Erdõk

[TMIB]

Nálunk hideg van, de a fenyõ nálunk sem marad meg. Volt egy ami növésnek indult, örültem is neki, erre kiszáradt. Napot kapott, vizet kapott, a földdel is meg volt elégedve néhány éven át, aztán egyszer csak elbarnult és vége. De a többi is így járt. Nálunk az idõjárásra nem lehet panasza a fenyõknek, Augusztus végén már jön a hûvös és nálunk már elég hideg van most. A meleg meg nem jön május vége elõtt...

[Ged]

lehet, hogy fenyõszú?
Régebben olvastam, hogy az észak-amerikai fenyõerdõkben iszonyatos pusztítást végez a fenyõszú, évente több százezer km2 lesz oda. Normál körülmények között a szú petéit, lárváit alaposan megtizedeli a kemény tél. Emiatt nem tudnak annyira elszaporodni, hogy jelentõs legyen a kártételük. A globális felmelegedés miatt viszont egyre nagyobb létszámban élik túl a telet ezek a rovarok, ráadásul a számukra kedvezõ nyári meleg már tavasszal beköszönt és tovább is tart. Csak idõkérdése és a fenyvesek eltûnnek a Földrõl. Hacsak nem hûl vissza a klíma, valami csoda - vagy egy nukleáris tél - folytán.

[P. Dude]

Arról beszélni, hogy az ember éppen a világtörténelem legnagyobb fajmészárlását viszi véghez, kényelmetlen a mainstream számára. Ez egy undi téma. Egy pfuj. Ezzel szemben a felmelegedés egy sokkal kényelmesebb kérdés. Igazán jókat lehet róla dödörögni sajt és bor társaságában. Kellõen steril téma, nem kegyetlen, nem véres. A lelkiösmeretet sem bántja annyira. Elvégre mit tudok tenni, én csak egy ártatlan szemlélõ vagyok. Hiszen világos, hogy énnekem vécére is autóval kell mennem, így aztán én nem tehetek semmit a felmelegedés ellen. És különben is használom a szelektív kukát - ahova szintén kocsival megyek, de hát csak nem fogok gyalogolni vagy biciklizni, ezt azért senki nem várhatja el tõlem.

Közben az a helyzet, hogy a Transamazonas-autóút megépítésével véglegesen eldõlt, hogy az ember mit tervez az állat- és növényvilággal. A '70-es évek óta minden egyértelmû, világos. Nincsenek többé kérdések. Ehhez képest hol tartunk? Eltelt 50 év a Transamazonas óta, de a klímaváltozástól féltjük az erdõket. Ha rajtunk múlil, mire megváltozna a klíma, egy fûszál nem lesz, amit ne irtottunk volna ki.

[Ged]

Az ember már csak ilyen: nagy tömegben buta állat. Egy 7 milliárdos embertömeg már megváltozhatatlanul hülye. A bajokért mindig mást okol és a megoldást is mástól várja: az államtól, kormánytól, pártoktól, bankoktól, olajvállalatoktól, hadseregtõl, egyháztól, a végén meg Istentõl. Egyéni felelõsség van, de tömegben nem érvényesül.

[P. Dude]

Épp Sebeõk János könyvét olvasom, "A lázadó Bioszférát". Érdekes nagyon! Õ már 1991-ben így írt:

"És innen, a környezeti problémáktól kellett eljutnom - hosszú önmegtisztító munka árán - a genetikai diverzitás elsõrendûségéhez. Innen kellett eljutnom oda, hogy - ellenkezve a környezetvédelmi retorika fõ vonalával - nyíltan a genetikai diverzitás erózióját, a fajok pusztulását vállaljam föl elsõ számú problémaként, és lemondjak az olyan, könnyû sikerre számító témák meghangszerelésérõl, mint a légszennyezõdés vagy épp az akkor még elevennek tûnõ veszély, a nukleáris háború."

És õ is ír az emberrõl:

"ELJUTNI AZ EMBERIG

Ekkor láttam át elõször, hogy mily hihetetlenül nehéz megvédeni a Természetet érvekkel. Rádöbbentem, hogy az eddigi retorika mily hihetetlenül alacsony színvonalú. Szeresd a Természetet? Szeressük egymást, gyerekek? Miért jó nekünk a Természet egyáltalán? Mert hasznos? Mert szép? Avagy mert - ugye - fából készülnek a bútoraink is, tehát kell a fa? Vagy mert Természet híján megfulladunk? Vagy azért kellene nekünk a Természet, mert mi is, úgymond, a Természet részei vagyunk? De hogy lehet a Természet része egy olyan lény, aki minden ízében ellenkezik a Természet egész rendszerével? Kik vagyunk mi egyáltalán? Szükség van-e az emberre?
Megkísértett az embergyûlölet. Mi szükség van az emberre, aki nélkül a Természet sokkalta tökéletesebb? De lehetünk-e embergyûlölõk? Imádkozhatunk-e egy atomháborúért? Mert bevallhatom, volt olyan korszak, amikor atomháborúért rimánkodtam, úgy véltem, jobb lelépnünk a színrõl minél elõbb.
Úristen! Hány esztendõ telt bele, míg eljutottam az emberig! S tudtam, hogy ide kell eljutnom. Tudtam, hogy amíg megrekedek az embergyûlöletnél, addig sohasem fogok eljutni aTermészetig. Éreztem, hogy ez a probléma finomszabályozási kérdéseken múlik. Éreztem, hogy ki kell keverni a dolog filozófiai ízét. És ha csak egyetlen komponensbõl is túl sok van, az egész már rosszul hat majd."