Idézet:
Inkább integetek…
Divat a pókerarc, módi a mindent elsöprõ tekintet, ezért inkább csak integetek, ha középsõ ujjamat mutatnám, akkor letiltana a közösségi portál, és nem jutna el hozzátok az üzenetem.
Megpróbálom cinikusan leírni a történteket, talán akkor a tragédiából egy középszerû tragikomédiát sikerül kihoznom. Részleteiben nem kezdem el Ádám-Évától: bevezetõként tudjátok, hogy 50 x napja kínlódok, amióta az ominózus „életmentõ” vakcinát felvettem, szerencsére csak az elsõt, ha a másodikig eljutottam volna, már nem biztos, hogy írnék. A minap egy sor meghökkentõ tünet és három orvosi szakvélemény (ami leírja, hogy oltás okozta allergia, oltás okozta neuropathia) csak úgy spontán módon egy hétköznap délután, szétpattantak a lábszáraimon az ereim. Felhúzott szemöldökkel néztem, ahogy kb 50 lila folt lett a lábamon. Mivel nagyon megijedtem, felhívtam az x.orvost, hogy ez mi?- Hááát, lehet, hogy mélyvénás trombózis, azonnal jöjjön.
Mentem. Jah, nem. Vittek- de ez manapság nem számít.
-Háááát, háááát, jujjha, sose láttam még ilyet- mondta a harminc valahány éve praktizáló orvos. Fogalmam sincs. Tényleg. Nem láttam még ilyet. De tudja Mariann, amit a neurológus írt, az biztos igaz, neuropathia. Nah jó, nem biztos, hogy fél év múlva elmúlik, de egy két éven belül szinte biztos.
- Na idefigyeljen, Mariann, még mindig jobb, mintha C-ba belehalt volna. Na. Annál jobb. Ugye?
- Nem haltam volna meg-bömböltem, merthogy ordítva bõgtem. Természetesen tisztes állampolgár révén megcsináltattam akciós áron 15000 Ft-ért a komplex vérvizsgálatot önköltségen, amibõl kiderült, hogy lábon kihordtam a „gyilkos kórt”, mégcsak észre se vettem, de amióta felvettem a „csodaszert”, azóta se dolgozni, se aludni, se normálisan élni nem tudok. A tünetmentes 1-2 órás ciklusokat megtöltöm élettel, mert nem tudom mi következik aztán.
Természetesen értem, hogy aláírtam a papírt, egyszemélyben minden lehetséges mellékhatásért én vagyok a felelõs, és természetesen ráírtam az oltási tájékoztatómra, hogy fémallergiás vagyok, és nyilvánvaló, hogy miért is kéne a pontos összetevõk listáját tudnom, mert csak anyacsavar vagyok, az egyébként „tökéletes Gépezetben”…de van- e benne fém?
-Nézze Mariann, nincsen nálam az összetevõk pontos listája, de ha van is benne, biztos nem hal bele. Érti? Ilyet én még tényleg nem láttam. Na- ne sírjon, a hitét ne veszítse el!
Mit mondjak? Legalább a vérképem jó.
A lila színnel sincs bajom, de én ezeken a lábakon 12 évig futottam. A bõrömön tiniként se volt pattanás, most meg másnaponta elönt az ismeretlen kór nyaktól bokáig. Na, nem unalmas módokon, néha apró pöttyökkel vagyok tele, máskor ödémásan, vagy csalánkiütéssel. Fõ a változatosság.
Értem én, hogy az orvosi egyetem öt esztendõ, és nekem 36 év alatt ismernem kéne minden porcikámat, de mi az a méreg, ami naponként az õrület határáig visz? Ételallergia kizárva, korábbi betegségem nem volt, jó a vérképem- juhúúú…Egyetlen dolgot taszít ki naponta a testem: a neve Pfizer. Szívélyes üdvözletemet küldöm a gyártónak a Pokolból…
Meg fogok gyógyulni akkor is, ha se támasz, se segítség nincsen. Akkor is, ha magánorvosok fél óránként 30000 Ft-ért teszik szét a karjukat, hogy nem értik. Meg fogok gyógyulni akkor is, ha megzsarolnak, hogy kötelezõ felvennem a következõ vakcinát. Minden létezõ antitestemmel mondom, hogy nem, NEM veszem fel.
Jó egészséget kívánok minden oltást hirdetõ embernek, az orvosnak is, aki vállrándítással konstattálta, hogy 30000 fõs a közösség már, akik az vakcina felvételét követõen szenvedtek egészségkárosodást.
Tisztelettel kérek minden oltás pártit, hogy aki a lehetséges hosszútávú mellékhatásokat nem ismeri (tehát az összeset), hogy mellõzze magasröptû hozzászólásait ezen poszt alatt. Ez nem lovi, mégha olybá is tûnik lassan, ez az Életem. Remélhetõleg „csak” jelenlegi szakasza.
Vajon miért tartalmazta azt az egészségügyi törvényünk, majd 100 éve, hogy járvány esetén, nem lehet oltást kibocsátani? Valószínûsítem, hogy ez nem volt véletlen.
Valaki esetleg megtudja azt mondani, hogy az oltás károsultak mibõl fognak élni? Természetesen sok más kérdésemmel együtt tudom, ezt is felesleges feltenni.
És most levetem a cinizmust. Szívbõl kívánom, hogy ne bízzátok az Egészségeteket egy másik emberre, mert ez jelenleg tényleg világméretû cirkusz, valóban nem 2-3 órás, a relativitása vitathatatlan,de szerintem sokkal inkább politikai, mintsem egészségügyi- már, ha lehet hinni annak a sok-sok orvosnak, akik láttak engem oltás után, és mind válaszok nélkül áll. Minden bizonnyal nekik is rettenetes lehet a frontvonalon.
A lényeg, bárki, bárhogy is döntsön az „egyszerû pornép” közül, tudnia kell, hogy a problémáival (ha lesznek) egyedül marad. Lehet tapogatózni. Válaszokért kapálózni. Bízni, de jelenleg úgy tûnik a tudomány a kérdésekre, a tünetekre nem ad sem választ, sem gyógyító segítséget. Én a magam részérõl annyit már bizonyosan tudok, hogy ezt a sztorit nem úsztam meg ép bõrrel. Hogy túlélem e, hogy leszek e valaha még teljesen egészséges- azt csak az Égiek tudják.
Mindent leírtam. A témát illetõen egyetlen felelõsségem maradt: Bármi jön is eztán, fel kell készítenem a Lelkemet, hogy megbékéljen vele.
Tudom, hogy ezt a Békét sem a politika, sem a jelenlegi korszellem, sem az orvostudomány, sem a híradó, sem az egyébként jóindulatú, de tanácstalan kezelõorvosok, sem a receptek, sem a kenceficék, sem a laboreredmények, sem a zsibbadás, sem a fájdalomcsillapítók, sem a vitaminok nem könnyítették meg.
Ennek a Békének a megteremtésében magamra maradtam- Még úgy is, hogy van egy közösség, amelyik tagjai tíz éve velem vannak. Még úgy is, hogy csodálatos Édesanyám, nagyszerû Barátaim, tündéri Kutyám van.
Remélem értitek miért írtam le mindezt.
Vigyázzatok Magatokra, mert más nem fog sem helyettetek, sem rajtatok kívül.
Mariann
Idézet:
Jó, hogy Rátok találtam, bár ne lett volna az ok, amiért megalakultatok!
Nõvérem, mivel minden évben egyszer, egy hétre elmennek a férjével Hévízre nyaralni, az oltás beadása mellett döntött. Egy márciusi Szerdai napon volt idõpontja a háziorvosánál. Fél órával ezen idõpont elõtt még is úgy gondolta lemondja, de meggyõzték egymást a párjával, hogy vegye föl a vakcinát, mert, hogy lesz akkor nyaralás és ezen kívül Ópusztaszer, ami szintén nyári cél volt, nem fogadja õket kártya nélkül...
Így még is sor került az oltásra. Másnapra mindketten belázasodtak, a sógoromnak 1 nap után alábbhagyott, de a testvérem még Vasárnap is magas lázzal küzdött. Hétfõn a háziorvos javaslatára kórházba került, ahol a már kialakult nehéz légzését oxigénnel segítették, ami elmondása szerint nagyon megkönnyítette a levegõvételt.
Két nap múlva már újra volt étvágya, kért, hogy küldjek be neki c vitaminos üdítõitalokat. (Közel lakom a kórházhoz) Újabb két nap és már nem jött hír róla, mivel elvették a mobiltelefonját, amin az utolsó üzenet a férjének az volt, hogy :" szeretle."
Lélegeztetõgépre került, mikor is újabb bûvös két nap múlva a párja kapta a hívást, hogy ha el akar búcsúzni a nejétõl, akkor siessen, mert lekapcsolják a géprõl. Nem tudom sírás nélkül még most sem felidézni az akkor történteket, mert Õ egy erõs asszony volt, minden évben körbe kerékpározta a Balatont és heti szinten 10 km eket túrázott, és ami a legfontosabb, hogy a legjobb barátom volt!
Isten bocsássa meg nekem, de nem tudom nem gyilkosnak gondolni azokat akik ránk erõltették burkolt zsarolással ezt a sz@rt.
Köszönöm, hogy kiírhattam magamból!