Hát, lehet, hogy így mûködik egy normális kapcsolat, én már nem tudom biztosan.
Printable View
A tánc -a társastánc- tényleg jó. Közös élmény, kellemes idõtöltés, intenzív testmozgás.
És helyén kezeli a szerepköröket. A férfi vezet, a nõ követi. A férfi felkínálja a karját, a nõ ezt elfogadja és belekapaszkodik. A férfi irányt, õ határozza meg a következõ lépést, figurát és ezt a nõ a testbeszédbõl, apróbb tolásból, húzásból, szorításból érzi és alkalmazkodik. A nõ itt nem diktál, de nem is akar. Élvezi azt, hogy nyugodtan rábízhatja magát a férfire, egy erõs, határozott karra és akaratra. Szerintem ez kell a nõknek.
De itt is vannak szabályok. A zene diktálja a ritmust, határozza meg a lépések variációit. Nem gázolhat át nõn, nem tiporhatja le. A nincs meg az összhang, akkor azért a férfi a hibás. Õ vezet, övé a felelõsség is. Ha egy férfi ismeri a szabályokat, elég határozott és magabiztos, a nõ pedig hagyja magát vezetni, akkor gyönyörûen tudnak együtt táncolni.
Ha nem bírod az öltönyt, viselj mellényt! Nem golyóállót és nem taktikait. Csak egy sima vékony mellényt. Már kellõ eleganciát kölcsönöz, hogy ne nézzenek ki a társaságból, és kellõen lezser is. Az inget is lecserélheted valami galléros -tenisz- pólóra. Így nem fogják hiányolni rólad a nyakkendõt sem. :)
A.L.Ias! Ha nem ismernélek személyesen, most meglepõdtem volna, hogy mit keres a régi tánc tanárom a fórumon! :) Szinte pont ezeket a mondatokat mondta a tanfolyam elején, mint, amit te is írtál a társastáncról! :)
Pontosan ezért kérdeztem rá. Tegyük helyre a félreértéseket.
Megnéztem az általad linkelt videókat. És kicsit utána is néztem a szereplõknek.
Az eggyé olvadó pár, házaspár. A táncban csak kifejezik az összetartozásukat. Az eggyé válás a mindennapokban, azok kudarcaiban, sikereiben történt meg. És ott van mögöttük a hosszú évek kitartó gyakorlása és a majd évtizedes közös munka. Ez persze semmit nem von le a táncuk szépségébõl. De a profizmus kiütközik pontosan kordában tartott mozdulataik és a mimikájukban. Az eggyé olvadás élménye, a másikban való feloldódás olyan szenvedéllyel jár, ami közben ezeket már nem lehet uralni, sõt jelentéktelenné töpörödõ részletkérdésé válnak.
A zene nélküli rumba már jobb, ott már ugyanaz a ritmus dobog mind a kettõjükben, ráadásul egyszerre. Jobban szemlélteti azt amirõl azt hiszem, hogy arra gondolsz. Viszont itt már sokkal kötöttebb a koreográfia, kicsit darabosabbak a mozdulatok, nem olyan teljes az összhang, mint a másik párnál. De ez sem von le semmit az értékébõl, én csak a parkett szélérõl kritizálok. Csak engem járt át az összeolvadás katarzisa. Nem látszik bennük a belsõ tûz, amire szerintem utaltál.
Értem!
De akkor mirõl is beszélgetünk? Azt hittem amellett érvelsz, hogy a táncban van valami megmagyarázhatatlan plusz, ami összeköt két embert, amitõl eggyé tudnak forrni.
Én ezt vitattam, illetve azzal egészítettem ki, hogy az általad igazolásként linkelt videó szereplõi (akiknek tánca tényleg csodás), házaspárok. És a kettõjük közötti összhang nem a táncból jön, hanem a közös életbõl, azok sikereibõl, kudarcaiból. A tánc csak ennek a kifejezése. Egy szóval sem említettem, hogy a házasságnak köszönhetõ az összhang. Hanem a közös élményeknek, a közös verítéknek.
Erre hoztál két újabb példát ahol a párok nem házastársak. Viszont évek óta együtt táncolnak. Majdnem annyit töltenek együtt, mint a családjukkal. A linkelt videók ráadásul versenyen készülnek, ahol a pontos koreográfia, a szabályok betartása többet nyom a latban, mint a belülrõl jövõ késztetés. Pont errõl a problémáról szól a Kötelezõ táncok címû film.
A versenyen inkább van testtel táncolás, mint szívvel.
A filmrészlet is pontosan ezt mutatja meg. Kellõ rutinnal, gyakorlással és némi érzékkel bármit el lehet játszani.
A kétéves kisgyerek is cuki, és biztos sok tehetség szorult bele a szülõktõl. Az ösztön helyett inkább az utánzással magyaráznám a mozgását. A szülõktõl ezt látta és lemásolta. A szülõk erre pozitívan reagáltak, ez megerõsítette. Így egyre nagyobb kedvvel, egyre gyakorlottabban táncol. Ez a korai bevésõdés remek alap lehet/lesz a késõbbi tudatos tanuláshoz. Csak nem értem, mi köze van az egy lélekké és testté forrás kérdéséhez?
Hadd legyek beképzel és hím-soviniszta! Néha olyan érzésem van, hogy bármit írok és érvelek, ellenérv nincs csak cáfolat. Kapok/kapunk videókat magyarázatként, és akinek van szeme a látásra, az lássa, mert elmondani nem lehet. És a különbözõ videók az én értelmezésemben, néha ellent mondanak egymásnak. A lényeg az én (a másik) álláspontjának "zsigerbõl" cáfolata.
A férfiakról folyó eszmecserébe bele se folytam. "Akinek nem inge, ne vegye magára....". De ezen a fórumon, egy ilyen közösségben háborogsz a férfiak alkalmatlanságán. Itt ahol "alfahímek" vannak? Olyan emberek akik elõre gondolkoznak, terveznek, önálló döntéseket hoznak maguk, a szûkebb és a bõvebb családjuk részére? Akik azt tervezik hogyan tudnák megvédeni most és egy gebasz esetén a szeretteiket? Itt nem sok "átlagos" férfit fogsz találni. Senki nincs aki megcáfoljon, "szót se vesztegetünk" rájuk. Mint ahogy a plázacicákról sem sztorizuk röhögve és egymás hátát csapkodva. Mert mi FÉRFIAK, ilyenek vagyunk....
A tánc részhez nem is szólok hozzá, mert nem értem.
Nem az én világom, ez van.
Tudod a nõk mindig a tökéletes hapsit keresik, ahogy Mrevolution is.
Ezért nem kell õket megfeddni, benne van a genetikájukban, hogy a legjobb, a gyõztes legyen a párja, aki kitûnõ utódokat tud nemzeni és megvédi õt és az "almot".
Aztán ahogy idõsödnek, rá fognak jönni (nagy százalékuk), hogy a tökéletes hapsi nem létezik, mert mindegyikünknek van valami kehe/hülye szokása/akármi.
És majd szépen lejjebb teszik a lécet.
A férfiak is a tökéletes nõt keresik.
Anno én is azt kerestem. Aztán lejjebb esett a mérce, a "féltökélyre". Aztán még lejjebb.
Most már ott tartok, hogy szinte semmi sem számít, csak szeressen és elviseljen (jó egy két kisebb kívánalom van pl nocigi, vagy stb).
Nem tudom ki látta a Jégkorszak címû rajzfilmeket.
Abból van ez az idézet (már nem emlékszem, hogy 1. v 2. rész):
"Csúnyácska szegény, de olyan nehéz manapság családszeretõ hímet találni."
Szóval pártalan alfahímek, csak nyugi. :)
Adalék: hát megpróbáltam rákeresni, hogy hogy van pontosan ez az idézet, nem fogjátok elhinni, mi volt az elsõ találat...
http://www.gyakorikerdesek.hu/szerel...kedni__oldal-1
Na, ebbe a beszélgetésbe is belefolyok, legfeljebb elküldtök a fenébe. (Már késõn, mert ott lakom)
A videókat nagyon szépen köszönöm, de sajnos azért nem értem õket, mert mint írtam, nem igazán táncolok.
Talán ha az elõzõ "asszonyaim" kicsit tánc-kedvelõbbek lettek volna, talán megtettem volna.
Egy igazi erõs egyéniség vagy az biztos, aki rögtön ugrik, ha leugatják.
Ez egy jó túlélõ képesség.
Nem kell bólogató Júliának lenned. (Ez valami kifejezés, hogy bólogató Júlia?)
Az itt mindenki potenciális ellenség, az nem teljesen igaz. Itt jelenleg egy laza-szövetség szerû van, talán úgy értékelhetném, mint az angolszász-szovjet szövetséget a világháborúban: amíg van közös ellenség, összetartunk, amikor nincs, egymás torkának ugrunk.
Jelenleg a közös ellenség a tudatlanságunk. Mert mindenki nem tud mindent, ezért van ez a fórum, hogy megbeszéljük.
De amint a közös ellenség elszivárog, és a eljön a nagy esemény, akkor viszont valószínû a fórum egy része potenciális ellenfelek lesznek, ezt jól látod.
A túlélés szempontjából mindenre képesnek kell lenni.
De ezt nem azt jelenti, hogy le kell feküdni az alfahímmel.
Te elég okos és erõsnek tûnsz az itteni hozzászólásaid alapján, hogy a saját párodat juttasd az alfahím pozícióba. Látod, nem mindig kell az alfahímmel összeállni. Keverd a lapokat, hogy a párod legyen az.
Tökéletes ember nincs, ez természetes.
Legalábbis olyan ember nincs, aki mindenkinek tökéletes.
A tortás hasonlatot értettem, ez így helyes gondolkodás.
Az alom kifejezés tökéletesen illik az eddig használt alfahím-párja kifejezés mellé.
Nem is azért írtam, hogy felhúzd magad miatta, és ezért is volt idézõjelben.
Tényleg, Bólogató János, most már értem!
Lehet, hogy megfontolhatnád a "kártyázni" tanulást.
Nem kell az alfahímmel (nincs erre valami jobb szó?) összeállni, elég ha a tiédet azzá teszed. Az neked is jó, neki is jó, s a túlélés adott.
Nem hallottad még azt a mondást, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy okos nõ?
Ahhoz nekem semmi közöm. Nem is azokra a videókra reagáltam, hanem azokra amit már nekem címeztél, alátámasztva, hogy a tánc fennköltebb, mélyebb, spirituálisabb tartalommal is bírhat (ha rosszul értelmeztem, kérem javíts ki).
Én sem erõltettem, csak leírtam a véleményemet. Egy pár is csak akkor tud összhangban lenni, ha az egyik uralkodik, a másik behódol. Mindig csak egy hozhat döntést, de annak a döntésnek nem kell konszenzus nélkülinek lennie. A férfi vezet, a férj dönt. De nem legázolva a nõt, nem megalázva a feleségét. De eddig is ezt írtam amikor az egymás megbecsülésérõl írtam.
Írtam is, hogy nem a házasságlevéltõl függ, hanem a közös élményektõl, kudarcoktól, sikerektõl. Egymás megismerésén és tiszteletén alapul. Ugyanez igaz a hivatásos táncosokra is. Együtt izzadták ki a sikereiket, megtanulták megbecsülni egymást. Ráadásul a táncverseny szabályait követve táncolnak, holott arra lenne példa, hogy „nem mindig kellenek szabályok, amikor belülrõl vezet…” Itt profi koreográfia van, elõre begyakorolt elemek, elõre meghatározott sorozatban eltáncolva. Ha bármi közbejön (másik páros az útban), rutinból tudnak változtatni és utána visszaállni az eredeti vonalra. Nézd meg az arcukat, maszkként magukra erõltetik a mosolyt és úgy táncolnak végig. Amikor vége, „zihálva lélegeznek”. Ha nem számítanának a szabályok, akkor nem fojtanák el tánc közben sem.
Lehet, hogy túl válogatós vagyok, de nem értem, hogyan tudná ez az eredeti kérdést a tánc intim bensõségességét, „amikor két ember egyként mozog”. Szerinte bennük is ugyanaz a belsõ tûz lobog vagy csak eljátsszák? Szerintem csak színészi játék, ezért nem az érvekként felhozott videókat. De lehet ez az én hibám.
Ki írta, hogy „csak utánoz”? Kérlek idézz pontosabban, ne igazítsd a mondataimat az álláspontodnak megfelelõbb irányba.
A leendõ gyermeked azt fogja leutánozni, amit lát maga körül. Ez nem az én véleményem, ezt a fejlõdéslélektan írja, ha jól emlékszem. Ha naponta látja, hallja, gyakorolhatja a táncot, az éneklést, lovaglást, vitorlázást, teniszezést olyanoktól akihez már abban a korban is kötõdik - konkrétabban a szülõktõl -, akkor nem lesz gond a zseniséggel. A szabálykövetés pedig már ott is megvan, ha nem a szó szerinti értelmében. Az majd a szobatisztaság környékén jön. Látta mit csinálnak a szülõk –legalábbis gondolom, hogy sok órát töltött õ is a gyakorló szülõk mellett- és lemásolta a maga módján. Ha a szülõknek ez tetszett –nekem mindenképpen tetszene, és tetszik amikor a fiam érdeklõdik azon dolgok után amit csinálok-, akkor tanítani kezdik. Direkt neki mutogatják a mozdulatokat. Így szerintem, az a kisgyerek nem konkrét lépéseket tanult meg és azokat ismételi. Abban igazad van, nem tudatosan állítja össze a lépések sorrendét. Azt táncolja ami eszébe jut.
Kezdhetjük azzal, hogy ki ütött vissza elõbb. Én úgy emlékszem, hogy egy hónapokkal ezelõtti írásomra reagáltál igen nagy hévvel.
Én szeretném, ha érvelnél, „de ez így volt/van és kész” kinyilatkoztatásokat nem érzem érvelésnek.
De, pont ebben a hozzászólásodban, amikor az elején újra szóba hoztad.
Egy tanulmány nem lenne rossz, de elõször még mindig azt kellene tisztázni, hogy mi mellett sorakoztatsz fel érveket.
Példaként, csak ebbõl a topikból:
„Katonaság, nagy hiba, hogy beszüntették. Bár azért ott is volt különbség laktanya és laktanya között, az elsõ lépcsõsökben azért szívtak és zokogtak keményen a gumik (újoncok). Néha már embertelenül, szóval ha azt nem is, de egy jó közepes kis kiképzés nem válna a kárukra a mai fiúkáknak.
"Ismerõs a helyzet, a fiúka szól a csajnak éjjel, figyelj már, zörög valami, menj ki nézd meg mi az!
Errõl ennyit. Siralmas.”
„Fõleg akkor akadtak ki, amikor fölvetettem, hogy még falaztatnék is vele, meg kaszáltatnék kicsit, csak lássam, tényleg bírja-e ”
Fogalmazzunk úgy, hogy ha már billentyûzetet ragadtam, akkor kiállok a férfiúi becsületért is.
Ne légy kirekesztõ, nem csak a férfiakra cáfolsz rá egybõl. :)
Errõl szó sincs. Csak nehéz a nézõpontodat megérteni és azonosulni vele.
Nekem bõvel elég egyszerre egy. De túl sûrûn váltogatni se szeretem, mert van egy olyan rossz szokásom, hogy még utána is felelõsnek érzem magam a sorsuk iránt. Fõleg ha a gyermekem anyja.
Érzem az iróniát a szavaidban, de ettõl függetlenül õszintén válaszolok. Leginkább az érvrendszer nélküli vitatkozásod. De együtt tudok élni ezzel a körülménnyel.
Köszönöm a bókot, értettem a rejtett célzást, az apró nüanszyni elszólást. De köszönöm nem élnék a felajánlott lehetõséggel. Jelenleg foglalt vagyok. És csak azon parntereimmel nem bánok kesztyûs kézzel, akik maguk is erre vágynak.
A túléléssel kapcsolatos meglátásod én is osztom. Bár ez már a mostani földi pokolra is igaz. Csak az él „jól”, aki mindenki máson átgázol.
Egyszer olvastam egy cikket a neten, a csajozásról szólt. Illetve arról, hogy egy csávó nyert egy kis pénzt a lottón, de nem nagy dolgokra költötte, hanem szépen kinyalta magát márkás cuccokkal, és egy nyáron keresztül úgy csajozott, hogy virította a lóvét. Ez nem is lett volna baj, csak errõl blogot írt, ami aztán nagyobb nyilvánosságot kapott, ahogy ilyenkor ez történni szokott :)
Persze rögtön jöttek is a felháborodott népek, pro és kontra. Nekem meg, körülvéve a sok agyilag szerényen bútorozott emberkével, igazából csak ez jutott eszembe:
http://www.origo.hu/tudomany/2011041...an-videok.html
MREVOLUSION!
Amikor azt mondtam, hogy kiszálltam a vitából én komolyan gondoltam! Így megkérnélek rá, hogy akár A.L.Ias-nak írt válaszaidban, akár bármilyen más kommentedben ne utalgass még burkoltan sem rám légyszíves!
Nézd végig a neked vagy bárki másnak írt hozzászólásaimat, én egyszer sem tettem hasonlót, úgyhogy jó lenne, ha mutatnál végre némi korrektséget is és nem az alapján próbálnál mindenképpen és kétségbeesetten különbnek látszani és feljebb kapaszkodni, hogy egy-egy elejtett mondatodban vagy megjegyzésedben megpróbálod a másikat lejáratni vagy olyannak beállítani, amilyen egyáltalán nem.
Már a beszélgetésünk alatt figyelmeztettelek rá, hogy mellõzd a személyeskedést! Hidd el, ha akarnék tudnék olyat és olyan formában írni, hogy elképzelhetõ, hogy azután nem nagyon néznél vissza a fórumra, szóval légyszíves ne provokálj!
Én a saját véleményet, meglátásaimat (és ezt már akkor is mondtam), a tapasztalataim alapján írtam és fõként azért, mert fel tudok mutatni egy több, mint egy évtizede tartó sikeres házasságot és Istennek hála van egy gyönyörû, okos, értelmes kisfiam is! Ezek alapján úgy gondolom, hogy akkor olyan rosszul mégsem csinálhatom a dolgokat, ezért is mertem elmondani és felválallni a fórumon az elveimet!
Nyilván, ha sosem lett volna egy épkézláb kapcsolatom sem, és teljes csõd lenne ezen a téren az életem, akkor nem osztottam volna itt az észt, mindenki mást szerencsétlen hülyének beállítva (akinek a véleménye nem egyezik az enyémmel), és megpróbálni magam köré gyûjteni pár "bólogató pincsikutyát".
Gondolom a vitánk alatt nem tûnt fel az sem, hogy én veled ellentétben nem drámáztam végig azzal, hogy: Jaj, most erre mit mondjak?????????" És nem tettem szinte minden hozzászólásom végére teljesen kétségbeesetten oda, hogy "valaki értsen már egyet velem!!!!"
Nem tettem, mert veled ellentétben nekem nem volt szükségem a mások által való megerõsítésre, mint, ahogy arra sem, hogy bárki is egyetértsen velem! Engem igazolt már az élet, így nem kerestem kétségbeesetten támogatókat sem magamnak!
Remélem egyszer s mindenkorra tisztáztuk a dolgokat, én nem fogok veled és az elveiddel egyetérteni továbbra sem, remélem, hogy a felém irányuló akár nyílt, akár burkolt személyeskedést befejezed végre! Sajnálom, hogy neked ahhoz, hogy egy közösségben észrevegyenek, vagy ki tudj tûnni, ilyen eszközökhöz kell nyúlnod, de biztos meg van az oka.
És innentõl végleg befejeztem a veled való társalgást - és félre ne értsd egyáltalán nem azért, mert megsértõdtem volna (mert ez lett volna az egyik reakciód rá) - hanem azért, mert ahogy az élet más területén is tudok döntéseket hozni, így azt is el tudom dönteni, hogy kivel akarok még akár csak ilyen internetes beszélgetés formájában is közösséget vállalni! A veled való vita teljesen felesleges, hiszen ha valaki véleménye ellenkezik a tiéddel, egyszerûen kiforgatod az ember szavait és elég sajátságosan értelmezve adod vissza. Tetted ezt velem is és A.L.Ias-al is és még pár emberrel a fórumon. Látom A.L.Ias utolsó hozzászólására nem tudtál mit reagálni és mivel kezded érezni, hogy nem annyira tuti, hogy nyertesként és mindenkit bedarálva fogsz kijönni ebbõl a szituációból, így ezt enyhítendõen és terelve, segítségül hívtad Müller Péter nagybecsû idézeteit... Akár még jó taktika is lenne, de sajnos egyre többen látják, hogy mirõl is szól itt a dolog.
Ja, és A.L.Ias-nak innen küldök egy nagy-nagy piros pontot!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Három nap alatt 14 oldal , nem semmi .
Összefoglalhatná valaki a lényeget . :D
Szerintem a Háború és Békét könnyebb lenne összefoglalni. :haha:
Egy kis összefoglalás.
Azt hiszem a lényeg az, hogy MREVOLUTION egy olyan nõt képvisel, aki erõs, s egyben NÕ is, aki olyan párkapcsolatot szeretne, amelyben megvan a szerepe a NÕnek meg a FÉRFInak is, de egymást támogatva néha ezek a szerepek elmosódnak.
"Miért zavar annyira, hogy nekem az a személyes véleményem, hogy férfi és nõ egyenlõ, hogy egy normális párkapcsolatban, fõleg a mai világban már nem kell kõbe vésni a férfi/nõi szerepeket? Miért zavar, hogy azt vallom, hogy szerintem a férfi is elmosogathat néha, s a nõ is lenyírhatja a füvet, ha éppen úgy kívánja a helyzet?"
Henrietta azt a nõt képviseli, aki nõ, gyereket nevel és férje van, talán "ura" van.
A.L.Ias azt a párkapcsolatot kedveli, ahol õ viseli a nadrágot, én úgy vélem Henriettával egy nézõponton vannak, csak éppen férfi-nõ szempontból, így õk megértik egymást, és valamilyen szinten MREVOLUTIONt kirekesztik a nem konzervatív párkapcsolat, hanem együttmûködõ párkapcsolat gondolkodásával.
Én MREVOLUTION mellett vagyok, bár ezt MREVOLUTION nem vette észre, s most elég felfokozott hangulatban van (lásd, hajnal 4kor is ezzel foglalkozik - én azért írok, mert most kelek melóhoz).
De mivel nem vagyok egy táncos és öltönyös fickó, szövetségesként "ejtve" vagyok. ( A táncos videókat is nekem szánta az elején, bár szépek, de nekem olyan, mintha egy õsembernek mutogatnád az elektromotort)
De jobb lesz ha visszavonulok, volt már dolgom erõs nõvel, vitában legyõzhetetlenek, s ha úgy gondolják, az is kap a fejükre, aki azt mondja, hogy igazuk van... :)
Tudod, azt tartja a mondás, "Az oroszlán egy állattól fél, oroszlánnétõl." :)
De most jobb lesz, ha megyek és magamra zárom a piramisom.
Vannak férfiak és nõk a világon, így vannak párkapcsolatok is, és a párkapcsolatok olyanok, mint a foci és a politika, mert mindnenki ért hozzá. Ja, és mindenki jobban ért hozzá, fõleg a máséhoz :) Ma pedig ezt meg is kell osztani, mert aki nem oszt meg, vagy nem mondja meg a tutit, az nem is ember.
Hát, nagyjából ennyi. Jópár egymástól különbözõ véleményt olvashatsz, különbözõ emberektõl. Gondolom neked is van sajátod, így tulajdonképpen te sem szorulsz rá máséra :) De persze néha jól esik olvasgatni. Ha meg nem, hát lehet kattintani :)
Hubasszus 15 oldal!!! :D
Kelletek ide nök most komplikálodik meg bonyolodik itt minden! :D
Kéretik nem komolyan venni!! :)
Amugy nöknek nem a szebbik nem topicba kéne egy fényképes bemutatkozást irnia?! :D
Ezt se kéretik komolyan venni! :D
Remélem vicces kedvetekbe vagytok és nem utáltok ki egy életre ezért a hsz-ért! :D
Ne is mondj ilyet, mert a végén még nyitnak egy "Erõsebbik nem" topicot. :haha:
wtf. mi folyik itt Gyöngyösön ? :)
Normális esetben!
Ha jól értem, szerinted az idézetben megfogalmazottak rám illenek. Ezek szerint én még barátnak lenni is képtelen vagyok, nemhogy szeretni. Szerinted hiányzik belõlem a másik megismerésének igénye, a behódolás (rivalizálás teljes feladása). Nem lehet velem lelki dolgokról beszélgetni, mert érzéketlen vagyok a másik problémáira, mert az egóm megakadályoz abban, hogy másra is gondoljak magamon kívül.
Ezt már nehezebben értelmezem. Elsõ körben burkolt fenyegetésnek néz ki. De nem hinném, hogy te ilyen eszközhöz nyúlnál. Hiszen akkor miben különböznél "a mai ostoba, agresszív, lélektelen, versenyszellemben élõ, a saját nemébõl teljesen kifordult, degenerált" férfivilágtól. A másik lehetõség egy újabb világvége jövendölés, ami a nemek közötti harc miatt fog bekövetkezni. Errõl viszont a Szexmisszió címû, 1984-es Csehszlovák film jut eszembe. Ez már jobban illik a fórum témakörébe, de szerintem még mindig csak egy elbagatellizált megfogalmazása a problémának. Komolyra fordítva a szót, olyan dolgokat vágsz a fejemhez, amit nem követtem el és nem is helyeseltem. A "bûnöm" csak annyi, hogy szerintem egy családban a férfi dönt. Nem semmibe véve a nõt, de irányítva.
Ennyit mások gondolatairól, most jöjjenek a sajátjaid:
Itt sokkal könnyebb dolgom van. Sértõdöttséget és tehetetlen dühöt érzek. Félremagyarázás? "Véletlen" félreértés? Csak abban az esetben, ha tõled ez nem más, mint indokolatlan vádaskodás. Vagy csak az utolsó bekezdésemre értetted? Az nem volt véletlen. Ha nem annak szántad, akkor nem az volt, csak annak látszódott. A válaszomból viszont egyértelmûen látszódott, hogy nem szerettem volna annak venni. De ha csak arra értetted, akkor az összes többirõl mi a véleményed? Mert a hozzászólás lényegi részére nem reagáltál. Vagy arra már nincsenek érveid?
A zárójeles résszel viszont vitatkoznék. Életben maradni mindig jó! Benne van a remény lehetõsége. Az pedig, hogy egy nõ, egy anya mire képes a gyermekéért, az szerintem bármilyen határon túl megy (teljesen jogosan). De azt is "szerencsém" volt megtapasztalni a válóper alatt, hogy egy sértett nõ mire képes. Az sem volt könnyû menet.
A kérdés továbbra is az, hogy szerinted a teljes egyenjogúság (egyenrangú partnerként kezelés, demokrácia) a megfelelõ családmodell? Nincs többé te és és, csak mi, együtt, közösen? Mert én ezt vitatom.
Szép összefoglaló, én nem merném összefoglalni, mert nehéz lenne objektíven megtenni.
És olvasva az idézetet, szerintem nem is errõl szól a vita. Legalábbis ami köztem és MREVOLUTION között van. Nem a mosogatáson és a fûnyíráson. Nem attól egyenrangú egy nõ és egy férfi, hogy "egymás munkáját" elvégzik.
Azt viszont kikérem magamnak, hogy én (direkt kihangsúlyozva az egyes szám, elsõ személyt, bár amennyire Henriettát ismerem õ sem, de nem leszek fogadatlan prókátora) nem rekesztek ki senkit. Van két álláspont, érvek és ellenérvek. De ez egy fórum, egy topikja. Hogyan lehet itt bárkit is kirekeszteni?
Úgy veszekedtek gyerekek, mintha házasok lennétek :)
De egyikõtök sem ismeri a harmadik megoldást, ami sokkal jobban mûködik, mint ez a két "családmodell" mivel annak egyfajta keveréke.
A. L. Ias modellje, amikor két vonal megy egymás mellett, de az egyik vonal elõrébb van, mint a másik. Amerre az elsõ vonal dõl, kis késéssel követi a második.
MREVOLUTION modellje, amikor két vonal megy egymás mellett. Minden fontosabb döntésnél hol az egyik, hol a másik vonal indul el és a másik követi.
Az igazán jó modell az, amikor a két vonal olyan szorosan megy egymás mellett, hogy egynek látszik. Nincs észrevehetõ dõlésszög, mert az EGY vonal (ami valójában kettõbõl áll) rugalmasan, automatikusan megy a helyes irányba. Amikor a szerepek automatikusak, a döntések automatikusak, nincs szükség megbeszélni, mert mindkét fél tudja, mi volna a másik döntése, ki miben erõs, mit tud jobban, ki mit lát jobban.
Ezt a modellt nagyon nehéz megélni, s ezt is ugyanúgy szét tudja szedni a féltékenység, a hazugság.
Én kipróbáltam mindhárom modellt, de ha a harmadik családmodellt valaki kipróbálja, már nem akar másikat.
Ha MREVOLUTION modelljét két intelligens ember adja, eljuthatnak a harmadik "szintre" (ez nem automatikus persze), de attól félek A. L. Ias modellje nem fejlõdhet tovább. De ez nem jelenti azt, hogy az õ modellje rossz. Ha az adott párnak az a modell megfelel, akkor nekik az a tökéletes modell.
De okoskodhatunk itt, hogy mi a legjobb modell. Valójában az a legjobb modell, amiben a férfi és a nõ is boldog.
Én sem akartam kirekeszteni senkit. Azt, hogy nem óhajtom folytatni a beszélgetést vagy "vitát" MREVOLUSIONNAL, a saját magam nevében mondtam, a Tiédben nem. Egy ember pedig nem is tudna kirekeszteni senkit és nem is errõl beszéltem.
A gyanúsítgatásra ("hacsak nem te vagy A.L.Ias is") pedig annyit reagálnék, hogy, ha máshol nem is, de a személyes találkozókon bárki meggyõzõdhet a feltételezés valódiatlanságáról.
Mindent össze lehet foglalni objektíven, csak elemzõképesnek kell lenni.
Az idézet pont errõl szól. A férfi és nõi szerepekrõl. A mosogatás tipikusan nõi tevékenység, egy "igazi férfi" egy "alfahím" nem is gondol a mosogatásra, mert az õ dolga, hogy lenyírja a füvet. Mert az tipikusan férfimunka. Az alfahím lenyírja a füvet, amíg az asszony bent fõz, aztán az alfahím leül a kerti székbe, és megissza a jéghideg sörét, amit az asszony kihozott neki.
"Miért zavar annyira, hogy nekem az a személyes véleményem, hogy férfi és nõ egyenlõ, hogy egy normális párkapcsolatban, fõleg a mai világban már nem kell kõbe vésni a férfi/nõi szerepeket? Miért zavar, hogy azt vallom, hogy szerintem a férfi is elmosogathat néha, s a nõ is lenyírhatja a füvet, ha éppen úgy kívánja a helyzet?"
A vita köztetek arról szólt, hogy míg te egy egyfajta "férfi-diktatúrát" képzelsz el a házasságba, meghatározott szerepekkel, addig õ abszolút egyenrangúságot, egyfajta mini-demokráciával.
Tán a kirekesztés nem a legjobb szó erre, lényegében két különbözõ nézõpont három szájból (kézbõl) tolmácsolva.
Akkor legközelebb megpróbálhatnád úgy! Azt írtam, hogy szép, nem azt, hogy objektív..... ;) :D
Szerintem egy alfahím bármit megtehet, pont ezért alfahím. Ha akar mos, fõz, takarít, mert ahhoz van kedve. Vagy éppen nem csinál semmit, amíg az asszony mos, fõz, takarít _és_ füvet vág, mert azt mondta neki! Õ hozza a szabályokat, nem alkalmazkodik másokhoz. Az, hogy mennyire követi a sztereotípiákat, mennyire akar megfelelni a külsõ elvárásoknak, az már intelligencia, belsõ igényesség kérdése.
Ezt a "férfi diktatúrát" nem tudom honnan veszed? Mindvégig azt írtam, hogy irányít és dönt, nem azt, hogy uralkodik. Azt írtam, hogy nem semmibe véve, nem átgázolva, hanem megbeszélve. Mi ebben a diktatúra?
Saját példámat említve, én elvettem feleségül a menyasszonyomat, õ pedig hozzám jött feleségül. Egyikõnkben sem fordult meg, hogy ez ne így lenne helyes.
Nem tudom van-e valaki itt, aki feleséghez akarna menni vagy férjül akarna venni valakit...
Ha a vita errõl szólna, akkor nincs vita.
Hülyeség. Az igazi férfi nem nyír füvet. Elõveszi a kaszát, oszt levágja azzal. Ezt követõen összeszedi a reggeli harmatban az üde gombát, készít a még alvó feleségének és magának egy gombás rántottát. Figyelmesen félretúrja magának a sült szalonna darabok nagy részét A reggeli közben meghallgatják a híreket a Kossuth adón, aztán elmegy a barátaihoz sörözni/borozni figyelmességbõl, nehogy belepofázzon az asszony fõzésébe, mert az soha nem vezet jóra. Hazaér ebédre, vagy legalábbis aránylag a vacsora elõtt. Meghallgatja türelmesen feleségétõl mindazt, amit nem hallhatott elõzõ elfoglaltsága miatt, közben nem látványos módon kifürkészi a vacsorára való elképzeléseket. Tekintettel arra, hogy az esetek jelentõs százalékában ezen javítani lehet, elmegy szépen magától és rak egy nagy tüzet. Amíg a sütéshez megfelelõ parázs lesz, megissza az elõirányzott mennyiségû sört, vagy bort. A sütés befejeztével elegánsan tûri, hogy felesége félretegye a szabad tûzi sütésbõl származó holmit, legalábbis azt, ami a feleség részére készült. A másik részt az igazi férfi elfogyasztja a feleség által elkészített vacsora kiegészítéseként, bizonygatva, hogy azzal sokkal finomabb a vacsora.
Hoppá! Most látom, hogy tényleg hibásan írtam MREVOLUTION nevét, bocsánatot kérek tõle, nem direkt volt, elnéztem, csodálkoztam is, de látom, hogy T! És amúgy jó a szemem... majdnem! :)
Gyerekek, mi lenne ha lezárnánk ezt a témát, mert tényleg nem vezet sehova... Kb. a topic elsõ 5 oldalában írtam hozzászólásokat, utána már nem állt szándékomban, pont azért, hogy a nagyobb vitákat elkerüljök, de akkor is többször kihangsúlyoztam, hogy nem számít, hogy az egyiknek ez a véleménye, a másiknak meg az! És úgy gondolom mindenkit meg kell hagyni a saját hitében, a saját elveivel, ha az úgy jó neki!
Én a hagyományos férfi-nõi szerepeket részesítem elõnyben, ennek minden velejárójával. MREVOLUTION valószínûleg olyan lány, akinek sokkal több függetlenségre van szüksége és inkább egyenrangú szeretne lenni (bár, hozzáteszem én a férfi feljebbvalóságát sosem negatív értelemben értettem, hanem családfõt, ezt ki is fejtettem egy hozzászólásomban). Ezzel sincs semmi baj, neki így jó.
A. L. Ias-nak is van egy véleménye, amivel én teljes mértékben azonosulni tudok, a többiek pedig más véleményével tudtak azonosulni.
Az egyáltalán nem baj, ha ezeket a véleményeket kifejtjük és esetleg megindokoljuk, hogy nekünk ez miért felel meg (mert ezt láttuk, mert ebben nõttünk fel, mert az életben megtapasztalt dolgok alapján ezt választjuk, mert ezt látjuk mûködõképesnek st.), de próbáljuk már elfogadni, hogy a másik másképp látja esetleg...
Én magam is elnézést kérek bárkitõl, ha esetleg (akaratom ellenére) megbántottam volna, nem állt szándékomban, és, ha olvasva talán durvábban jött le valami, akkor tudjátok, hogy szóban nem úgy hangzott volna, csak itt nincs hangsúly meg ilyenek... Szóval, szerintem errõl a témáról több bõrt nem érdemes lehúzni...
És valaki mondja már meg, hogy miért nem érzékeli a gépem néha egy-egy billentyû leütését, ami miatt kimaradnak betûk? :(
Ha nõk szempontjából tudnék objektív lenni, akkor vagy homokos lennék, vagy nõ. Nos egyik sem vagyok, így marad a "szép összefoglalás" :)
Az alfahím mos, fõz takarít? Akkor az nem alfahím a többiek szemében, hiszen ezek tipikus nõi munkák, viszont a fûnyírás tipikus férfi munka.
Az alfahím csak akkor lehet alfahím, ha betartja a sztereotípiákat. Mert ha nem tartja be, akkor különc, nem igazi alfahím :)
" irányít és dönt"
Irányít és dönt, mint egy király :) Ha valamit megbeszéltek és nem alakul ki egyetértés, ki dönt?
Ha megbeszélve döntesz, akkor az nem azt jelenti, hogy ti döntötök?
"én elvettem feleségül a menyasszonyomat, õ pedig hozzám jött feleségül."
Itt sem csak a te döntésed volt. Hiszen a menyasszony is döntött, hogy hozzád megy. Ez egy közös döntés volt, demokratikus, ahol nem csak a férfi döntött.
"aki feleséghez akarna menni vagy férjül akarna venni valakit"
Ez már csak nyelvészkedés, jó esetben a férfi egy nõvel akar házasságot kötni, a nõ meg egy férfival.
Szerintem csak valami freudi elnézés lehetett, amikor mrevoluSiont láttál, bizonyára a resolution-ra asszociáltál :)
A téma annyiban volt/van érdekes, hogy különbözõ világnézeteket mutatott be elfogultan.
A gép több okból is nem érzékelheti a billentyûzet leütését:
1. nagyon gyors vagy-bár ettõl még minden billentyût bevisz, csak késõbb, de ezt elvethetjük, mert ehhez tényleg gyorsnak kell lenni
2. a billentyûzeted koszos, és a billentyûk alatt összegyülemlett porcicák/morzsák/hajszálak akadályozzák a rendes érintkezést.
Próbáld meg elõször kitakarítani, sûrített levegõvel kifújatni (vagy biciklipumpa, de az olajat nyomhat bele).
A PC-hez való billentyûzetet szét is szedheted, könnyen ki lehet takarítani, csak egy kis odafigyelés kell hozzá.
Köszönöm! Pedig törölgetem rendesen (mármint a billentyûzetet :)... de lehet, hogy tényleg alá szorult valami... :(. Nem PC, hanem laptop és szerintem, ha szétszedném, utána ezt senki nem rakná össze...:)
Vagy pedig az alfahím bárkinek "nyomatékosan elmagyarázza", hogy mitõl alfahím ha szóvá meri tenni, mi egy dolga az alfahímnek és mi nem. :)
Szerintem nem. Õ dönt, ezzel övé a felelõsség is. A döntése lehet konszenzusos (egyet akarnak), lehet kompromisszumos (különbözõt akarnak, de sikerül megegyezniük) és lehet diktatórikus (a döntés nem egyezik meg a másik akaratával). Egy házasságon belül mindhárom eset elõfordul. És ha nincs vezetõ személy, akkor a harmadik eseteknél nincs döntés. És egy házasságban nem csak a döntés joga a férfié, hanem a felelõssége is. Ha valami nem jön össze, azért õ a felelõs. Ezt a terhet nem tenném a partneremre.
Itt két döntés volt. Az egyik, az elsõ az enyém, a második pedig a menyasszonyomé. A másodikra sor sem kerülhetett volna, ha az elsõ nem születik meg. Én ajánlottam egy lehetõséget amivel élhetett vagy nem élhetett. Megint úgy érzem, hogy a "férfi-diktatúrára" célzol. De itt sincs szó róla. Nem volt elrángatva, megfenyegetve, megverve, stb... De én ajánlottam a lehetõséget (a szabályokat), õ pedig elfogadta.
Nézheted csak "nyelvészkedésnek", de én a döntés jogára és felelõsségére céloztam vele.
Tényleg! :) Köszönöm szépen A. L. Ias! :)