Én nem vagyok sem profi sportoló, sem jól fizetett „hozzáértõ”, ezért csak a saját tapasztalataimat tudom megosztani veletek. Világ életemben magas és vékony voltam, apám testalkatát örököltem. Persze én is szerettem volna nagy és dagadó izmokat, ezért rengeteget jártam konditerembe. Az eredmény szánalmas volt, se erõ, se izom, viszont cserébe úgy szétment a bal vállam, hogy a végén már fekve nyomni sem bírtam (pedig az elég alap gyakorlat). Közben folyton mondták a tutit, hogy mibõl és mennyit kellene szedni és meg lesz az eredménye. Nem kelletek a bogyók és inkább hagytam a francba az egészet. Aztán pár éve láttam néhány street workout videót a Youtube-on és nagyon megfogott, így nekikezdtem. De az akrobatikus elemeket nem nekem találták ki. Aztán jött a Fegyencedzés könyv ami szintén sokat segített. De még ez sem volt az igazi. Így kb. két éve elkezdtem Calisthenic-ezni. Ebben nincs akrobatika és változatosabb mint a fegyencedzés, de a másik két edzésforma összes elõnye megvan benne. Nekem nagyon bevált. Az ízületeim teljesen rendbejöttek és megerõsödtek, és sem az erõnlétemre sem az állóképességemre nem panaszkodhatom. Két év alatt egy a testalkatomhoz illõ, arányos és teljesen funkcionális izomzatot sikerült felépítenem. Tény és való, hogy méretekben nem vehetem fel a versenyt egy átlagos, konditermi szteroidhuszárral, viszont nekem az a véleményem hogy az edzés arra való, hogy felkészítse a testünket a különféle kihívásokra és megõrizze az egészségünket, nem pedig arra, hogy egy irreális testképért cserébe tönkretegyük magunkat.