Hit és vallás

[P. Dude]

Ez is lehet egy olyan téma, ami esetleg vitát szül, de szerintem ez a téma is megérdemel egy topicot.

Ki vallásos? Ki hívõ? Ki miben hisz? Esetleg van olyan itt aki semmiben nem hisz?

Én nem mondanám hogy vallásos lennék, mert nem érdekelnek az egyházak, egyszerûen csak hívõnek tartom magam. Az igazat megvallva nekem nincs bajom az ateistákkal sem, ha nem jönnek erõszakosan azzal, hogy õk mennyire gyûlölik Jézust meg ilyenek.

Például ezt elfogadhatatlannak tartom:
http://www.magyarkurir.hu/hirek/felf...a-jezus-nevere

Az amerikai prepperek igen jelentõs része keresztény, ami szerintem nem is árt. Jó ha a felkészülés mellett van valami olyasmi, amiben lehet hinni. Ez is adhat erõt akkor, ha egy kilátástalan helyzetben feladnád.

Az amerikai prepperek nagy része valószínűleg azért keresztény, mert a biblikus gondolkodásnak része az apokalipszis várása, nagyjából azóta amióta létezik kereszténység. Nekem is épp nemrég beszélt erről egy katolikus karizmatikus vagy ilyesmi ismerősöm, hogy ő a Jelenések könyvéből indul ki, meg hogy mindkét világháború egy-egy eucharisztikus kongresszus után tört ki. Most mit mondjak erre...? Mondtam neki, hogy akkor ne tartsanak több eucharisztikus kongresszust. Nem igazán tudom hogy mit akart, a kereszténységet én már elfogadom, de szerintem kicsit sok ezzel a folyamatos apokalipszis várással. Nem hiszem, hogy szerencsés lenne kollektív önbeteljesítő jóslatokkal kísérletezni.

Ami engem illet, úgy érzem hogy újra rátaláltam Istenre, ami nagyon örömteli élmény a számomra. Persze nem a Bibliára gondolok. Hanem az ún. transzcendentális meditációra, amit gyakorlok. Emellett olvasgatom Maharishi Mahesh könyveit, és ismerkedem a Bhagavad-gítával.

Elgondolkodtató, hogy a világ legrégebbi ismert szentírásai az indiaiak. Amennyire tudom, a későbbi szentírásokban aztán elég sok lényegi tartalmi elem köszön vissza ezekből. Ezzel nem szeretnék semmilyen vallást reklámozni (én sem vagyok vallásos), de szerintem adja magát, hogy ez esetben leginkább az indiai szentírásokat lenne érdemes tanulmányozni a Biblia stb. előtt. Mert amennyire tudjuk, azok vannak legközelebb a forráshoz (Forrásmezőhöz, Omniverzumhoz, fázishoz, egységes térhez stb.?).

[P. Dude]

Ha már keresztény ismerősöm említette a Jelenések könyvét, egy idézet a Necronomiconból:

"És az Öregek a rothadó alaktalan Azathothot nevezik mesterüknek, akivel a fekete kavernában mindenki szívében a végtelenséget várják, ahol mohón marcangol a végtelen káoszban, titkos dobok tomboló döreje, a rettenetes furulyák dallamtalan sípolása és a vak idióta istenek szüntelen üvöltése közepette. Örökké céltalanul vándorolnak és gesztikulálnak.
Azathoth lelke Yog-Sothothban lakozik, és Ő lesz az, aki előhozza az Öregeket, amikor eljön az idő, mert az égitestek visszatérésület hirdetik. Yog-Sothoth a kapu, amelyen azok visszatérhetnek az ürességből. Yog-Sothoth ismeri az idő labirintusát, mert az idő benne lakozik. Tudja, hogy hol törtek ki egykoron az Öregek, és hol fognak megint kitörni, ha a kör bezárul.
A nappalt az éjszaka követi. Az ember napjai eltelnek, és az Öregek ott fognak uralkodni, ahol egykoron tették. Már rothadni fogsz, amikor rájössz arra, hogy átkozottságuk az egész Földet bemocskolja."

Még ha fiktív irodalmi mű is (erről megoszlanak a vélemények, ahogy természetesen a Jelenések könyvéről is), azért érdekes hogy a Necronomiconban szereplő, a világegyetemen kívüli és túli lények szinte minden nép mítoszaiban megjelennek különböző neveken és formákban, a világ minden táján.

A Necronomicon szerint pedig ezek az erők vissza fognak térni a Földre. Ami azért érdekes, mert konkrétan most, ezekben a hónapokban, pár évben olyan szintre jutott az UFO téma, és olyan hivatalos személyek nyilatkoznak róla, mintha a kormányok tényleg készülnének valami globális bejelentésre a földönkívüli témával kapcsolatban.

Egy tanulmány arról szól, hogy a különféle szörnyek/lények észlelései ill. történetei (himalájai hegyi ember, a Molyember Nyugat-Virginiában stb.), és a szinte mindennapossá vált UFO észlelések talán azt jelzik, hogy megkezdődött ezeknek az erőknek a fokozatos visszatérése. Akkor aztán fogalmunk sem lenne, hogy mire is számíthatunk.

Félreértés ne essék: nem hiszek a fentiekben, ugyanakkor nem is tagadom őket, mindenesetre érdekesek a párhuzamok a Necronomicon kapcsán.

[P. Dude]

De az aranyban és selyemben pompázó katolikus egyház számomra nem azonos az eredeti, az ősegyházzal, az apostoli idők (I.-III. szd.) egyházával, illetve a Gyülekezettel, ahogy az Újszövetség ír róla (mint a hűséges kevesek a sok "névleges keresztény" között, akik ott vannak minden népben és nemzetben, csendben téve a dolgukat az egyházakban)...

Szerintem a kereszténység kapcsán hasonlót mondhatunk el, mint amit az egyik hozzászólásodban írtál:

"Jól mutatja ez, milyen válságban és zűrzavarban él a mai ember, illetve milyen válság és zűrzavar él a mai emberben.
Pedig minden, egyszerre nem lehet igaz. Lennie kell a sok állítás között egy igaz állításnak, a sok igazság között egy igaz igazságnak."

1500 évig nem volt kérdéses, hogy mi a kereszténység. Nem volt válság és zűrzavar. Egy igaz igazságot tartottak: kereszténység = anyaszentegyház. A hitbeli és intézményi dimenzió oszthatatlan egységként létezett, senkinek eszébe nem jutott volna a hitet az egyháztól elválasztva értelmezni. Ahogy képzelem, a középkor embere számára egy ilyen megközelítés még csak felfogható, elgondolható sem lett volna.

Aztán jött a reformáció. És nézz szét, hol tartunk 2023 végén... Kis túlzással annyi keresztény vallás és egyszemélyes egyház, ahány keresztény hívő. Egyszer össze is számolták: ha jól rémlik, talán már több tízezer (?), magát keresztényként definiáló egyház ill. felekezet létezik.

És bár - joggal - bírálod az ezoterikus katyvaszt, a másik oldalon valamiért számodra sem azok képviselik a kereszténységet, akik 1500 évig megkérdőjelezés nélkül képviselték. Ha úgy tetszik, te is egy "alternatív keresztény úton" jársz. Felteszem, választottál egyet a "keresztény halmazból", vagyis a több ezer vagy tízezer aktív keresztény felekezet közül. És választottál amellett is, hogy felteszem, ezeknek csak egy kis részét ismered (ahogy mindannyian). A vallásos hited alapján bízol benne, hogy Jézus történetét épp az általad választott református/evangélikus/stb. felekezet szemléli hitelesen, míg a többi egyház bizonyos dolgokban téved. A nem keresztény vallások sokaságát még csak meg sem pendítve.

A történet még tovább bonyolódik, ha vetsz egy pillantást a katolikus vallásra, ami 2023-ban - legalábbis a statisztika szerint - toronymagasan a világ vezető vallása. Mivel régebben magam is katolikus voltam, valamelyest elmélyedtem a dogmatikájukban. És állíthatom, hogy magukat akár komolyan katolikus hívőnek valló emberek még csak a kötelező érvényű dogmák (de fide) egy részét sem ismerik, ill. azokat a saját értelmezésük alapján hiszik, vagy egyszerűen nem is hiszik. De vasárnap kimennek áldozni. Láthatóan nem tudva arról, hogy dogmatagadás miatt ún. önmagától beálló egyházi kiközösítés (pontosabban szó szerint egyházi átok) alá esnek, és nem tekinthetik magukat katolikusnak. Hiszen nem a katolikus egyház kinyilatkoztatott vallását vallják, hanem valamelyik másik keresztény felekezetét, akár anélkül hogy tudnának erről... (Persze ezt nem értékítéletként mondom, csak a pontosság okán.)

Azt meg már nem is részletezve, hogy álláspontom szerint uszkve 10 éve szedesvakancia áll fenn, mert a pápai címet egy nyíltan eretnek személy birtokolja. Szóval katolikus legyen a talpán, aki eligazodik a vallása jelenlegi helyzetében... Az emberiség statisztikailag uralkodó vallásának még csak legitim pápája sincsen. Vagy van, mert erről természetesen ugyanúgy megoszlanak a vélemények.

Ahogy mondod, a világban egymás mellett létezik számos, egymástól eltérő ezoterikus irányzat. Csakhogy a világban egymás mellett létezik számos, egymástól eltérő keresztény vallás is. Nem hasonló ez az ezoterikus zűrzavarhoz? Bár tudom, elvileg erre az lenne a válasz, hogy Jézus mint megváltó Isten személye összekapcsolja ezeket. De ez a gyakorlatban egyszerűen nem igaz. Elég ha csak a Magyarországi Református Zsinat 10 évvel ezelőtti állásfoglalására gondolunk, ami nagy többséggel jelentette ki, hogy a katolikus mise alapjaiban nem egyeztethető össze Jézus személyével és művével, s ezért "kárhozatos bálványimádásnak" tekintendő. A keresztény ökumenizmus vágyott ideál, de a keresztény felekezetek valójában abban sem értenek egyet, hogy közülük ki tekinthető egyáltalán bármilyen értelemben kereszténynek...

Látod, számomra ezért problematikus mind az ezoterikus, mind a vallásos út. (Mindkettőn jártam.) Magával a kereszténységgel pedig az a problémám, hogy ha rajtuk múlt volna, akkor nem léteznének más utak és tapasztalási lehetőségek. Ezt is lehet finomítani, de úgy tűnik ezt igazolja a történelem. Tőlem bárki mehet vasárnap a templomba, de ez fordítva nincs így: a középkor ezer éve világosan megmutatta, hogy mi történik, ha a keresztény vallás szabadon kibontakozhat. A kereszténység világhatalomként mindent, és még annál is többet megkapott ahhoz, hogy a világot földi paradicsommá változtassa. Az eredmény ismert. És hát tudod: gyümölcseiről ismerszik meg a fa. Sejtem, hogy ez nem fog tetszeni, de amit ma látunk, ti. hogy érdemei elismerése mellett a kereszténység a szemünk előtt tűnik el a történelem süllyesztőjében (legalábbis számomra így látszik), az egyenes eredménye annak, hogy ereje teljében ezer éven át leplezetlenül az emberiség elé tárta a gyümölcseit, sőt letuszkolta azokat az emberiség torkán. Az emberiség megismerte ezeket a gyümölcsöket, és köszöni, többet nem kér belőlük: népszámláláskor beírják a keresztényt, de valójában senki sem szeretne még egy középkort. Lejátszódott ez párszor más ideológiákkal is. Igaz Észak-Koreában még kommunizmus van, Orbán álma pedig talán egyfajta modern teokrácia lenne, a történelem megmutatta, hogy ezek az ideológiák nem valósíthatóak meg az emberi méltóság semmibe vétele nélkül. Amivel a kereszténység viszont önnön lényegét tagadta meg, a visszájára fordult.

Belegondolva, a közös pont talán az lehet a legtöbb felekezetnél, hogy a Biblia szövege alapján örök kárhozatot feltételeznek azok számára, akik tudatosan elutasítják a kereszténységet. Bevallom, számomra ezért mindig kicsit fura élmény keresztény hívő emberekkel beszélgetni. Nehéz elvonatkoztatni attól, hogy bukott emberként, örökre elkárhozottként tekintenek rám, miközben mondjuk kellemesen elbeszélgetünk valamilyen témáról, és látszólag nem élek különösebben gyarlóbb életet sokuknál.

[P. Dude]

Látod, számomra ezért problematikus mind az ezoterikus, mind a vallásos út. (Mindkettőn jártam.)

Keresztény emberek öldöshetik egymást amiatt, hogy homousion vagy homoiusion. Vég nélkül vitatkozhatunk azon, hogy a kenyér és bor Krisztus valódi teste-e, vagy jelképes tartalommal bír. És még rengeteg ilyen kérdés van a keresztény halmazon belül.

A közös bennük, hogy nem tudsz személyes, közvetlen tapasztalatot szerezni arról, hogy melyiküknek van igaza. (Bár ha a misebort kimutatja a szonda, miközben a dogma értelmében bor már nem lehet jelen, hiszen átlényegült... ) Vallásos hittel hiszel valamelyik válaszban. Amivel nekem például nincs gondom, csak úgy érzem, hogy ez nem az én utam. Ami viszont tényleg problémás:

[TMIB]

Ahol a vallást túlzottan tolják, az a valódi hitet gyengíti. Ne egyél húst ezen meg azon a napon, rágcsálj ostyát, ne otthon imádkozz hanem menj templomba, de persze ott adj pénzt is, mert Isten csak akkor szeret.

Ja, tényleg kitöltöttem egy ilyet is:



Sok értelme nincs.

Pl. külön ki volt emelve hogy a zsdó vallásról van szó, nem a népről. Erre a végeredményhez mit írnak oda és milyen jelképet használnak?

Meg aki semmilyen vallásért nincs oda, annál nem igazán jön ki egyik sem pozitívnak.

[TMIB]

Vallásosokkal vitázok...

Mondják hogy a könyv-fóliázás az jó, mert az nem való gyerekeknek.

Erre megkérdeztem őket hogy azt tudják-e hogy a Bibliában van szex, gyilkolás és még homoszexualitás is. Meg hogy az be van-e fóliázva, illetve támogatnák-e azt hogy be legyen fóliázva, hiszen az a három téma pl. nem gyerekeknek való. Dühös reakció, hogy "az más". Kérdeztem hogy miért. Azt mondják hogy "mert az régen is jó volt a gyerekeknek". Rákérdezek hogy miért, erre a szokásos reakció, röhögő fej a hozzászólásomra és egy szöveg hogy "buta hülye vagy, én veled nem vitatkozom".

Persze hogy nem, mert tudják hogy jogos a kérdésem de semmi okosat nem tudnak rá mondani.

[Aki Bújt]

Vallásosokkal vitázok...

Mondják hogy a könyv-fóliázás az jó, mert az nem való gyerekeknek.

Erre megkérdeztem őket hogy azt tudják-e hogy a Bibliában van szex, gyilkolás és még homoszexualitás is. Meg hogy az be van-e fóliázva, illetve támogatnák-e azt hogy be legyen fóliázva, hiszen az a három téma pl. nem gyerekeknek való. Dühös reakció, hogy "az más". Kérdeztem hogy miért. Azt mondják hogy "mert az régen is jó volt a gyerekeknek". Rákérdezek hogy miért, erre a szokásos reakció, röhögő fej a hozzászólásomra és egy szöveg hogy "buta hülye vagy, én veled nem vitatkozom".

Persze hogy nem, mert tudják hogy jogos a kérdésem de semmi okosat nem tudnak rá mondani.

Akkor megpróbálom megérteni és megértetni a dolgot, amihez egy filmből indulok ki.
Viggo Mortensen Zöld könyv c. filmjében egy "suttyó" olasz verőlegény egy "magasan kvalifikált" fekete bőrű zenész sofőrje lesz annak koncert körútján. A film kettejük kényszerű összezártságáról és lassan kibontakozó, valószínűtlen barátságáról szól, és egy pontján kiderül, hogy a zongoraművész a saját neméhez vonzódik. Ezzel nekem azért nem volt semmi bajom, mert a film valós személyek igaz történetén alapult, vagyis a férfi a valóságban is így élt, és ez csak mellékszál volt, ami kiemelte, mennyire különböző emberek is megérthetik egymást, együtt érezhetnek a másikkal... A filmben volt humor, dráma, jellemfejlődés, szerintem jó volt, bár én bírom Mortensent...
Szóval, nem mindegy az összefüggés, a szándék és a mérték.
Ma gyakran van olyan érzésem, hogy sok filmben, sorozatban azért szerepelnek LMBTQ+ karakterek, mert... muszáj, hogy szerepeljenek LMBTQ+ karakterek. Ezt nevezem én úgy, hogy "indokolatlan b*zi szál".
(Tudtommal az Oscar-díj bizottság v. a film akadémia szabályt is hozott, hogy a versenyen csak olyan film indulhat, amiben a létező összes kisebbség reprezentálva van, ami nagyjából eddig is így volt: míg annak idején Othellót Orson Welles játszotta feketére maszkírozva, az utóbbi évtizedekben rengeteg ázsiai, fekete, stb. színész játszott mindenféle filmben. Onnantól azonban, hogy ez követelmény lesz, mindez erőltetetté, visszatetszővé válik.)

Igen, a Bibliában van gyilkosság. Rögtön az elején Káin megöli a testvérét, Ábelt. Azonban ezután Isten megjelöli, hogy senki ne emeljen rá kezet, majd megátkozza és száműzi. Dávid pl. a szeretője férjét háborúba küldi, majd gyakorlatilag megöleti. Azonban a gyereke a szeretett nőtől halva születik, "Isten keze ránehezedik" és betegség kínozza (nem emlékszem pontosan, lehet, hogy az asszonyt), mígnem egy próféta példabeszéd formájában a fejére olvassa tettét, ő pedig belátja és megbánja a bűnét.
Igen, a Bibliában van homoszexualitás is. Amikor Isten el akarja pusztítani Szodomát és Gomorrát, elmondja ezt Ábrahámnak, aki könyörög unokaöccse, Lót életéért. Isten angyalokat küld a férfihoz, hogy figyelmeztesse, akik "szép arcú ifjak" voltak. A helyiek fenyegetik Lótot, hogy adja ki nekik a vendégeit, mert megkívánták őket, az angyalok azonban vaksággal verik meg a tömeget; kimennek a városból, elmenekül Lót és családja is, Szodoma és Gomorra pedig elpusztul...

A Biblia, és ezen történetek üzenete is, hogy a döntéseinknek súlya, a tetteinknek következménye van, a bűn büntetést von maga után, mert van Isten, Aki szent és igazságos. Ő tökéletes és bűntelen, nem fér össze a természetével, nem maradhat meg a jelenlétében semmi tökéletlen, semmi bűnös. Isten azonban szerető Isten is, ezért Jézus Krisztusként, a Földre született Fiúistenként, akit az Atyaisten küldött, eljött a világba, hogy minden ember összes bűnéért valamennyi büntetést elszenvedje, elhordozza, és így mindenkit megmentsen, megváltson. Aki ezt elfogadja, megvallja, ennek tudatában a továbbiakban a bűnt, aminek terhétől megszabadult, elhagyja, az mehet be Istennek, az örök élet forrásának a jelenlétébe, az üdvösségbe, a mennyek országába. Aki pedig mindezt elutasítja, az magát zárja ki az örök életből, a mennyből.

Ezen a ponton van ma egy nagy félreértés a szeretet fogalmával kapcsolatban, miszerint Istennek, Aki a szeretet, muszáj mindenkit szeretnie, mindenkit elfogadnia, mindenkire mindent ráhagynia, minden bűnt elnéznie, tehát a keresztényeknek is ugyanígy kell tenniük. Isten azonban a bűnös embert szereti, de a bűnt gyűlöli, mert az elválasztja az embert tőle, az Ő szeretetétől. Igen, a kereszténynek szeretnie kell az embert, de a bűnt néven kell neveznie, annak következményére pedig kell figyelmeztetnie, mert, Jakab apostol szavaival: "aki megtérített egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak a lelkét a haláltól", más fordításban: "aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól"/Jakab 5, 20./...

Én nem tudom, milyen könyveket kell ma befóliázni, nem olvastam a könyvet, amit Dúró Dóra ledarált, de a "királyfi feleségül veszi a másik királyfit" típusú mesék bevallottan "érzékenyítés" céljából születnek, vagyis, hogy megismertessék, elfogadtassák a "másságot".
Keresztény szempontból, az ő világnézetükből kiindulva azonban ez a másság bűn, Isten teremtett rendje elleni lázadás, mert "Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Azután megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet...És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap."/I. Mózes 1, 27. 28. 31./.
A bűnnel kapcsolatban pedig nekik feladatuk van, küldetésük van, nem az ember ellen, hanem éppen az ember érdekében, a bűn ellen, mert: "a bűn zsoldja halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban" /Róma 6,23./
Aki felismeri/beismeri, hogy bűnös, ebből az állapotból szabadulni akar, elismeri Jézust szabadítójának, valóra váltja, gyakorolja ezt a szabadságot (legyőzi a bűnös kívánságot), az üdvözül: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." /János 3, 16./
Ezért kell beszélni a bűnről, ugyanakkor nem olyan módon, hogy azt elfogadtassuk, arra "érzékenyítsünk"...

A baj szerintem ott van, hogy, ahogy Kassai Lajos fogalmazott a Partizán interjúban, valakik egy erkölcsi kérdésből csináltak politikai kérdést.
Egy kormány egy választói rétegre rátelepedve, annak értékrendjét kisajátítva, hatalma megőrzése miatt hoz olyan törvényeket, rendeleteket, amelyek így ugyanolyan visszatetszővé válnak, mint az ellentétes irányú nyomulás...
Sok "választópolgár" pedig politikai elköteleződésből áll egyik vagy másik oldalra, anélkül, hogy tisztában lenne a saját álláspontjával, hogy a témában saját gondolatai lennének, vagy maga hívő lenne.
Ezért van, hogy nem tudnak válaszolni a jogos kérdéseidre, és marad a hülyézés...

Ha engem kérdeznél, azt mondanám, hogy egy biztos: tudtom és hozzájárulásom nélkül óvodában, iskolában semmi hasonlót ne olvassanak fel a gyerekemnek, mert az én feladatom és egyszersmind felelősségem (amiről valahol, valamikor majd számot kell adnom), hogy mire nevelem, mit, hogyan fogadtatok el vele!

Ettől még marad a kérdés: jó-e a fóliázás?
Én most ezt a hírt találtam róla:
"Ha az első és negyedik kérdésre igen a válasz, akkor a könyvet fóliázni kell és elkülönítve tartani.
-meghatározó eleme-e a könyvnek a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérésnek, a nem megváltoztatásának vagy a homoszexualitásnak a megjelenítése vagy népszerűsítése?
-gyermekeknek szól-e a kiadvány?"

Vagyis jó-e az, hogy egy gyerekeknek szóló könyvet, amelynek meghatározó, lényegi eleme pl. a homoszexualitás népszerűsítése, befóliázva külön tesznek?
Azt hiszem, jó, ahogy a horror, pornográf tartalmak megjelölése ("18 éven aluliak számára nem ajánlott"), vagy az alkohol- és dohányáru vásárlás korhatárhoz kötése is. De kérdés, hogy az ajánlást, ill. a szabályozást mennyire tartják be, vagy mennyire nő meg a "tiltott gyümölcs" vonzereje. Ám azt hiszem, az, hogy egyeseket pont a tiltás fog elcsábítani, még nem ok arra, hogy semmiféle korlát ne legyen!
Mindenesetre ha azt akarnám, hogy a gyerekem ilyen könyvvel találkozzon, akkor én megvenném, de inkább kikölcsönözném, hazavinném, és együtt olvasnánk el, hozzá téve a magamét...

A következő kérdés, hogy támogatnám-e a Biblia befóliázását.
Egyértelműen nem, mert épp hogy nem népszerűsíti pl. a gyilkosságot, sőt tiltja azt, lásd mondjuk a Tízparancsolatot, és hasonló a helyzet a homoszexualitással is; azaz a felvetett témák szerepelnek benne, de nem mindegy, hogyan és miért...

[Aki Bújt]

Szerintem a kereszténység kapcsán hasonlót mondhatunk el, mint amit az egyik hozzászólásodban írtál:

"Jól mutatja ez, milyen válságban és zűrzavarban él a mai ember, illetve milyen válság és zűrzavar él a mai emberben.
Pedig minden, egyszerre nem lehet igaz. Lennie kell a sok állítás között egy igaz állításnak, a sok igazság között egy igaz igazságnak."

1500 évig nem volt kérdéses, hogy mi a kereszténység. Nem volt válság és zűrzavar. Egy igaz igazságot tartottak: kereszténység = anyaszentegyház. A hitbeli és intézményi dimenzió oszthatatlan egységként létezett, senkinek eszébe nem jutott volna a hitet az egyháztól elválasztva értelmezni. Ahogy képzelem, a középkor embere számára egy ilyen megközelítés még csak felfogható, elgondolható sem lett volna.

Aztán jött a reformáció. És nézz szét, hol tartunk 2023 végén... Kis túlzással annyi keresztény vallás és egyszemélyes egyház, ahány keresztény hívő. Egyszer össze is számolták: ha jól rémlik, talán már több tízezer (?), magát keresztényként definiáló egyház ill. felekezet létezik...

Ahogy mondod, a világban egymás mellett létezik számos, egymástól eltérő ezoterikus irányzat. Csakhogy a világban egymás mellett létezik számos, egymástól eltérő keresztény vallás is. Nem hasonló ez az ezoterikus zűrzavarhoz? Bár tudom, elvileg erre az lenne a válasz, hogy Jézus mint megváltó Isten személye összekapcsolja ezeket. De ez a gyakorlatban egyszerűen nem igaz. Elég ha csak a Magyarországi Református Zsinat 10 évvel ezelőtti állásfoglalására gondolunk, ami nagy többséggel jelentette ki, hogy a katolikus mise alapjaiban nem egyeztethető össze Jézus személyével és művével, s ezért "kárhozatos bálványimádásnak" tekintendő. A keresztény ökumenizmus vágyott ideál, de a keresztény felekezetek valójában abban sem értenek egyet, hogy közülük ki tekinthető egyáltalán bármilyen értelemben kereszténynek...

Évekkel ezelőtt olvastam ezt a könyvet.
Az Evangéliumi Kiadó adta ki, nem tudom, ez melyik egyházhoz, talán az evangélikusokhoz tartozik, bemutatkozójukból az derül ki, hogy 1957-1989 kötött Németországból, azóta budapesti központtal végzik a magyar nyelvű keresztyén irodalom kiadását, terjesztését.
A szerző szerint az apostoli időktől mindmáig fennáll egyfajta folytonosság, végig voltak kisebb-nagyobb, egymással sokszor kapcsolatban álló, egymás örökségét továbbvivő, az eredeti tanításokhoz hű mozgalmak, amelyeket az "anyaszentegyház" eretnekekként üldözött, közösségeiket szétverte, vezetőiket elfogta, tanításaikat meghamisította, történetüket elhallgatta...
Úgy emlékszem, ebbe a láncolatba sorolt ismertebb, és általában kevésbé emlegetett, areformációt megelőző, és azutáni csoportokat is.
Ha ez így nem is teljesen igaz, az első bekezdésedben írtakat (1500 évig nem volt kérdés, mi a kereszténység) nem tudom elfogadni.
A többiről azt kell mondanom, hogy a helyzetértékelésed sajnos pontos, ami elég szomorú...

[Aki Bújt]

A történet még tovább bonyolódik, ha vetsz egy pillantást a katolikus vallásra, ami 2023-ban - legalábbis a statisztika szerint - toronymagasan a világ vezető vallása. Mivel régebben magam is katolikus voltam, valamelyest elmélyedtem a dogmatikájukban. És állíthatom, hogy magukat akár komolyan katolikus hívőnek valló emberek még csak a kötelező érvényű dogmák (de fide) egy részét sem ismerik, ill. azokat a saját értelmezésük alapján hiszik, vagy egyszerűen nem is hiszik. De vasárnap kimennek áldozni. Láthatóan nem tudva arról, hogy dogmatagadás miatt ún. önmagától beálló egyházi kiközösítés (pontosabban szó szerint egyházi átok) alá esnek, és nem tekinthetik magukat katolikusnak. Hiszen nem a katolikus egyház kinyilatkoztatott vallását vallják, hanem valamelyik másik keresztény felekezetét, akár anélkül hogy tudnának erről... (Persze ezt nem értékítéletként mondom, csak a pontosság okán.)

Erről nem tudtam, ez így nem is tudom... tragikomikus?

[Aki Bújt]

És bár - joggal - bírálod az ezoterikus katyvaszt, a másik oldalon valamiért számodra sem azok képviselik a kereszténységet, akik 1500 évig megkérdőjelezés nélkül képviselték. Ha úgy tetszik, te is egy "alternatív keresztény úton" jársz. Felteszem, választottál egyet a "keresztény halmazból", vagyis a több ezer vagy tízezer aktív keresztény felekezet közül. És választottál amellett is, hogy felteszem, ezeknek csak egy kis részét ismered (ahogy mindannyian). A vallásos hited alapján bízol benne, hogy Jézus történetét épp az általad választott református/evangélikus/stb. felekezet szemléli hitelesen, míg a többi egyház bizonyos dolgokban téved. A nem keresztény vallások sokaságát még csak meg sem pendítve.

Igen, azt hiszem, "alternatív keresztény úton járok". (Vagy inkább csak jártam...)
Nem is tekintem magam vallásosnak abban az értelemben, hogy a mi nyugati világunkban a vallás alig több, mint egy statisztikai adat arról, hogy csecsemőként melyik egyházba kereszteltek be valakit, az egyház pedig tulajdonképpen egy intézmény, valaminek a megfogható, szilárd váza hierarchikus vezetési rendszerrel, bürokráciával, ingó és ingatlan vagyonnal, stb. Mindez pedig semmit nem mond arról, valaki miben hisz, mennyire ismeri, hogyan értelmezi a Bibliát, vagy mit fogad el belőle.
A világvallások felől közelíteni már van értelme, ebből a szempontból azt mondom, a zsidó-keresztény világnézet az, ami számomra hiteles és elfogadható, szemben pl. a hinduizmussal, amelyben gyakorlatilag minden isteni. Valahol azt olvastam, a hinduizmus harminc! milliónál is több istent ismer, szinte minden hegynek, folyónak saját istene van.
Láttam egyszer egy dokumentum filmet egy indiai patkány templomról, ahol száz-, ha nem ezerszámra nyüzsögtek a patkányok, a hívek pedig mezítláb, vagy zokniban jártak a padlót vastagon borító patkányszarban, és megtiszteltetésnek vették, ha egy patkány hozzájuk ért, pláne, ha a vállukra vagy a fejükre szaladt, vagy oda ült...
Ma már egy egyházhoz vagy gyülekezethez sem tartozom, még csak hívőnek sem tartom magam (bár a "keresztény/keresztyén értékrend" áll közel hozzám), és annak idején sem fogadtam el egyikük tanításait sem automatikusan. Igyekeztem magam értelmezni a Bibliát, abból kiindulva, hogy ha az valóban Isten kinyilatkoztatása az ember számára, ahogy állítja magáról, akkor isteni tökéletesség jellemzi, vagyis egyfajta belső összefüggés rendszer, amelyben egyik igehely magyarázza a másikat.
Ahhoz azonban, hogy amit kihámozok belőle, az ne hiábavaló emberi okoskodás legyen, hanem isteni igazság, isteni kijelentés, szükséges az alázat, úgy is fogalmazhatnék, hogy az Istentől kért és kapott bölcsesség...
Szerintem ennek hiánya az egyik fő oka annak, hogy ma annyiféle értelmezés, annyi egyház és felekezet létezik. A hiba tehát nem a kereszténységben, a Bibliában, vagy Istenben, csakis az emberben van.