A Természet nem mindenkinek való

[Vándor]

Sziasztok!

Tudtok esetleg olyan jó könyvet ami a magyarországi vadonban fellelhetõ ehetõ növényekrõl szól? Esetleg vadászatól, csapdázásról, nyomolvasásról is jöhet valami érdekes, ha tudtok

Magyar viszonyokra legjobban alkalmazható könyv kezdõkenk is a Ray Mears: A túlélés kézikönyve.
Évszakokra bontva megy végig, hogy mikor milyen menedéket építs, milyen növényekkel tudsz tüzet gyújtani, kötelet készíteni, vízkeresési módszereket, és persze a fellelhetõ élelmeket veszi sorra.

Némileg enciklopédikus, és néprajzi vonulattal, de szintén sok egyzserû eszköz, menedék, étel, és azok tartósításáról, régi mesterségek alapjai és szerszámairól:
Dr. Kós Károly: Mihez kezdjünk a természetben?
Tarján Gábor: Mindennapi hagyomány

Szépséghibája a dolognak, hogy mindhárom könyv már csak másodkézbõl és antikváriumokban fellelhetõ, ha nagy szerencséje van az embernek. Jó vadászatot, hajrá!

[iMac]

Pár könyv:
Bear Grylls: A vadon törvényei:
https://mega.co.nz/#!jMhnhDQD!BnLUln...sko3YkdqFFy9eU

Peter Darman: Túlélési kézikönyv
https://mega.co.nz/#!fF5CnZDK!WdNMzF...myCdiaCW5D0C6w

Neil Wilson: Túlélés nyomolvasás és navigáció:
https://mega.co.nz/#!2BoB3bhY!YNpuRW...qo4iZPbNfp6jVE

Ray Mears: A túlélés kézikönyve
https://mega.co.nz/#!fR4gkLBB!G77umX...kmZXL-kv8EFNb4

SAS túlélési kézikönyv
https://mega.co.nz/#!fRYjmLyY!DBRak1...mZCqDHEOO5_GCY[/QUOTE]

[Dream_walker]

Amit írtál, abban sok igazság van. Sok városi kerget illúziókat a vidéki élet bukolikus szépségeirõl, aztán mikor szembesül az igazsággal, a megszokott komfort hiányával, a puszta fennmaradáshoz szükséges rengeteg munkával, akkor elmenekül. Sokat olvastam az ún. ökofalvakról, melyeket szintén egyfajta romantikus elvágyódás hívott életre. Rengeteg jószándékú törekvése fulladt kudarcba az oda költözõ embereknek, családoknak. Sokakat csak a gazdasági kényszer, vagy valamiféle kínjukban kitalált hamis kompromisszum marasztalt ott, ideig-óráig. Például az, hogy sikerült kicsikarniuk valamiféle státuszt (falugondnok, polgármester stb.) ami segít a családot a felszínen tartani. Ilyen hamis illúzió a falusi turizmus, az ökoiskolák, tanfolyamok, gagyi ajándéktárgyak készítése, vagy burkolt kéregetés (állami pályázatok, egyházi adományok)

Itt megint csak arról van szó, hogy a viselkedés nincsen a helyzethez igazítva. Az alapelv, az ökofalvak, önellátó, természetközeli, emberséges közösségek nagyon is jól mûködnek, szerte a világon számos példát találni rá. Hazánkban ez még egy ismeretlennek mondható dolog, a vele járó gyermekbetegségek tömegével.
A magyar kísérletek többsége azért fuccsolt be, vagy legalábbis vegetál, mert ott is a városi életstílust akarják követni, csak legyen jó nagy a kert, meg szép a környezet, madárcsicsergés, kis erdõ, szélessávú internet, havi fix fizetés. A kettõ együtt sajna nem megy. Egy ökofaluban a "modern" életet el kell felejteni. Itt nem arra gondolok, hogy nincs komfort, vagy kicsi a fogyasztás, mert ez nem igaz. Csak másféle. Az életritmus lassabb, a természethez igazodik, nem az ingázáshoz meg a 8-10 óra robotmunkához. Az igények közelebb vannak/kerülnek a realitáshoz. Az emberek felismerik a dolgok valódi értékét és árát. Nincs az ember akkor mértékû feszültséggel és felesleges információval leterhelve.
Egyszerûen mérleget kell felállítani, hogy mit akarunk, abból mit lehet megvalósítani, és ennek mi az ára. Valamint, hogy megéri-e nekünk azt az árat. Sokan eddig el sem jutnak, aztán jön a pofára esés.

Pont ugyanazokra a dolgokra hívtam fel a figyelmet, mint amirõl te beszéltél a terjedelmesebb hozzászólásodban. ... Akkor miért is nincsenek a dolgok a helyükön kezelve avagy sántít a témaindítás?

No offense, nem kötekedésbõl írtam
Egyszerûen arról van szó, hogy az indító hozzászólásnak kicsit olyan szaga van (hogy képzavarral éljek), hogy az emberek manapság legfeljebb áldozatok lehetnek a természetben, a túlélés esélye nem reális. Én meg kifejtettem, hogy ez igaz, ha valaki a modern életstílust akarja követni az erdei túlélés során is. Ha viszont visszatér azokhoz a viselkedésmintákhoz, amelyek megfelelnek a helynek és a helyzetnek, akkor nincs gond. Lemorzsolódás akkor is van, csak töredéke annak, amit egy "modern viselkedésû" populáció lenne kénytelen elszenvedni.

[Don't Panic]

Aha, így már értelek és egyetértek. Lehet, kissé erõs voltam, de rá akartam ébreszteni az embereket, hogy robin hoodosat lehet játszani az erdõben... csak nem sokáig! Tudod, amolyan sokkterápia a mai õrült mennyiségû, intenzív inputok között.
Egyébként a USMC jelmondatát tudom idézni, hogy alátámasszam, amit mindketten kifejtettünk és ez egy jótanács mindenkinek...nem csak az erdõkben:
Improvise, Adapt, Overcome.
Improvizálj, hogy elkerüld az elsõdleges fenyegetést!
Adaptáld a megváltozott körülményeket...és ennek megfelelõen cselekedj a továbbiakban.
Kerekedj felül a helyzeten!

[Kamionos]

Jó indulatú leszek és felteszem, hogy épít valamiféle kuckót magának, mint Dick Proenneke. Persze nem olyan sirályat, így az elsõ esõ után elkezd káromkodni, az elsõ vihar leviszi a tetõ felét és a mínuszok úgy fognak besüvíteni, mint atom. Pár nap után kifogy a magával cipelt tartós élelmiszerbõl és vadászni indul. Ott csillog az oldalán a milliós Benelli, de sosem tanulmányozta vadjaink életmódját és/vagy cserkelt. Max hajtásra ment jól bepiálva a többi vadásszal, esetleg lesen ült. Szóval esély a szarvaspörköltre zéró. Ezt még egy párszor eljátsza, majd beleun. Megpróbál csapdázni kisebb állatokat. Két órán át állandóan összedõl az egész, az ujját is jó párszor leüti. Hazamegy a kuckóba éhesen, átfagyva, dühösen. Pont kifogy a gázpalack is meg a gázlámpa. A sötétben belerúg valamibe. Utolsó csepp aznapra. Ezért mérgében szétveri a fél csilliárdos technikát. Se kaja, se energia, se felszerelés és dührohama közben eltörte a kezét vagy a lábát is. Nem telik bele egy hónap és fosztogatók holtan találják - vagy annyira legyengülve, hogy simán agyonverik - aztán szépen elviszik a maradék cuccát. Szerintem még nem is túloztam.

Ja, egyébként vicces a link!

Nagyon kemény, de teljesen reális forgatókönyv. Soknak járnak majd így. Viszont az értelmesebbek egy túlélõhelyzetben hamar rá fognak jönni, hogy a korábbi komfortzónáikból ki kell lépniük és nem úgy fognak viselkedni, mint ma egy kempingezés során. A valódi gond tényleg az, hogy akiben nincsenek meg az alapvetõ ismeretek a tûz gyújtásáról, fenntartásáról, menedéképítésrõl, élelemszerzésrõl, az a korábban összegyûlt generációk tapasztalatait nem tudja hirtelen kreatívitással és rögtönzéssel pótolni és megoldani egyszerre az összes felmerülõ problémát. Egyetlen komolyabb hiányzó láncszem is végzetes lehet.

[Kamionos]

Én a gyerekkori barátommal és a párjainkkal az erdõbe menekülés mellett döntöttünk. Egy világgazdasági válság esetén még a falu is elegendõ lehet. Viszont polgárháború esetén már veszélyes lenne. Háború esetén pláne. Eldöntöttük, hogy nem vagyunk hajlandóak hadba vonulni távoli országok vallásháborúja és a nagytõkések mérhetetlen kapzsisága miatt. Akik kételkednek a bátorságunkban, harckészültségünkben azt szívesen látom majd, hogy az ellenkezõjérõl meggyõzzem.
Az összes erdõt a szülõfalunkban jól ismerjük, míg mindenki más, aki csak ilyen-olyan okból "odatéved", az hátrányban lesz velünk szemben. Ez is nyomós ok.
Az erdõ mindennel ellát, ami a túléléshez elegendõ. De attól semmivel sem többet. Az étel a tápértékrõl fog szólni és nem az ízekrõl. A menedék pedig a természeti erõk elleni védelemrõl és nem a komfortról.
Az egyik elsõ könyvem a vadászati alapismeretekrõl szólt. Ittam minden szavát és igyekeztem utánajárni a benne szereplõ információknak. Úgyhogy sok idõt töltöttem az erdõkben minden évszakban. Persze nem áltatom azzal magam, hogy mindent tudok. De a túléléshez elegendõ lesz.
A gyógynövények pedig a másik szenvedélyem volt. Mindig igyekeztem magam gyógyítani a nyavajáimat. Mivel azt olvastam, hogy a frissen szedett hatékonyabb, így megtanultam megtalálni, begyûjteni õket.
A hidegrõl csak annyit akarok mondani, hogy télen igazából vagy mozgásban kell lenni, vagy egy helyben a menedékben tölteni tûz mellett. Egyszer aludtunk egy palánkkunyhóban tûz mellett. Hiába írja Ray Mears, hogy olyan mint otthon. Az igazság az, hogy éppen annyira van meleg, amivel még nem fagy meg az ember és éjszakát viszonylag alvással tudja tölteni.
Egyenlõre ennyi jutott eszembe hirtelen.

[Sgtmaj.Prepper]

Erdõben még nyári éjszakákon is nagyon hideg tud lenni. A telet pedig nem lehet a szabad ég alatt vagy egy gödörben kihúzni. Szóval mindenképpen kell valami normálisabb épület, ház.

[TMIB]

Ha polgárháború és anarchia, akkor én az erdõt nem választanám sok szempontból. Ha arra gondolunk, akkor az erdõ védhetetlen, bárki ki-be mászkálhat, nincsenek falak, kerítések. Háborúban portyázó csapatok lennének mindenütt, télen rögtön kiszúrnák a lábnyomokat. A tüzet látnák éjjel és a füstöt nappal. Bármilyen menedékhely esetén azonnali lebukás, mert abból tudnák valaki van a közelben.

Ahogy mondod, a tûz nem tökéletes és télen csak mozgással lehet a fagyást elkerülni. Viszont nem lehet 6 hónapon át alvás helyett is gyalogolni. Elég csak arra gondolni, hogy a kevésbé hideg fõvárosban is sorra fagynak a hajléktalanok, pedig õk be is tudnak húzódni helyekre. Van hogy nyugdíjasok a saját otthonaikban is megfagynak, mert nem telik nekik fûtésre.

Télen az erdõben a tûzrakás se annyira egyszerû, hiszen felhalmozott fád nem lehet, mert az lebuktatna, a többi fa pedig nedves, meg se gyullad. Se papír, se rongy, se más nincs az erdõben.

Persze ahogy mondtam, ez csak az én véleményem, csak azt írom le hogy én miért nem mennék az erdõnek. A hideg és az éhezés nagyon kegyetlen dolog tud lenni.

Gondolom másnak vannak ellenérvei, mindenki ossza meg hogy ki-mit gondol.

[Salmo]

Azt hiszem, ha most lennék 30 éves,
És bizony alap igazság mindenkinél, így minden csoportnál is vannak erõsebbek....

[Kamionos]

Ha polgárháború és anarchia, akkor én az erdõt nem választanám sok szempontból. Ha arra gondolunk, akkor az erdõ védhetetlen, bárki ki-be mászkálhat, nincsenek falak, kerítések. Háborúban portyázó csapatok lennének mindenütt, télen rögtön kiszúrnák a lábnyomokat. A tüzet látnák éjjel és a füstöt nappal. Bármilyen menedékhely esetén azonnali lebukás, mert abból tudnák valaki van a közelben.

Ahogy mondod, a tûz nem tökéletes és télen csak mozgással lehet a fagyást elkerülni. Viszont nem lehet 6 hónapon át alvás helyett is gyalogolni. Elég csak arra gondolni, hogy a kevésbé hideg fõvárosban is sorra fagynak a hajléktalanok, pedig õk be is tudnak húzódni helyekre. Van hogy nyugdíjasok a saját otthonaikban is megfagynak, mert nem telik nekik fûtésre.

Télen az erdõben a tûzrakás se annyira egyszerû, hiszen felhalmozott fád nem lehet, mert az lebuktatna, a többi fa pedig nedves, meg se gyullad. Se papír, se rongy, se más nincs az erdõben.

Persze ahogy mondtam, ez csak az én véleményem, csak azt írom le hogy én miért nem mennék az erdõnek. A hideg és az éhezés nagyon kegyetlen dolog tud lenni.

Gondolom másnak vannak ellenérvei, mindenki ossza meg hogy ki-mit gondol.

A védelemmel tényleg egyenlõre gondjaim vannak. A többitõl nem tartok. Ismerek egy könnyen védhetõ helyet is. Egy korábbi török erõd romjainál van. 3 oldalról megközelíthetetlen és a negyedik oldal át van alakítva, hogy nehezen megközelíthetõ legyen. Elég fárasztó megmászni. Csapdákkal és számszeríjjal képzeltem el a védelmet. Ez jobb ötlet lehet? Amennyire én tudom háború idején hegyi erdõkben csak akkor vannak komolyabb csapatok, ha a frontvonal ott húzódik. Valaki jártasabb javítson ki.
A többiek ellen pedig talán elég lehet a csapda, íjpuska. Lehet, hogy érdemes lenne egy nagyobb szervezõdést kialakítani majd hasonló menekültekbõl?
Háború esetén a falvakban, városokban szerintem még gyakoribb, hogy a házakba betörnek az ellenséges katonák és visznek mindent. Nagyanyám sokat mesélt errõl.
Ezért tûnik még mindig jobbnak az erdõ.