Oke, de munkahelyemen nagyon olcson tudom venni a petpalackos vizet ( evian), szoval maradok ennel. A kerdes meg mindig all: szavido utan meddig?
Printable View
Ahogy én olvasom, a víz nem lehet probléma, azt írják hogy elállna akármeddig, viszont a műanyagpalackkal gond lehet, hiszen műanyag, ami mérgező és ha meleg helyen tartod akkor előbb-utóbb a mérgek felszabadulnak belőle. Vannak erről kutatások és tesztek is. Ha egy hideg pincében tartod, vagy hűtőben tárolod, akkor gondolom hogy nagyon-nagyon sokáig eláll, akár évtizedekig is, de ha egy meleg alagsorban, vagy szobában van, akkor a műanyag miatt baja lehet.
A külföldi fórumon azt írják, hogy 2 év van ráírva, de 4 évig simán jó lehet. Ha hidegben van, akkor pedig sokkal tovább is eláll. Esetleg szerezz be egy jóféle vízszűrőt.
Szerintem is a sötét hûvös hely a megoldás. Egyébként pedig fölbontás után érzékszervi vizsgálat. Régóta tárolt vizet esetleg ki lehet tenni a napra néhány órára.
A kioldódás probléma, ha folyamatosan ilyet fogyasztunk, de kioldódó mérgektõl prepper szituban kevéssé tartok - egyébként pedig forgatjuk a készletet, ugyebár.
Amikor TSHTF, úgyis a legmegbízhatóbb forrás lesz a bármilyen bontatlan csomagolás.
Annyira, hogy én nem is nagyon foglalkozom bizonyos konzervek forgatásával. Az olajos hal például.
Általánosságban a zöldséget tartalmazó konzervekre kell jobban figyelni, mert a spontán bomlásuk során keletkezõ savak belülrõl átehetik a borítást és mikrolyukak keletkezhetnek. Bár szerintem ez is lehet olyan jó 10+ év, mire jelentkezik.
Rizst például ettünk 4 éve lejártat, kicsit állott volt, de nem volt vele gond.
Ez a mai zsakmany, 28.5l viz, 1400Ft-nak megfelelo GBP-ert. Szoval ezert meno nalam a palackos viz. Csatolmány 236
Nem értem, mit csináltok ezekkel a kispalackokkal.
Tárolásra a legkisebb egység a 20 literes szögletes PET marmonkanna, vagy akinek van több helye az 1000 literes IBC tartály.
Slagból feltöltve van vagy 150 forint költsége a víznek.
Miért vesztek palackos vizet aranyáron?
Én azért veszek, mert gyárilag ki van nyomva a palack nitrogénnel. Illetve reményem lehet rá, hogy a víz valamilyen mértékben ellenõrzött. A csapvíz is ellenõrzött, de tapasztalatból tudom, hogy a vízhálózat egyes részei gyakran fertõzöttek valamilyen mértékben. Ez a mindennapi életben általában nem okoz gondot, de a tárolt készlettel nem szeretnék kockáztatni.
A folyamatosan használt készlet nálunk is kannában van, mivel a csapvíz nagyon vasas, ami szintén a hálózat hibája, ezért inkább hozzuk az ivóvizünket - így azt is pontosan tudom, mennyi fogy idõegység alatt.
Úgy érti, hogy fog egy 20 literes mûanyagkannát és telenyomja a slaggal... :)
én 15 literest vettem 4-et, annak csap van az alján így kényelmes az adagolás.
Akkor jó, mert közben elgondolkodtam, hogy talán lehet értelme valami olyasminek, mint amit ezekbe a munkahelyi nagy ballonos ivóvízadagoló készülékekbe tesznek.
Az 1970-es években katonaként készletezett vizekkel is vacakoltunk. Húsz literes mûanyag kannákban voltak, vagy tíz éve. Megkóstoltuk az újratöltés elõtt. Undorító de iható. Újratöltésnél majdnem csurrig kellet tölteni, és ehhez adtunk kimért mennyiségû közönséges háztartási HYPO-t.
A baciktól én nem félnék víznél. A patikai Neomagnol tablettahasználati utasítása ezt írja: Ivóvíz fertõtlenítésére: 10 literenként 2 tablettát kell feloldani... Az íze undorító, a szaga tömény klór. De iható a megszûrt pocsolya is.
Régen az orosz (szovjet) katonáknak volt egy hét decis kulacsuk. Ahhoz volt rendszeresítve egy tabletta, ami ihatóvá tette a bele töltött folyadékot egy órácska alatt. A kopaszokat azzal szívatták, szoktatták, hogy belepisiltették egy pocsolyába, majd abból merték tele a kulacsát. Aztán ihatta az ebbõl készült "ivó"vizet.
Víznél engem különösen a vegyi és a nukleáris szennyezés izgatna. Na, abból semmi nem látszik...
Újabb találmány víztisztításra:
http://www.ipon.hu/hir/viztisztito_s...tuleloit/26603
"A szivacs ezen túl rendkívül jó nedvszívó tulajdonságokkal rendelkezik: egy 4 grammos, másfél centiméter átmérõjû, 9 centi hosszú hengeres darab fél liter víz felszívására és megtisztítására képes, és több mint hússzor felhasználható, mielõtt baktériumölõ képessége hanyatlani kezdene." Nem egyszer használatos, ez külön jó. S cserekereskedelmi értéke is nagy.
Tisztítás szempontjából 2 féle szennyezõ lehet.
1. Kolloid szennyezõk. Ide tartoznak a zavarosságot okozó anyagok, a vízben gyengén oldódó anyagok és a mikrobák. (Ne felejtsük el, a mikrobáknak toxinjaik is lehetnek, amik mérgezõek és sok esetben oldódnak a vízben.)
2. Ionos szennyezõk, pl. ásványi és egyéb sók. Nitrátok, arzén vegyületek, de a víz természetes keménységét adó sók is.
A tisztítás az elsõ esetben csakis mechanikai szûrés lehet, ill. a baktériumok (és toxinok) kémiai, vagy fzikai elpusztítása. (Pl. aktív klórtartalommal, peroxiddal, hõvel, pH változtatással, stb.)
A második esetben jöhet a desztilláció, az aktív szén és az ioncsere. Ez utóbbit ha jól használjuk, mechanikai szûrõként is funkcionálhat. Pl. a zeolittal, vagy alginittel, esetleg kovafölddel megtöltött hordók szûrõként való használata. Ugyanilyen jó lehet az állatkereskedésekben kapható macskaalom is. Hihetetlen mennyiségû szennyezõt képesek megkötni úgy, hogy a természetes keménységet adó sók koncentrációja gyakorlatilag változatlan marad a szûrletben. Igen hatékony a radioaktív anyagok nagy többségének esetében is, különös tekintettel pl. a cézium izotópjaira.
Valamennyire a témához kapcsolódik:
Betegség biznisz és néphülyítés felsõfokon, avagy napi egy liter víz elég :confused:
Ez azért hülyeség, mert ember, helyszín, idõjárás függõ. Nem lehet megmondani hogy mennyi vizet kellene innod, mert biztos kevesebbet kell Alaszkában, mint a Szahara homokdûnéjén állva. Ahogy van aki megiszik 4 litert egy nap, a másik csak 1 litert. Vagy ha tél van, kevesebbet iszol, mintha nyár van és 35 fok.
Nem tudom milyen szakértõk írták ezt a cikket, de szépen kihagyták a lényeget.
Az meg milyen már, hogy lassan már azt írják, hogy ha vizet iszol, szomjas leszel, úgyhogy ne igyál vizet. Akkor mit kellene inni? :duhos:
A fogyasztói társadalom igényeinek megfelelõen kitermelné a megfelelõ, szintetikus módon elõállított dihidrogén-monoxid frissítõt. Persze megfelelõ áron értékesítené is.
Ja már van is ilyen! Szénsavmentes ásványvíz néven. Forrásból véve, szûrve, tisztítva. Palackozva és raktározva, majd kiszállítva és raktározva, majd polcra téve és raktározva, végül megvásárolva és raktározva. Akár 6 hetes állott vizet is ihatunk mire kibontjuk. Minél drágább, annál állottabb, mert azok készlete forog leglassabban.
Ráadásul a palackozott vizek minõségét hetente kell ellenõrizni (2 éves információ, tévedés jogát fenntartom), a csapvízét pedig naponta többször.
Tudod ez olyan mint a régi vicc az instant vízrõl. Csak kibontod a zacskót, vizet öntesz hozzá, és már ihatod is...
Ezek a képek mit jelentenek pontosan?
Elõbb innám a barnát, mint a zöldet. :hanyas:
Nekem ez a kicsapás gyanús. Hogyan történik ez?
A kicsapatás, hideg desztilláló folyamat. Elektrolízissel megszünteti a vízben oldottságot. Így nagyobb, látható darabokká összeállva lebegnek a vízben. Bõvebbet én sem tudok róla.
A vízben oldott anyagok listáját innen vettem és még nem is volt teljes.
OK. Csak az a gond, hogy ma sok szemfényvesztõ termék van forgalomban, ami így ígyekszik fekhívni a figyelmet a vizek nem megfelelõségére, vagy a lavórban kiáztatott amúgy egészséges lábból kioldódó, a mögötte lévõ szervezet méreganyag tartalmára utaló tényezõkre. Mind csalás, amit ezekbõl láttam. Az említett fémsók (Fe, Mn) színesek, oxidációs állapotuktól függõen zöldek, barnásak, pirosak, sõt a Mn még lilás színû is lehet. Ha oldatban vannak! Ha kicsapadot õket, akkor egy kolloid, többé-kevésbé áttetszõtlen rendszert kapsz, hiszen a csapadék igyekszik kiülepedni a vízbõl. (A csapadék vagy vöröses, vagy fekete.) Ezt azért írom, mert a mellékelt példán én többnyire tiszta folyadékot látok, amiben vagy színezék, vagy pedig ionos (oldat)és nem kicsapott állapotban lévõ színezõ van.
Ismét hangsúlyozom, hogy nem értek a témához, csak véleményem van róla. A kicsapatás egy létezõ vízdesztillálási módszer. Gyorsan és olcsón lehet vele vizet nagy mennyiségban desztillálni, de nem emberi fogyasztásra. Egy akvarisztikai boltban el tudom képzelni, mert a halaknak szánt semleges víz így elõállítható és utána a megfelelõ minõségûre "beásványozni".
Itt inkább a víztisztító berendezés hatékonyságát szeretnék bizonyítani. Hiszen a a csapvíz undorítóan "szennyezett" az övék meg szép tiszta. De ennyi erõvel palackos desztillált vizet (vasalóvizet) is ihatnának. Ezek a berendezések nem a káros szennyezõdést távolítják el a vízbõl, hanem mindent. Az összes szükséges ásványi anyagot és nyomelemet is. Szerintem ez felesleges.
A folyadékok színe a többféle anyag miatt ennyire sötét, és azért olyan réteges, mert az anód és a katód körül koncentrálódik, ami nem ér le a pohár aljára. A normál csapvíz pedig azért színtelen, mert jelentéktelen (egészségügyi határérték alatti) a jelenlétük. A kicsapatáskor összeállnak látható méretûre ami egy "egyszerûbb" szûrõvel eltávolítható.
Az egész nem több, mint ügyes marketing.
Ugyanezt gondolom. A víz a benne lévõ kalcium-karbonát miatt "jóízû", szerintem a kicsapatással fõleg ez válik láthatóvá és feketedik be, ahogy telik az idõ.
Aztán a drágábbik ozmózisos szûrõláncba tesznek visszasózó patron hogy ne legyen olyan xar desztillált víz íze.
(Teszkóban éppen a napokban láttam a leárazott polcon ilyen utánsózó patront ha jól emlékszem 93%os leértékeléssel 90ft körül :) )
Nekem sima 4 lépcsõs van, de az ioncserélõs vízlágyító patron repült ki belõle, mert attól is olyan kesernyés lett mint a deszt. víz.
Érdekes, azért van akinek ásványi anyagok nélkül jobban ízlik...
A kicsapás nem desztillálási módszer. A desztillálás az, amikor a vizet elforralod, majd a vízgõzt lecsapatod. Hasonlóan, mint a pálinkafõzésnél. A példán bemutatott víztisztító rendszerek az ipari gyakorlatban sehol sem terjedtek el. Pusztán elektromos áram felhasználásával a vízben lévõ szennyezõk nagy többségét nem lehet hatékonyan eltávolítani. A bemutatott rendszernél nyilvánvaló, hogy az elektródából valamilyen vegyszer adagolódik még a vízbe. Attól lesz színes a víz. A kicsapódott kálcium, magnézium, (nátrium és kálium, ammónium ami sosem csapódik ki) nem lehet színes egy vízbõl. Próbáld ki: forralj el két liter vizet egy edényben. Ami az edényben marad "vízkõként", abban benne van gyakorlatilag minden, ami korábban a vízben volt a vízben oldott gázok és a vízmolekulák kivételével. Ez a vízkõ is fehér, vagy sárgás. Ha sárgás, akkor az a vízben oldott vastól, mangántól lehet.
Magyarország legnagyobb részén a vizek közvetlenül, tisztítás nélkül fogyaszthatók, ami igen elõkelõ helyezést ad nekünk Európában. Fáj is a foga sok nagyorrúnak a magyar vízkészletre, nyilvánvaló. Ami a vizekkel a legnagyobb gondot szokta okozni, az a jelentõs nehézfém tartalom. Ott van ilyen, ahol sok a nehézfémet (higany, ólom, ón) tartalmazó ásvány, vagy érc, ill. ott, ahol a galvániszapot rendszerint kihordták a vízbázis forrására, mint pl. egykori, de újra törekvõ miniszterelnökünk tulajdonában is lévõ, a védett karsztba ásott bányába a veszélyes hulladékot. A bromidok Magyarországon nem jellemzõek. Sajnos a jodidok is túlzottan alacsony értéken vannak a legtöbb helyen, Magyarország alapvetõen jódszegény élõhely. Errõl most nem írok, ha kell, majd máskor egy másik topikban, mert ez nagy mise, de addig se szedjen jódot senki!
A nitrát eredetét tudjuk. Egy része a túlzott kemikalizálásból származik, másik része a villámlás során keletkezett salétromossavból kerül a földre, ill. egy további részüket a pillangósok termelik a talajba. Mint pl. az egyre jobban uralkodó akác is. De a nitrát nem olyan veszélyes, inkább csak a gyerekekre. A nitrit jelenléte a vízforrás közelében lévõ bomló szerves abnyagból származik, ugyanígy az ammónia jelenléte is erre hívja fel a figyelmet. Ott már baktériumokra, toxinokra is számítani kell.
Ami ma kardinális kérdés az elsõsorban az Alföldön lévõ kutak egy részénél tapasztalható természetes eredetû arzén szennyezõdés és annak eltávolítása. Kis koncentrációkról van szó, de az uniós normáknak meg kell felelni, amik szigorúbbak a korábbi hazai normáknál. E normák betartása jelentõs költségvonzattal bír a vízmûveknél manapság.
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a vízbõl a teljes keménységet adó sótartalom eltávolításával (Ca, Mg karbonátok, hidrokarbonátok és szulfátok) gyakorlatilag "mérgezõvé" teszzük a vizet. Ez az ioncserélt víz. Azért kedvezõtlen az élettani hatása, mert a só nélküli víz is szeretne sót szerezni magának, amit a szervezetbõl von ki. Hol van a Ca és Mg a szervezetben? Hát pl. a csontokban. A következményt gondolom, nem kell ecsetelnem, de érdemes jól megjegyezni: A DESZTILLÁLT ÉS AZ IONCSERÉLT VÍZ LEGFELJEBB VÉGSZÜKSÉGBEN FOGYASZTHATÓ ÉS CSAK ADDIG, AMÍG A VÉGSZÜKSÉG TART!
Tudomásom szerint a Nestlé a Bonaqua vize világszerte egyforma minõségét úgy biztosítja, hogy a helyi vizet desztillálja (Ioncseréli) és ehhez adja hozzá a saját sóját. Na egy kis ilyen multi ion csomag nem lenne rossz amikor desztvizet kell fogyasztani.
hírtv 17.30 panaszkönyv-ben pont a csapvíz vs. vízszûrés téma.
"Na egy kis ilyen multi ion csomag nem lenne rossz amikor desztvizet kell fogyasztani. "
Jó ötlet, nagyjából kivitelezhetõ. 1 liter desztvízhez adj hozzá 1 db. magnesium+ és 1 db. kálcium + pezsgõtablettát. Igaz, hogy lesz a löttyben még némi citrát és nátrium is, de az nem lényeges.
Elnézést a pongyola fogalmazásért, nem desztilláló, víztisztító. Azért használtam a desztillálás szót, mert ahhoz hasonló vizet kapunk. És abban is pontosításra szorul, hogy elektrolízises kicsapatás, ami különbözik a kémiai kicsapatástól, ahol vegyszert adnak a folyadékhoz, hogy megkösse a lebegõ szennyezõdéseket.
A szóban berendezés mûködési elve, hogy a két elektródát az elektrolitba (jelen esetben csapvízbe) merítjük és egyenáramot kapcsolunk rá. Az elektrolitban oldott ionok az elektródák felé vándorolnak az erõtér hatására. Az anionok az anód, a kationok a katód felé. A fémionok kiválnak a katódon és reakcióba lépnek az elektródtérben található anyagfajtákkal (forrás). Ezek színezik meg a vizet. És köszönöm, hogy a korábbi hozzászólásomban példaként felsorolt listát pontosítottad, mi csapódhat ki az oldatból, én csak felsoroltam a hivatalos vizsgálatban felsorolt anyagokat nem tud és nem vizsgálva azok tulajdonságait.
A berendezésen vas és aluminium elektródák vannak. Csak vas és alumínium elektródaanyagot old a vízbe. Fórum információ szerint szerint 1000x-es növekedés. (forrás)
És az berendezés nem víztisztításra szolgál, csak bemutatja, hogy mennyire koszos a csapvíz (illetve ásványvíz, gyógyvíz, termálvíz, stb...) és ehhez képes mennyire tiszta az általuk forgalmazott berendezés által fordított ozmózissal megszûrt víz.
És mindenféle tüske nélkül, csupán a pontosítás érdekében itt a desztilláció szócikke a Wikipédiáról. Ez azért jóval szerteágazóbb módszert taglal, mint a víz elpárologtatása, majd visszahûtése.
Igen, a hivatkozott forrásod bõvebben taglalja a desztillációt, az általam használt nyelvezetnél tudományosabban. Nem volt célom a desztillációról értekezni, de az általad hivatkozott forrásból is idézhetõ a következõ:
"A desztilláció a folyadékelegy forrásban tartásán és a gõz cseppfolyósításán, lecsapatásán alapszik."
Tartalmát tekintve én sem írtam mást:)
Az elektródás módszer, amirõl írsz, minden esetben meg fogja színezni a vizet, ha az nem desztvíz, ugyanis ez utóbbi nem vezeti jól az elektromos áramot, nincs mit kiválasztani belõle sem az anódnak, sem a katódnak, hacsak nem a víz alkotó részeit, a hidrogént és az oxigént. De mint írtam, a desztvíz rendszeres fogyasztása nem is akármilyen egészégkárosodáshoz vezet.
Valamennyi káros anyag mindig lesz a "tiszta vízben". Ne felejtsük el, hogy ez ivóvíz, megiszod, se rövid, se hosszú távon nem lesz tõle bajod, de ha speciális akármikkel hozzányúlnak, akkor biztos elszínezõdik valamennyire.
Ha minden egyes kis biológiai izé megbetegítené az embert, akkor mást se innánk csak 70 fokos pálinkát. Abban gondolom nem telepszik meg az egysejtû. :D