Nõi és férfi szerepek a családban és a társadalomban

[kheopsz]

Minden tanulható csak akarás kérdése a többi nyavajgás. ha szereted megteszed érte .)Cserébe õ is megtesz mindent. Egy kapcsolat így normális.

Hát, lehet, hogy így mûködik egy normális kapcsolat, én már nem tudom biztosan.

[A. L. Ias]

A tánc -a társastánc- tényleg jó. Közös élmény, kellemes idõtöltés, intenzív testmozgás.
És helyén kezeli a szerepköröket. A férfi vezet, a nõ követi. A férfi felkínálja a karját, a nõ ezt elfogadja és belekapaszkodik. A férfi irányt, õ határozza meg a következõ lépést, figurát és ezt a nõ a testbeszédbõl, apróbb tolásból, húzásból, szorításból érzi és alkalmazkodik. A nõ itt nem diktál, de nem is akar. Élvezi azt, hogy nyugodtan rábízhatja magát a férfire, egy erõs, határozott karra és akaratra. Szerintem ez kell a nõknek.

De itt is vannak szabályok. A zene diktálja a ritmust, határozza meg a lépések variációit. Nem gázolhat át nõn, nem tiporhatja le. A nincs meg az összhang, akkor azért a férfi a hibás. Õ vezet, övé a felelõsség is. Ha egy férfi ismeri a szabályokat, elég határozott és magabiztos, a nõ pedig hagyja magát vezetni, akkor gyönyörûen tudnak együtt táncolni.

[A. L. Ias]

Hát, akkor ez a baj velem, már értem
Utálok keringõzni (ballagáskor keringõztünk, és nem volt elég csaj, voltak akinek fiúosztálytárssal kellett, köztük nekem is), nem szeretem az öltönyt (nem vagyok bohóc, melós vagyok nem irodista).
Viszont be kell vallanom, a kert nagyon jól hangzik.

Ha nem bírod az öltönyt, viselj mellényt! Nem golyóállót és nem taktikait. Csak egy sima vékony mellényt. Már kellõ eleganciát kölcsönöz, hogy ne nézzenek ki a társaságból, és kellõen lezser is. Az inget is lecserélheted valami galléros -tenisz- pólóra. Így nem fogják hiányolni rólad a nyakkendõt sem.

[Törölt_fórumtag1]

A.L.Ias! Ha nem ismernélek személyesen, most meglepõdtem volna, hogy mit keres a régi tánc tanárom a fórumon! Szinte pont ezeket a mondatokat mondta a tanfolyam elején, mint, amit te is írtál a társastáncról!

[A. L. Ias]

Táncolhatsz a "testeddel", mely nem több, mint fizikai testmozgás, nem több, mint a futás, az úszás, vagy a lovaglás.

Táncolhatsz a szíveddel is, melyhez nem mindig kell zene, nem mindig kellenek szabályok mikor belülrõl vezet az a bizonyos, megfoghatatlan valami, amikor két ember egyként mozog.
Átélni lehet, látni lehet, de elmondani nem.

"A tánc túláradó öröm,szeretet és szenvedély nélkül üres technikai mozdulatsor..."
Lukianosz

Biztos, hogy még mindig a táncról beszélgetünk...?

[A. L. Ias]

Valahogy sejtettem, hogy lesznek, akik nem értenek... vagy félreértenek...

Pontosan ezért kérdeztem rá. Tegyük helyre a félreértéseket.

Megnéztem az általad linkelt videókat. És kicsit utána is néztem a szereplõknek.
Az eggyé olvadó pár, házaspár. A táncban csak kifejezik az összetartozásukat. Az eggyé válás a mindennapokban, azok kudarcaiban, sikereiben történt meg. És ott van mögöttük a hosszú évek kitartó gyakorlása és a majd évtizedes közös munka. Ez persze semmit nem von le a táncuk szépségébõl. De a profizmus kiütközik pontosan kordában tartott mozdulataik és a mimikájukban. Az eggyé olvadás élménye, a másikban való feloldódás olyan szenvedéllyel jár, ami közben ezeket már nem lehet uralni, sõt jelentéktelenné töpörödõ részletkérdésé válnak.

A zene nélküli rumba már jobb, ott már ugyanaz a ritmus dobog mind a kettõjükben, ráadásul egyszerre. Jobban szemlélteti azt amirõl azt hiszem, hogy arra gondolsz. Viszont itt már sokkal kötöttebb a koreográfia, kicsit darabosabbak a mozdulatok, nem olyan teljes az összhang, mint a másik párnál. De ez sem von le semmit az értékébõl, én csak a parkett szélérõl kritizálok. Csak engem járt át az összeolvadás katarzisa. Nem látszik bennük a belsõ tûz, amire szerintem utaltál.

[bel]

Minden tanulható csak akarás kérdése a többi nyavajgás.

Szia,

Rengeteget szamit a tancnal a tehetseg.


Bel

[A. L. Ias]

Értem!
De akkor mirõl is beszélgetünk? Azt hittem amellett érvelsz, hogy a táncban van valami megmagyarázhatatlan plusz, ami összeköt két embert, amitõl eggyé tudnak forrni.
Én ezt vitattam, illetve azzal egészítettem ki, hogy az általad igazolásként linkelt videó szereplõi (akiknek tánca tényleg csodás), házaspárok. És a kettõjük közötti összhang nem a táncból jön, hanem a közös életbõl, azok sikereibõl, kudarcaiból. A tánc csak ennek a kifejezése. Egy szóval sem említettem, hogy a házasságnak köszönhetõ az összhang. Hanem a közös élményeknek, a közös verítéknek.

Erre hoztál két újabb példát ahol a párok nem házastársak. Viszont évek óta együtt táncolnak. Majdnem annyit töltenek együtt, mint a családjukkal. A linkelt videók ráadásul versenyen készülnek, ahol a pontos koreográfia, a szabályok betartása többet nyom a latban, mint a belülrõl jövõ késztetés. Pont errõl a problémáról szól a Kötelezõ táncok címû film.
A versenyen inkább van testtel táncolás, mint szívvel.
A filmrészlet is pontosan ezt mutatja meg. Kellõ rutinnal, gyakorlással és némi érzékkel bármit el lehet játszani.

A kétéves kisgyerek is cuki, és biztos sok tehetség szorult bele a szülõktõl. Az ösztön helyett inkább az utánzással magyaráznám a mozgását. A szülõktõl ezt látta és lemásolta. A szülõk erre pozitívan reagáltak, ez megerõsítette. Így egyre nagyobb kedvvel, egyre gyakorlottabban táncol. Ez a korai bevésõdés remek alap lehet/lesz a késõbbi tudatos tanuláshoz. Csak nem értem, mi köze van az egy lélekké és testté forrás kérdéséhez?

Hadd legyek beképzel és hím-soviniszta! Néha olyan érzésem van, hogy bármit írok és érvelek, ellenérv nincs csak cáfolat. Kapok/kapunk videókat magyarázatként, és akinek van szeme a látásra, az lássa, mert elmondani nem lehet. És a különbözõ videók az én értelmezésemben, néha ellent mondanak egymásnak. A lényeg az én (a másik) álláspontjának "zsigerbõl" cáfolata.
A férfiakról folyó eszmecserébe bele se folytam. "Akinek nem inge, ne vegye magára....". De ezen a fórumon, egy ilyen közösségben háborogsz a férfiak alkalmatlanságán. Itt ahol "alfahímek" vannak? Olyan emberek akik elõre gondolkoznak, terveznek, önálló döntéseket hoznak maguk, a szûkebb és a bõvebb családjuk részére? Akik azt tervezik hogyan tudnák megvédeni most és egy gebasz esetén a szeretteiket? Itt nem sok "átlagos" férfit fogsz találni. Senki nincs aki megcáfoljon, "szót se vesztegetünk" rájuk. Mint ahogy a plázacicákról sem sztorizuk röhögve és egymás hátát csapkodva. Mert mi FÉRFIAK, ilyenek vagyunk....

[kheopsz]

Hadd legyek beképzel és hím-soviniszta! Néha olyan érzésem van, hogy bármit írok és érvelek, ellenérv nincs csak cáfolat. Kapok/kapunk videókat magyarázatként, és akinek van szeme a látásra, az lássa, mert elmondani nem lehet. És a különbözõ videók az én értelmezésemben, néha ellent mondanak egymásnak. A lényeg az én (a másik) álláspontjának "zsigerbõl" cáfolata.
A férfiakról folyó eszmecserébe bele se folytam. "Akinek nem inge, ne vegye magára....". De ezen a fórumon, egy ilyen közösségben háborogsz a férfiak alkalmatlanságán. Itt ahol "alfahímek" vannak? Olyan emberek akik elõre gondolkoznak, terveznek, önálló döntéseket hoznak maguk, a szûkebb és a bõvebb családjuk részére? Akik azt tervezik hogyan tudnák megvédeni most és egy gebasz esetén a szeretteiket? Itt nem sok "átlagos" férfit fogsz találni. Senki nincs aki megcáfoljon, "szót se vesztegetünk" rájuk. Mint ahogy a plázacicákról sem sztorizuk röhögve és egymás hátát csapkodva. Mert mi FÉRFIAK, ilyenek vagyunk....

A tánc részhez nem is szólok hozzá, mert nem értem.
Nem az én világom, ez van.

Tudod a nõk mindig a tökéletes hapsit keresik, ahogy Mrevolution is.
Ezért nem kell õket megfeddni, benne van a genetikájukban, hogy a legjobb, a gyõztes legyen a párja, aki kitûnõ utódokat tud nemzeni és megvédi õt és az "almot".
Aztán ahogy idõsödnek, rá fognak jönni (nagy százalékuk), hogy a tökéletes hapsi nem létezik, mert mindegyikünknek van valami kehe/hülye szokása/akármi.
És majd szépen lejjebb teszik a lécet.
A férfiak is a tökéletes nõt keresik.
Anno én is azt kerestem. Aztán lejjebb esett a mérce, a "féltökélyre". Aztán még lejjebb.
Most már ott tartok, hogy szinte semmi sem számít, csak szeressen és elviseljen (jó egy két kisebb kívánalom van pl nocigi, vagy stb).

Nem tudom ki látta a Jégkorszak címû rajzfilmeket.
Abból van ez az idézet (már nem emlékszem, hogy 1. v 2. rész):
"Csúnyácska szegény, de olyan nehéz manapság családszeretõ hímet találni."

Szóval pártalan alfahímek, csak nyugi.


Adalék: hát megpróbáltam rákeresni, hogy hogy van pontosan ez az idézet, nem fogjátok elhinni, mi volt az elsõ találat...
http://www.gyakorikerdesek.hu/szerel...kedni__oldal-1

[kheopsz]

Ha nem bírod az öltönyt, viselj mellényt! Nem golyóállót és nem taktikait. Csak egy sima vékony mellényt. Már kellõ eleganciát kölcsönöz, hogy ne nézzenek ki a társaságból, és kellõen lezser is. Az inget is lecserélheted valami galléros -tenisz- pólóra. Így nem fogják hiányolni rólad a nyakkendõt sem.

Sima vékony mellényt, ahogy a régiek tették? Hasonló, mint egy ujjatlan, nyakatlan zakó, ha jól emlékszem.
Azok nem néztek ki olyan rosszul, bár sosem hordtam ilyesmit.
Galléros pólóm van.