Megoszlanak a vélemények még a kutatók között is az esõvízzel kapcsolatban.
A természetes csapadék tulajdonságai:
A csapadékvíz már a keletkezése pillanatában sem tiszta desztillált víz, ugyan is még légszennyezés nélkül is savas kémhatású, pH 5-6 között van. A felhõcsepp általában savasabb, mint a csapadék, mert hulltában alkalikus részecskéket fog be. A csapadékhullás kezdetén, és a kisebb mennyiségû esõ szintén savasabb, mint a késõbb esett, vagy nagyobb esõzés, melynek oka a gázok kimosása az esõzés elején.
Már az 1800-as évek közepén végzett csapadékkémiai vizsgálatok is kimutatták, hogy a csapadékban lévõ anyagok lehetnek hasznosak (pl. tápanyagok) de lehetnek károsak is (pl. savasodás, eutrofizáció). A Magyarországon végzett vizsgálatok alapján például Kazay Endre (1902) megállapította, hogy „A légköri nedvességek lecsapódása alkalmával a fenti alkatrészek oldott állapotban a földfelszínre kerülnek, s mivel nitrogént tartalmaznak, nagymértékben hozzájárulnak a föld trágyázásához,…egy-egy ún. „kövér esõ” annyi termékenyítõ nitrát- és ammonia-vegyületet hoz a földre, hogy érték tekintetében hektáronként 30-30 kg mûtrágyával felér.” A csapadék tehát jelentõs mennyiségû anyagot távolít el a légkörbõl és juttat vissza a talajba.
A csapadékban lévõ káros anyagok okozzák, az un. „savas esõket”, melyek több országban is okoztak már halpusztulást, súlyos erdõpusztulásokat, épületek korrózióját. A savas ülepedés mérséklése érdekében számos légszennyezésre vonatkozó korlátozást vezettek már be, melynek következtében jelentõsen csökkent a kén-dioxid kibocsájtás Európában, és Észak-Amerikában is, azonban Ázsiában fokozatos romlás figyelhetõ meg. A káros anyagok jelenléte még egy kis országon belül is jelentõs eltéréseket mutathat. Magyarországon például a nyugati határszélén a lehulló csapadék átlagos pH-ja mintegy 4,5, a keleti határszélig ez körülbelül 6,5-re nõ.
Vízben oldódó részecskék tehát mindig vannak a légkörben, melyeknek aránya eltér a levegõben megszokottól. A szén-dioxid például jobban oldódik a csapadékban, mint a nitrogén, és az esõben szinte mindig található por, korom, pernye, melyeknek mennyisége térben és idõben változó.
A földünkön lévõ összes édesvíz a természetes csapadékból származik. A csapadékvíz vegyileg sokkal tisztább, mint a legtöbb természetes víz, amit a vízelosztó hálózatok a lakosságnak biztosítanak. Azonban az esõvíz csak megfelelõ tárolás (semlegesítés) és szûrés után kerülhet felhasználásra. Belgiumban és Franciaországban például a legjobb minõségû ásványvizeket esõvízbõl állítják elõ.
A csapadék víz ásványi anyagokban szegény víznek számít, a boltban kapható ásványvizekhez képest jóval kevesebb ásványi sót tartalmaz. Tudományos körökben még ma is komoly vita folyik arról, hogy az élõ szervezet számára mi a legideálisabb folyadék beviteli forrás. Országh József professzor nyugalmazott egyetemi tanár szerint például, a vízben lévõ ásványi anyagoknak túl nagy jelentõséget tulajdonítanak a szakemberek. Kutatásai szerint a tápanyagok bevitele a szervezetbe fõleg a táplálkozástól függ. Az ásványi anyagokban szegény vizek fogyasztása pedig azért fontos, mert így egy sokkal jobb oldószert használunk ahhoz, hogy a hasznosítható anyagokat kinyerjük a táplálékunkból.
Dr. Karl Ludwig Resch professzor egy ásványvizek kutatásával foglalkozó német intézet ügyvezetõ igazgatója szerint azonban, az ásványi anyagokban szegény víz folyamatos fogyasztása arra készteti a vesét, hogy a szervezet saját ásványi anyag készleteit kezdje el használni, hogy ki tudja választani a folyadékot. Egyesek a „Vincent-elmélettel” értenek egyet, mely szerint az ásványi anyagokban gazdag víz túlterheli a vese mûködését, míg mások az ásványi anyagok beépülésének jótékony hatásairól beszélnek.
http://www.felsofokon.hu/ut-a-fennta...aros-az-esoviz
