Idézet:
3. A kártevõktõl nem védett növények védelmérõl gondoskodni kell, ellenkezõ esetben kártevõ tenyészetet hozunk létre. Itt fognak burjánozni a kártevõk, mert máshol védekeznek ellenük.
4. Természetes kártevõ riasztókkal valamelyest lehet védekezni. Ez viszont az ökológiai rendszer átalakítását jelenti, ugyanis ha nincs pl. levéltetû, nem lesz mit enni a katicának sem, az énekes madaraknak sem. Ha nagy kiterjedésû biogazdálkodást folytatunk, nagy területekrõl számûzzük az élõlények jelentõs részét, vagyis számottevõen csökkentjük a biodiverzitást.
A növényvédelem komplex dolog, nem lehet két mondatban elintézni. Alapvetõen azonban kijelenthetõ, hogy egy természetszerû gazdálkodás mellett a kártétel elviselhetõ mértékû marad, semmiképpen nem jellemzõ a burjánzás. Ha mégis, ott egyéb technológiai hiba van. A helyes biogazdálkodás minden esetben növeli a biodiverzitást. Ha az csökkenne, akkor csak nevében lehet bio-ról beszélni (amelyet szabályok rögzítenek), módszerében nem.
Idézet:
Összességében megállapítható, hogy a biogazdálkodás nem is annyira hasznos, mint azt szeretnénk, ugyanis a környezet biológiai sokszínûségét jelentõsen degradáló megoldásról van szó. Ideig-óráig lehet vele kísérletezni, de a vége belátható, a természetben okozott kár is kalkulálható. Már csak azon érdemes morfondírozni, hogy a biogazdálkodás a környezet védelmét szolgálja-e, vagy valami mást. Azt is mérlegelni kell, hogy a biogazdálkodással a környezet élõvilágában okozott változások hosszabb távon arányban állnak-e a várható haszonnal.
Összességében megállapítható, hogy a biogazdálkodás nem egy suhintásra mûködõ misztikus varázslat, hanem a hagyományosnál fejlettebb, összetettebb, kizárólag rendszerszerûen mûködõ módszer. Pont emiatt jóval nehezebb is, akinek nincs hozzá agya, az nem tudja eredményesen csinálni.
