Folytatva a cikket:

Ismerteti a DNS-vakcinát:

"...az S fehérjét kódoló DNS-t. Elegendõ ezt a DNS-t bejuttatni a szervezetbe, és ezzel, ha ügyesek vagyunk, rávehetjük a sejteket, hogy ennek alapján ugyanúgy termeljenek fehérjét, ahogy azt >>üzemszerûen<< teszik a szervezet saját DNS-e alapján. A megoldást apró, kör alakú DNS-darabok, ún. plazmidok sejtbe juttatása jelenti (a plazmidok nem épülnek be a sejt kromoszómáiba, de ugyanúgy termelik a fehérjéket, mint a kromoszómán lévõ, >>szokásos<< gének)."

Az RNS ugyanaz, csak azt legalább nem kell magába a sejtmagba bejuttatni.

Virális vektor: "...fogunk egy gyenge, betegséget nem okozó, adott esetben a szervezetben még szaporodni is képtelen vírust, és >>meghekkeljük<< olyan módon, hogy beépítjük a genetikai információjába a kifejezendõ antigén kódját. Ezzel készen is vagyunk: a vírus bejut a szervezetbe, megfertõzi, de ártalmatlanul, és közben elkezdi gyártani a bemutatandó antigént. (...) Természetesen itt is milliónyi kérdés merül fel (biztonsági téren, hogy a vektor ne tudjon elszabadulni, de fordítva, a hatásosság terén is, nehogy a vektort magát túl gyorsan elpusztítsa a szervezet immunrendszere)."

Ha jól értem, mindhárom technológia az elölt kórokozós verzióhoz hasonlít, ami általánosságban kevésbé hatékony szokott lenni, és ezért például két dózis kell belõle. Ez akkor magyarázat lehet arra, hogy miért fertõzõdnek meg emberek a két covid-oltás után is.

Számomra mindenesetre egyik ismertetett technológia leírása sem biztató. Sosem léteztek oltásban, és pont ilyen érzékeny mechanizmusokat elõállítani ilyen veszett tempóban, futószalagon számolatlanul, mondhat akárki akármit, ez nekem nem hangzik túl jól.