjem vele tagjait, mely szolgálatra gazdámnak is, és gyakorlatilag minden harmincnál idõsebb Egyenlõnek szüksége volt ahhoz, hogy a földön tudjon aludni. Diénekész még messze nem volt öreg, alig két évvel múlt negyven, de minden ízülete úgy recsegett, mintha ezeréves lenne. Az elõzõ fegyvernöke, egy Öngyilkosnak, „Suicid”-nak nevezett szkíta megtanította, hogyan gyúrjam, masszírozzam el a görcsöket a gazdám számtalan sebét jelzõ hegszövet körül, és megmutatta azokat az apró öltöztetési trükköket, melyek leplezték sérüléseit. Bal vállát nem tudta jól mozgatni, bal karját sem tudta a kulcscsontnál feljebb emelni, így elõször a páncél mell- és hátrészét kellett a törzsére helyeznem, azt két könyökével megtartotta, míg én felhelyeztem a vállszíjakat, és hüvelykujjammal helyükre csatoltam õket. A gerince nem hajlott annyira, hogy felemelje a pihenéskor térdéhez támasztott pajzsát, ezért a bronz karpántot nekem kellett ráhúzni az alkarjára, ráadásul álló helyzetben. A jobb bokája is csak akkor mozgott rendesen, ha elõtte az inakat úgy megmasszíroztam, hogy az idegszálak továbbítani tudják a parancsot."

Gondolom, a "spártai edzés" reklámozói ezt a részét nem emlegetik a spártai életnek. Jó, persze ez a harcok miatti terhelésrõl és a sebesülésekrõl szól. De az ízületekrõl, meg a mindenféle divatos, "ókori módszereket" emlegetõ edzési trendekrõl eszembe jutott.

Sikerült aztán találnod jó edzésformát? A térded hogy van azóta? Nem tudom, hogy állsz a kiegészítõkhöz. Ha nem idegenkedsz tõlük, esetleg próbáld ki ezt a kurkumát, és ha mellé megy az Arthroxon is, az elvileg egy tuti kombináció az ízületeidnek.

[P. Dude]

Még ez jutott eszembe errõl az "edzés, ízületek, fájdalmak" témáról. Egy fórumos hozzászólás az Index Alakformálás topikjából 2002-bõl, Robzon nicktõl. Ráadásul pont a guggolás kapcsán:


"Várjál, nem világos: évek óta edzel, természetesen guggolsz is, aztán egyszer csak - minden egyéb ok nélkül - az egyik láb nap után fájt a hátad, és orvoshoz fordultál, vagy most vetted be a guggolást a programba, és meglepõdtél, hogy utána fáj ez-az? Tudod ezekkel a fejlõdési rendellenességekkel úgy van, hogy az emberek jó részének lehet valami furát találni a röntgenképén. Ha elmennék dokihoz a hátammal nekem is lenne csomó minden bibi rajta. A térdemen már csak röhög a sebész haverom. Az hogy egy elváltozás kóros-e nem az dönti a gyakorlatban el, hogy mit mutat a röntgen, hanem hogy nyafog-e a páciens. Másként: ha Quasimodo felpakolna a púpjára 2 mázsát és guggolna vele, a kutyát se zavarná, amíg nem fáj neki, de ha Michelangelo Dávidja bemenne nyafogni a sebészetre, hogy fáj a háta guggoláskor, adnék neki 30%-ot, hogy találnak rajta valami megrogyott porckorongot, vagy félresikerült csigolyát. Még meg is mûtenék, ha hagyná. A testünkben nem minden tökéletes, nem fogunk örökké élni, és bizony fáj is néha, sõt egyre inkább fájni is fog. Az élet egy ilyen mûfaj. De szerintem az emberek többségének jobb stratégia ha megerõsíti magát az élethez, mintha megpróbálja kikerülni a tehertételeket. Nézd csak meg pl.: a baktériumfóbiás fejlett nyugaton igyekeznek a gyerekeket steril környezetben felnevelni, meg is van az eredménye: ennyi elbaszott allergiás vagy egyéb beteg ember nincs sehol máshol. Figyeld meg a jó kis magyar roma-purdékat: két szeméttelepi guberálás között a pocsolyából isznak. Láttál már allergiásat? Az iskolában minden gyerek influenzás, de arra fogadhatsz, hogy az etnikai kisebbség tagjai maximum lógásból jelentenek beteget. Mert a sok behatás miatt megedzõdik az immunrendszerük. A csontozatot nem nagyon lehet edzeni. (Bár terhelés hatására több kalcium épül be, átstrukturálódik a csont is.) Viszont a környezõ izmok - ha megerõsödnek - leveszik a terhelést a csontokról ízületekrõl, és ez fokozottan igaz a hátra. Nézd meg mi lesz azokból akik pihentették magukat, meg azokból akik megerõsítették magukat öregségükre. Folyamatos edzéssel nagyon el lehet nyújtani a fizikai leépülést.
Szóval ha most kezdtél guggolni akkor ne csodálkozz, ha fáj, ez normális, fõként azért mert valszeg nem vagy már teljesen kezdõ, és annál rosszabb minél késõbb kezdi az ember. Ha most kezdted akkor talán a technikád sem tökéletes, talán nem is vagy elég laza hozzá. Szóval, ha most kezdted én azt javasolnám, hogy vegyél vissza a súlyból, alaposan melegíts be, nyújts, és gyakorold a guggolást, majd menni fog. Nézesd meg a hátad más dokival is, de ha úgy fogsz odamenni, hogy jajj de fáj itt a hátam mióta guggolok, akkor tuti, hogy azt mondják, hogy ne guggolj. Ez logikus nem? (Klasszikus megtörtént eset: - Doktor úr! Úgy fáj ha itt megnyomom! - Hát akkor minek nyomkodja?) Keress meg valami olyan szakértõt, aki felfogja, hogy te edzeni akarsz, guggolni is fogsz, mert szeretnéd ha megerõsödne a hátad, és bevállalsz a cél érdekében némi fájdalmat, mindössze azt szeretnéd tudni, hogy mekkora az esélye valami maradandó károsodásnak. Sok sikert az ilyen doki megtalálásához! Mint mondottam volt, egyszerûen nem érdekük, hogy ne beszéljenek le a guggolásról, rövid távon mindenképp kisebb a rizikója valamilyen komolyabb bajnak, ha pihentetsz, mint ha edzel. Meg azt is meg kell értened, hogy a dokik hülyékkel vannak körülvéve, az úgymond >>edzegetõk<< 90%-a totál hülye a súlyzózáshoz, fogalmuk sincs a biztonságos végrehajtásról, bemelegítésrõl. Szóval - jobban belegondolva - tényleg felelõtlen lenne az a doki, aki az utcárol beesõ makinak nem javasolná a seggen történõ elülést, még akkor is ha az edzés csak minimális rizikóval is jár. Filozófiai háttér: szerintem ha fosol attól, hogy baja lesz a hátadnak, akkor tényleg baja lesz, ha nem fosol mert tudod, hogy mindent megtettél a biztonságos végrehajtás érdekében, akkor meg nem lesz baja. A fosás a legveszélyesebb sérülés csalogató. Félre ne értsük, én tisztelem az orvosokat, és eszembe se jut felülbírálni a véleményüket, hiszen én nem értek az õ szakmájukhoz, csak az a baj a dokikkal, hogy túl sok beteg embert látnak. "