Gondolod, hogy nem lesz belõle tüske a másik félben, hogy már a kiugrás lehetõségén gondolkozol? A párkapcsolat olyan dolog, amit ha nem 100%-kal csinál az ember, akkor inkább ne is fogjon bele. Mi alapján várja ezt el partnerétõl, ha maga nem ezt csinálja? Mi az elsõ perctõl kezdve nyílt sisakkal játszottunk. Mindkettõnknek mondták, hogy ez így nem jó, nem marad titok, izgalom a kapcsolatban, stb. Valószínûleg bennem van a hiba, de én nagyon élvezem, hogy a partnerem már félszavakból, pillantásokból is tudja, mire gondolok, mit kell tennie. Nem is tudom, hogy lehetne másként átvészelni a nehéz idõszakokat. Talán azért is ilyen magas a válások aránya, mert hiányzik a tisztelet, a megértés, a barátság a kapcsolatokból, hogy ha súlyosbodik a helyzet, akkor a másik szemével is megpróbáljam megnézni, hogy mi történt és együtt talán könnyebben kimászhatunk. Lehet, hogy nem is akarja mindenki megoldani ezeket a nehézségeket, mert neki JOGA van a boldogsághoz és a megoldás túl sok idõbe, energiába kerülne. Azt tapasztaltam, hogy a jó dolgok ritkán pottyannak az ölünkbe, legtöbbször keményen meg kell érte küzdenünk.

A család az adott, azt nem választhatod meg, csak azt, hogyan viszonyulsz hozzájuk. Azt tudtam, hogy nem örülnek majd a választásomnak, mert nem illett bele az elképzeléseikbe. Viszont a párodat magad választod meg, (remélhetõleg) egy életre. Én erre fókuszáltam, mindenki más meg le van sz.rva

A párommal mi is elég rendhagyó módon kerültünk össze. Pár hónapig cseteltünk, kétszer randiztunk, aztán odaköltöztem hozzá pár napra, hogy segítsen egy projektemben. Azóta együttvagyunk Volt jó sok hullámvölgy és örülök, hogy nem egyedül kellett átvészelnem. Bár, ha hihetünk Karinthynak, akkor "A házasság egy szövetség olyan bajok közös elviselésére, amelyek egyébként nem keletkeznének."