"Nem is kell hozzá felnõtt, összefognak a bántalmazottak, botokkal felszerelve, és õk sem lesznek büntethetõk. "

hadd meséljek el egy történetet, kikívánkozik belõlem. """a történetben szereplõ személyek kitaláltak, a valósággal való mindennemû hasonlatosság, azonosság csak a véletlen mûve lehet."""
hol volt, hogy nem volt, volt egyszer egy csapat, akik expedíciót terveztek egy távoli országba, az adott terület kultúrájának egy szegletét tanulmányozandó. a csapat összeállt. elkezdték a felkészülést, táborok, felkészítõ túrák, programok, elõadások, stb. az összetartások során kiderült, hogy az egyik csapattag viselkedése, hozzáállása, nem megfelelõ. a csapat az illetõt távozásra szólítja fel, de õ nem megy, és mivel törvényi kényszerre nincs mód, hát kimegy a csapattal messzi idegenbe. ott kint méltatlan viselkedésével nemcsak magát, de a magyar delegáció egészét lejáratja, hangulatát elrontja, veszekedést, megosztottságot szít, szóval hasznos, értékes tagja a csapatnak. hazatérve minden jobb érzésû csapattag háborog, forrong, berzenkedik neveletlen társuk viselkedésén tettein. az egyik csapattag javaslatot tesz az illetõ "megbüntetésére", a csapatot ért sérelem "megtorlására" . reakció a csapat többi tagjától: hogy képzeled, mi nem alacsonyodunk le az õ szintjére, mit képzelsz, mi is olyan hitványak legyünk, stbstbstb.
mi a történet tanulsága? a "jók" nem szoktak összefogva bosszút állni a "rosszakon". a "jól" nem fognak elégtételt venni a rajtuk esett vélt vagy valós sérelmeiken. sajnos nem. és nem azért, mert nem büntethetõk, hanem azért mert õk "jók", és ezzel egyben sebezhetõk is. ezt használják ki, ezzel élnek vissza a "rosszak".