Printable View
A könyv szerint volt ilyen, egy idõ után ellenõrizték ez elõírt tételek meglétét, amennyiben kevesebb volt sokkal, akkor az illetõt nem engedték be a területre..Idézet:
Eredeti hozzászóló st.jimmy
(Sok éhenhalás elõfordult arrafelé a kevés élelmiszerbolt miatt)
Engem a listáról leginkább a szárított vöröshagyma és a szárított burgonya érdekelne. Az milyen lehet? A hal, gondolom, szárított, füstölt állapotra értendõ. Az aszalt õszibarackot viszont elképzelni sem tudom, az túl nagy víztartalmú gyümölcs az aszaláshoz, de lehet, hogy le vagyok maradva valamirõl.
Szerintem elég sok fordítási tévedés lehet ebben az írás részben.Idézet:
Eredeti hozzászóló cattaro
Ettem aszalt õszibarackot, valahogy nem gyõzött meg az íze, eléggé jellegtelen. A sárgabarack viszont finom aszalva.
Szárított burgonya olyasmi lehetett, mint most a krumplipüré-por...
Egyetértek, tényleg lehetnek problémák a fordítással, bár ez még egy minõségi kiadónál jelent meg magyarul, amikor még szakmailag _rendesen_ adtak ki könyveket, ahogy kellene ma is.Idézet:
Eredeti hozzászóló varég
Az õszibarackkal kapcsolatban az jutott eszembe, hogy 120 évvel ezelõtt talán még nem a túlnemesített, extrémnagy (évente továbbnemesített) fajtákat termesztették, hanem a sûrûbb húsú/rostanyagú, vadbarackszerû típusokat.
A vaddisznók is vadbarackot esznek. A vérmedvék meg vérnarancsot. :)
Nem engedték be a területre kevés kajával, mert az ha bement szerzett másoktól. Kicsit elejét vették a rabolásoknak is vele, persze meg védték a delikvenseket a hogy írtad.
Mi felkockázzuk a vöröshagymát, úgy szárítjuk. Nekünk bejött. Csináltuk karikázva is, de az több tárolóhelyet igényel és kajába az alaphoz még fel is kell darabolni. A párom végül porrá darálta a karikákat, így mentett szögletre :) Szóval maradtunk a kockázottnál :DIdézet:
Eredeti hozzászóló cattaro
Aszaltunk õszibarackot is. Jó szellõzést és hosszú szárítást igényel. Az íze fenséges volt, de vegyszerek nélkül megbarnult (oxidálódott), ami minket nem zavart. Nálunk abszolút bejövõs :thumbup
A kolompér tartósítását is kiagyaltuk már, majd valamikor belevágunk, aztán beszámolok az eredményekrõl.
A barackra a megoldás a kénezés. Rácsra felrakod a pucolt barackcikkeket, és beteszed a kénezõ kamrába. Nagyanyámnak ez egy hokedil volt letakarva lepedõkkel. Nekem egy kimustrált hûtõszekrény. Aztán be alá a meggyújtott kénszalag. Ajtó becsuk, vár fél órát az ember, és a fehér barack mehet az aszalóba...
Nekünk nincs bajunk a barnulással, maradunk inkább a vegyszermentes vonalon. Mindenesetre köszi az infót! :beer:
Nagyon kíváncsivá tettetek az aszalt õszibarackkal kapcsolatban, valamiért sohasem találkoztam vele. Az aszalt kajszit persze ismerem. Mivel rengeteg õszibarackom terem, egy része mindig megrohad, ezért kipróbálom idén én is az aszalását, bár elég szkeptikus vagyok, megéri-e. Esetleg "napelemes" ("sörkollektoros") aszalóval. Eddig a lekvárfõzés ment, persze az nem az igazi az aszalványhoz képest, vitaminok stb. szempontjából.