0
Eredeti hozzászóló Wannabe
Válasz (idézéssel)Akkor ezek szerint én már csak boldog és gondtalan lehetek!Mivel abban vagyok nyakig, amit a cikk leírt. Sosem gondoltam úgy, hogy a város embernek való; természetellenes, fenntarthatatlan, hazug és mocskos. A falu sem egyértelmûen sokkal jobb ma már, mint a város karikatúrája... Viszont a cikk kicsit torzít, mert az a helyzet, hogy kis területen termelve és mellette egy kicsit gyûjtögetve az élelmiszere meg lehet egy kisebb családnak (bár ehhez már tapasztalat, hozzáértés kell), de annyi termésed nem lesz, hogy azt eladva megvegyél minden mást. Vagy nagy területet tudsz szerezni, és értelemszerûen sokkal többet dolgozol magadnak, vagy valami külön foglalkozást is bevállalsz mellette.
A tõkeigénye általában olyan nagy (véges számú a párszázezres kis tanyák száma, és akkor még nem vettél kerti szerszámokat, üvegeket, konyhafelszerelést a feldolgozáshoz, stb.), hogy azt pont ebben a szipolyozó körforgásban nem nagyon tudod magadnak kispórolni nyugdíjba vonulás elõtt, ha városból ugranál bele.
És az sem fekszik mindenkinek, hogy teljesen más szemlélettel kell az egészet kezelni, ahogy Oakland is írta, itt nem tudsz kivenni szabadságot, nem számít, hogy hogy érzed magad, az orvos nem mentesít a felelõsség alól, és nem tudsz légkondicionált szobába vonulni, ha éppen akkor van a munka java.
U.i.: mi azért nem vesszük ilyen komolyan, ha nagy hõség van, inkább bent ügyködünk valami pótcselekvést, amire ráfogjuk, hogy hasznos volt, és ha csak lehet, akkor a nap nagy részében szellemi szabadfoglalkozást ûzünk vagy kutyát sétáltatunk az erdõben.(A hét 3 napja általában ezzel telik egy-egy fõszezont leszámítva, az pedig már is több, mint eggyel hosszabb hétvége, mert a házimunka is belefér a többibe).
Szóval ha így csináljátok, ne lepõdjetek meg, ha csak a saját kajátok lesz meg, esetleg...
