Csatlakozom LSVF jókívánságaihoz. Mindenkinek kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánok!
Szabadságon vagyok, szeretnék minél több idõt a családommal tölteni, ezért korlátozom a kommunikációt minél kevesebbre. Olyan szinten, hogy a mobiltelefonom is kikapcsolva. Az email címemet hetente egyszer meglátogatom és válaszolok is a levelekre.
Ahogy Wannabe pajtásnak ma már levélben kifejtettem, a legnagyobb gondom, a kenyérsütési módszereim tökéletesítése lesz.:D
Ezt, ma már annyival kiegészítettem, hogy a pincémben rendet kell tennem, nem tudtam bemenni...
Így indult a nap, szeretetben, békességben. Délután vagdostam a tûzifát az udvaron, amikor szemem sarkából látom, hogy a kuvasz felpattan. Fûrész le, látom, hogy a kapum melletti borostyánom rázkódik. Odamegyek, látom, ketten tépik, két kézzel a bogyókat, leveleket. Nem cigányok, mielõtt valakinek ez jutna eszébe, hanem egy telkes házaspár, pár utcával fentrõl, a városba hazafelé menet. Rájuk szóltam, hogy elõször köszönni kéne, másodszor megkérdezni, hogy megengedem-e. A válasz magas szintû volt: mér, ez az utcáé. Felvilágosítottam, hogy a kerítés az enyém, a növény az enyém, a víz, amivel locsolom az enyém és a sövénynyíró is, amivel formára vágom. Ha kérnek, akkor szívesen adok bárkinek, de ahhoz kérni kellene elõször. Nehogy azt gondoljátok, hogy kimondták a varázsszót. Még én voltam a bunkó, hogy sajnálom tõlük. A végeredmény: lerakattam velük, amit szedtek és nagy morogva elmentek, amikor elmagyaráztam, hogy ki és miért bunkó ebben a szituációban. Persze nem értették meg. A kérdést sem, hogy milyen az élet 70(IQ) alatt.:)
Sikerült felbosszantanom magam. Ilyenkor irány a zsák, levezetni az adrenalint...
Sokszor elgondolkodom rajta, hogyha kisebb, gyengébb fizikumú lennék, akkor is sikerülne békésen megoldanom az ilyen szituációkat?! Az emberek egyre sötétebbek és agresszívabbak. Nekem a munkám is az, hogy ilyen típusú embereket kell rákényszerítenem a normális, emberi viselkedésre, a törvényeket betartva. Probléma megoldásból élek.:duhos:
Ezért mindazoktól a barátaimtól, akiket megbántottam esetleg a fórumon egész évben, itt és most kérek elnézést. Néha hazahozom a munkámat és az adrenalin löketet a véráramban... Ilyenkor, nehéz leállni.:)
