0
Eredeti hozzászóló Aki Bújt
Szerintem a kereszténység kapcsán hasonlót mondhatunk el, mint amit az egyik hozzászólásodban írtál:
"Jól mutatja ez, milyen válságban és zűrzavarban él a mai ember, illetve milyen válság és zűrzavar él a mai emberben.
Pedig minden, egyszerre nem lehet igaz. Lennie kell a sok állítás között egy igaz állításnak, a sok igazság között egy igaz igazságnak."
1500 évig nem volt kérdéses, hogy mi a kereszténység. Nem volt válság és zűrzavar. Egy igaz igazságot tartottak: kereszténység = anyaszentegyház. A hitbeli és intézményi dimenzió oszthatatlan egységként létezett, senkinek eszébe nem jutott volna a hitet az egyháztól elválasztva értelmezni. Ahogy képzelem, a középkor embere számára egy ilyen megközelítés még csak felfogható, elgondolható sem lett volna.
Aztán jött a reformáció. És nézz szét, hol tartunk 2023 végén... Kis túlzással annyi keresztény vallás és egyszemélyes egyház, ahány keresztény hívő. Egyszer össze is számolták: ha jól rémlik, talán már több tízezer (?), magát keresztényként definiáló egyház ill. felekezet létezik.
És bár - joggal - bírálod az ezoterikus katyvaszt, a másik oldalon valamiért számodra sem azok képviselik a kereszténységet, akik 1500 évig megkérdőjelezés nélkül képviselték. Ha úgy tetszik, te is egy "alternatív keresztény úton" jársz. Felteszem, választottál egyet a "keresztény halmazból", vagyis a több ezer vagy tízezer aktív keresztény felekezet közül. És választottál amellett is, hogy felteszem, ezeknek csak egy kis részét ismered (ahogy mindannyian). A vallásos hited alapján bízol benne, hogy Jézus történetét épp az általad választott református/evangélikus/stb. felekezet szemléli hitelesen, míg a többi egyház bizonyos dolgokban téved. A nem keresztény vallások sokaságát még csak meg sem pendítve.
A történet még tovább bonyolódik, ha vetsz egy pillantást a katolikus vallásra, ami 2023-ban - legalábbis a statisztika szerint - toronymagasan a világ vezető vallása. Mivel régebben magam is katolikus voltam, valamelyest elmélyedtem a dogmatikájukban. És állíthatom, hogy magukat akár komolyan katolikus hívőnek valló emberek még csak a kötelező érvényű dogmák (de fide) egy részét sem ismerik, ill. azokat a saját értelmezésük alapján hiszik, vagy egyszerűen nem is hiszik. De vasárnap kimennek áldozni. Láthatóan nem tudva arról, hogy dogmatagadás miatt ún. önmagától beálló egyházi kiközösítés (pontosabban szó szerint egyházi átok) alá esnek, és nem tekinthetik magukat katolikusnak. Hiszen nem a katolikus egyház kinyilatkoztatott vallását vallják, hanem valamelyik másik keresztény felekezetét, akár anélkül hogy tudnának erről... (Persze ezt nem értékítéletként mondom, csak a pontosság okán.)
Azt meg már nem is részletezve, hogy álláspontom szerint uszkve 10 éve szedesvakancia áll fenn, mert a pápai címet egy nyíltan eretnek személy birtokolja. Szóval katolikus legyen a talpán, aki eligazodik a vallása jelenlegi helyzetében... Az emberiség statisztikailag uralkodó vallásának még csak legitim pápája sincsen. Vagy van, mert erről természetesen ugyanúgy megoszlanak a vélemények.
Ahogy mondod, a világban egymás mellett létezik számos, egymástól eltérő ezoterikus irányzat. Csakhogy a világban egymás mellett létezik számos, egymástól eltérő keresztény vallás is. Nem hasonló ez az ezoterikus zűrzavarhoz? Bár tudom, elvileg erre az lenne a válasz, hogy Jézus mint megváltó Isten személye összekapcsolja ezeket. De ez a gyakorlatban egyszerűen nem igaz. Elég ha csak a Magyarországi Református Zsinat 10 évvel ezelőtti állásfoglalására gondolunk, ami nagy többséggel jelentette ki, hogy a katolikus mise alapjaiban nem egyeztethető össze Jézus személyével és művével, s ezért "kárhozatos bálványimádásnak" tekintendő. A keresztény ökumenizmus vágyott ideál, de a keresztény felekezetek valójában abban sem értenek egyet, hogy közülük ki tekinthető egyáltalán bármilyen értelemben kereszténynek...
Látod, számomra ezért problematikus mind az ezoterikus, mind a vallásos út. (Mindkettőn jártam.) Magával a kereszténységgel pedig az a problémám, hogy ha rajtuk múlt volna, akkor nem léteznének más utak és tapasztalási lehetőségek. Ezt is lehet finomítani, de úgy tűnik ezt igazolja a történelem. Tőlem bárki mehet vasárnap a templomba, de ez fordítva nincs így: a középkor ezer éve világosan megmutatta, hogy mi történik, ha a keresztény vallás szabadon kibontakozhat. A kereszténység világhatalomként mindent, és még annál is többet megkapott ahhoz, hogy a világot földi paradicsommá változtassa. Az eredmény ismert. És hát tudod: gyümölcseiről ismerszik meg a fa. Sejtem, hogy ez nem fog tetszeni, de amit ma látunk, ti. hogy érdemei elismerése mellett a kereszténység a szemünk előtt tűnik el a történelem süllyesztőjében (legalábbis számomra így látszik), az egyenes eredménye annak, hogy ereje teljében ezer éven át leplezetlenül az emberiség elé tárta a gyümölcseit, sőt letuszkolta azokat az emberiség torkán. Az emberiség megismerte ezeket a gyümölcsöket, és köszöni, többet nem kér belőlük: népszámláláskor beírják a keresztényt, de valójában senki sem szeretne még egy középkort. Lejátszódott ez párszor más ideológiákkal is. Igaz Észak-Koreában még kommunizmus van, Orbán álma pedig talán egyfajta modern teokrácia lenne, a történelem megmutatta, hogy ezek az ideológiák nem valósíthatóak meg az emberi méltóság semmibe vétele nélkül. Amivel a kereszténység viszont önnön lényegét tagadta meg, a visszájára fordult.
Belegondolva, a közös pont talán az lehet a legtöbb felekezetnél, hogy a Biblia szövege alapján örök kárhozatot feltételeznek azok számára, akik tudatosan elutasítják a kereszténységet. Bevallom, számomra ezért mindig kicsit fura élmény keresztény hívő emberekkel beszélgetni. Nehéz elvonatkoztatni attól, hogy bukott emberként, örökre elkárhozottként tekintenek rám, miközben mondjuk kellemesen elbeszélgetünk valamilyen témáról, és látszólag nem élek különösebben gyarlóbb életet sokuknál.
Válasz (idézéssel)