Én nem mondanám bizalomhiánynak, hiszen akkor még bízol benne, hiszen összekötöd vele az életed. De hogy késõbb is bízhatsz-e benne, azt nem nem lehet tudni. Ez olyan dolog hogy mindig bíztam minden családtagomban, aztán muszáj volt rájönnöm, hogy hiba volt. Teljesen mindegy hogy távoli rokon, vagy közeli, ígéretek vannak, aztán a végén kiderül hogy átverés minden. Hogy a házasságok 55-60%-a válással végzõdik az elég jó indok arra, hogy az ember ne bízza magát a véletlenre.

Elég csak arra gondolni, hogy megbízol a családban hogy melléd állnak mikor házasodsz, de a végén mégis magadra hagynak. (Ahogy írtad is, hogy nem támogattak.) Mellesleg nálunk is így volt ez.

Nekünk is megmondták hogy "nem is ismeritek még egymást" (holott már vagy 2 és fél éve ismertük). Meg hogy "nem laktatok még eleget együtt" (pedig már vagy másfél évet együtt éltünk).

A vicc hogy anyám is ezt mondta, holott õ késõbb a 2. férjével 3 nap után költözött össze és fél évvel késõbb össze is házasodtak és nagyon boldogan éltek, aminek nem is válás, hanem haláleset vetett véget. Szóval nagyon nem volt igaza hogy nem állt mellénk.

Az tényleg jó érzés hogy valaki vár otthon, bár az papír nélkül is jó. Mikor egy házasság nincs lejtmenetben vagy hullámvölgyben, akkor jó érzés házasnak lenni.