Az a gond, hogy csak a fizikai sérülések gyógyulnak, a lelki sérülés örök. Ha valaki rám kiabál vagy rám dudál, nálam is előjönnek a nem túl kellemes emlékek.
Én gyűlöletet nem érzek azok iránt akik régen bántottak, inkább csak mérhetetlenül erős undort. Ha rájuk gondolok, elfog a hányinger.
Az ilyen tanácsok a legjobbak. 6 túlkoros többször bukott izmos, magas diák körbeáll és lökdösnek meg ököllel ütnek. Na, menjél és üss vissza. :duhos: Én egy kis vézna gyerek voltam, nem szakállas Chuck Norris, hogy 6 szálkásan izmos idősebbet verjek le.Idézet:
Mindenki mondta embereljem meg magam üsek vissza legyek férfi.
Utólag arra is gondolok, hogy rá kellett volna járnom a rendőrség nyakára. Minden esetben látleletet kellett volna vetetnem. Aztán a végén csak megunta volna valaki hogy mindig papírmunka van az őrsön. Talán lépett volna valamit az egyik bűnüldöző nyomozóhatósági ezredes úr. :rolleyes:
Néha visszaütöttem, de az ugye azzal jár, hogy legközelebb többen lesznek. Ha 2-3 ellen fellépsz, akkor másnap 7-en vannak, vagy még többen. Tisztességes verekedés (párbaj) már nincs. Pedig volt olyan, hogy 1-1 párbaj volt és az igazat megvallva azt egyáltalán nem ellenzem. Tisztességes verekedés, egy-két szabállyal, ha mind a két fél beleegyezik. Volt részem néhányban, barátok ellen is, mikor összekaptunk, lerendeztük a problémát, aztán később meg kibékültünk. Az úgy teljesen korrekt. Csak ez már kiment a divatból és a szemét-tömeg vs. 1 szerencsétlen védtelen ember a menő stílus. Mindenki 1 gyenge ellen. :(