0
| Thumbs Up |
| Received: 1 Given: 0 |
Az szerintem a jobbik eset...
a valami por meg ez lehetett
Adalékok
Valamennyi minõségi kategóriában elõfordulhatnak az alábbiak:
- nitrites pácsó (a rózsaszínûség elérése céljából) vagy salétrom (nitrát)
- polifoszfát: hatására fõzéskor a fehérje nem zsugorodik, így nem lesz ráncos a virsli (Franciaországban megengedett; Németországban és Ausztriában sokáig nem engedélyezték, ma jelölésköteles, a legjobb minõségû virslikhez ma sem használják. Spanyolországban a legjobb minõségû alapanyokból készülõ hentesárukban is gyakran megjelenik. Magyarországon széles körben használják. Ez az anyag jelen van az élõ szervezetben is, a hullamerevségkor azonban hamar leépül a húsban, ezért adagolják vissza: a vízvisszatartásért, s részben a „roppanósságért” is felelõs).
- aszkorbinsav: antioxidáns; barnulás ellen is hat
- gyakori adalék a trinátrium-citrát (a citromsav nátriumsója): tulajdonképpen só, vagyis növeli a sókoncentrációt, savasságszabályozó és nedvességmegtartó, ízben mégsem ad erõs sósságérzetet, nem sózza túl a virslit (Franz S. Wagner, Räuchern-Pöckeln-Wursten)
- só, fûszerek
- jellegzetes és gyakori adalék a (tipikusan szója-) fehérje, mivel nagyon kevés forgalomban lévõ virsli tartalmaz annyi húst, amelynek fehérjetartalma elegendõ a zsír-víz emulzióhoz (a szója hozzáadása már elég jelentõs minõségcsökkenést jelent a virslinél).
- nátrium-glutamát: ha van lehetõségünk az összetételt böngészni, a virsli lehetõleg ne tartalmazzon ízfokozó nátrium-glutamátot (E 621), ha elég és megfelelõ minõségû hús van benne, nincs szükség ízfokozóra. A nátrium-glutamát mentes virsli sajnos világszerte olyan ritkává vált, mint a fehér holló.
Igaz ez akkor sem takony![]()