Élet a tanyán

[Kamionos]

Ugyanakkor az elég jól látszik, hogy a tanyavilág élete az 7/24 szopás volt, 8-10 gyerekbõl 2-3, rossz esetben a fele nem élt meg, és az igaz, hogy nem kellett sokat papírozni, hogy házat építhess magadnak, de ki voltál szolgáltatva az idõjárásnak, árvíznek, kurucnak-labancnak. Ha nem tudtad gyarapítani a földed, amihez elég volt egy aszályos év vagy egy jégesõ által elvert termés, akkor a sajátod mellé még mehettél napszámba is más földjére, tanulás, szórakozás zéró, napkeltétõl napnyugtáig keccsölés, ha a gyereked odahozta a friss házasságát, akkor több kenyérpusztító, kevesebb hely, ha elköltözött, akkor kevesebb munkáskéz...

Azt gondolom, hogy ugyanezek a nehézségek most is meg vannak csak más formában. Ma is, ha valaki vállalna 8-10 gyereket, azt hiszem, hogy 2-3 nem élne meg, de lehet tévedek. A kiszolgáltatottság is meg van a házépítésnél a bankok személyében. A munkahelyen szintén. Ha elbocsájtanak, akkor jöhet a hitel, hogy túléld a nehéz idõszakot, aztán meg másodállás, hogy tudd fizetni. Máris elköszönhetsz a szórakozástól. Az alsó-közép rétegig mindig is nehéz marad az élet minden korban, minden helyen.

[pappito]

Szerintem (kiemelem, hogy lásd, csak a saját véleményem ez :P ) a mai gyártósori munkás élete semmivel sem jobb, mint 100 éve egy paraszté. Egy fél-értelmiségié is csak kicsivel jobb. Kényelmesebb, ez igaz. De hogy jobb lenne, abban nem vagyok biztos.
Persze ez is több tényezõs. Van olyan szempont, amiben jobb. Másban meg sokkal rosszabb. Szóval a negatívumok meg a pozitívumok nagyjából kiegyenlítik egymást, még ha a súlyok el is tolódtak.

Elõrebocsájtom, hogy a szociológiai ismereteim felülrõl erõsen korlátosak de azt, hogy valamely társadalmi csoportnak az élete "jobb" vagy sem, azt nagyon nehéz egzakt mérõszámmal összevetni egy másik csoport életével. Még az életminõség megállapítása is nagyon komplikált lehet, belejátszhatnak mindenféle tényezõk az éghajlattól a tájegységig, a politikai berendezkedéstõl a szociális háló létéig vagy annak hiányáig. Szóval el kell döntenünk, hogy milyen szempontok alapján határozzuk meg a jólét-et és akkor esetleg (kerekítésekkel) összehasonlíthatunk egy gyári munkás életét egy tanyagazdáéval. Egy gyári munkás élete valószínûleg nem tér el szignifikánsan, bár ha a mai állapotokat nézzük azért a gyári munkásnak rendelkezésére állnak olyan dolgok amirõl anno a tanyasi paraszt álmodni sem tudott - elérhetõ egészségügy, szabadnapok, fizetett szabadság, ovi a gyereknek, ingyenes oktatás a gyerekeknek, és ha kimozdulni nem is telik, a tévéje, netje megfizethetõ, ott a mobil a zsebében. Persze szembesül más problémákkal is, de ha pl. elveszti az állását, akkor ugyanott van, mint egy paraszt két aszályos év után...

a száz évvel ezelõtti helyzethez képest szerintem a mai ember jóval elõrébb tart, ha nem feltétlenül anyagilag, de szociális biztonságát és a lehetõségei számát tekintve mindenképpen. Száz éve egy paraszt gyereke szinte kizárólag paraszti jövõt tudhatott magáénak, iskolába akkor jutott el, ha a föld engedte, ma(de vehetjük az elmúlt 30-40 évet) egy gyári munkás gyerekébõl bármi lehet, hála a közoktatásnak.

[pappito]

Azt gondolom, hogy ugyanezek a nehézségek most is meg vannak csak más formában. Ma is, ha valaki vállalna 8-10 gyereket, azt hiszem, hogy 2-3 nem élne meg, de lehet tévedek.

Nem néztem utána a számoknak, de szerintem a csecsemõ/gyerekhalandóság nagyságrendekkel csökkent az antibiotikumok széleskörû elterjedése és az általános egészségügyi ellátás bevezetése óta. Ha ma vállalna valaki 8-10 gyereket, akkor jó eséllyel fel kellene nevelnie 8-10 gyereket, miközben száz éve az egyetlen ok amiatt 8-10 gyereket kellett vállalni az az volt, hogy ebbõl 3-5 nem élte meg a gyerekkort se. Akkor muszáj volt munkáskezeket csinálni, ma meg nem, nem véletlen, hogy a gyerekszám a fejlett országokban erõsen lecsökkent, ha jól tudom Mo-n már a populáció szintentartásához szükséges 2.1 reprodukciós ráta sincs meg és ez a nyugati országokban is hasonlóan alakul.

A kiszolgáltatottság is meg van a házépítésnél a bankok személyében. A munkahelyen szintén. Ha elbocsájtanak, akkor jöhet a hitel, hogy túléld a nehéz idõszakot, aztán meg másodállás, hogy tudd fizetni. Máris elköszönhetsz a szórakozástól.

Ez valóban létezõ jelenség, a kiszolgáltatottság az alsóbb osztályok jellemzõje, és igazából tökmindegy, hogy az idõjárásnak, a földesúrnak vagy a gyárnak vagy kiszolgáltatva. A különbség a lehetõsgek meglétében van, a középiskola elvégzése még a szegények gyerekeinek sem távoli álom, (bár az is igaz, hogy a középiskola elvégzése már rég nem akkora érték, mint anno volt) pl. jóatyám is kiküzdötte magát a fegyverneki földpadlósból és egészen messzire jutott (diplomák, doktorátus) amit nem tehetett volna meg mondjuk a századfordulón. (azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy éppezért én sokkal szerencsésebb helyzetbõl indultam mûvelt, értelmiségi szülõkkel)

Az alsó-közép rétegig mindig is nehéz marad az élet minden korban, minden helyen.

Ez nagy igazság.

[Dream_walker]

Elõrebocsájtom, hogy a szociológiai ismereteim felülrõl erõsen korlátosak de azt, hogy valamely társadalmi csoportnak az élete "jobb" vagy sem, azt nagyon nehéz egzakt mérõszámmal összevetni egy másik csoport életével. Még az életminõség megállapítása is nagyon komplikált lehet, belejátszhatnak mindenféle tényezõk az éghajlattól a tájegységig, a politikai berendezkedéstõl a szociális háló létéig vagy annak hiányáig. Szóval el kell döntenünk, hogy milyen szempontok alapján határozzuk meg a jólét-et és akkor esetleg (kerekítésekkel) összehasonlíthatunk egy gyári munkás életét egy tanyagazdáéval. Egy gyári munkás élete valószínûleg nem tér el szignifikánsan, bár ha a mai állapotokat nézzük azért a gyári munkásnak rendelkezésére állnak olyan dolgok amirõl anno a tanyasi paraszt álmodni sem tudott - elérhetõ egészségügy, szabadnapok, fizetett szabadság, ovi a gyereknek, ingyenes oktatás a gyerekeknek, és ha kimozdulni nem is telik, a tévéje, netje megfizethetõ, ott a mobil a zsebében. Persze szembesül más problémákkal is, de ha pl. elveszti az állását, akkor ugyanott van, mint egy paraszt két aszályos év után...

a száz évvel ezelõtti helyzethez képest szerintem a mai ember jóval elõrébb tart, ha nem feltétlenül anyagilag, de szociális biztonságát és a lehetõségei számát tekintve mindenképpen. Száz éve egy paraszt gyereke szinte kizárólag paraszti jövõt tudhatott magáénak, iskolába akkor jutott el, ha a föld engedte, ma(de vehetjük az elmúlt 30-40 évet) egy gyári munkás gyerekébõl bármi lehet, hála a közoktatásnak.

Én sem gondolom, hogy olyan egyszerûen számszerûsíthetõ a dolog, és abban is egyetértünk, hogy az ember általánosságban jóval elõrébb van, mint száz éve. Ez azonban kivétel nélkül mindenkire igaz, nem csak az alsó rétegek helyzete javult, hanem általánosságban mindenkié, sokkal kényelmesebb lett.

Azonban rengeteg lemondással járt, fõleg olyannal, amivel sokan nem is foglalkoznak, mert vagy hülyeségnek tartják, vagy szentimentalizmusnak, vagy egyszerûen fel sem fogják, hogy ez a dolog rendkívül problémás, mert úgy nõttek fel, hogy ez volt a természetes.

Nem is kell prepper szempontokba belemennünk, elég, ha a sima életvitelben gondolkodsz. Ha ma szeretnél egy darab földet vagy erdõt, akkor nem lehet neked. Illetve lehet, de olyan bürokratikus útvesztõn kell átjutnod, hogy sokan rajthoz sem állnak. Pedig nem olyan ördögtõl való dolog, hogy egy magyar embernek Magyarországon lehessen egy-két hektár földje vagy erdõje.
Ha mégis van, akkor sem csinálhatsz rajta akármit, mert a b.zi fõvárosi politikus jogász megmondja neked, hogy te a zalai erdõben nem fúrsz kutat, mert nem szabályos, a dunai ártéren nem legelteted az egy darab tehénkédet, mert nem szabályos, a zemplénben meg pláne nem építesz egy hétvégi faházikót, mert nem tájba illõ.
Vagy ha el akarják venni tõled a tehénkét meg a házikót, akkor tessék szépen hagyni, mert a hatékony védekezés nem szabályos.

Ma nem sétálhatsz csak úgy a mezõn vagy az erdõben, nem gyûjthetsz dolgokat, még akkor sem, ha az õseid esetleg bizonyíthatóan évszázadokig véreztek azért, hogy te pont azon a mezõn sétálj, és pont abban az erdõben szedhess gombát. Mert jön állambácsi, és azt mondja, hogy nem.

Igazából ezek mind olyan dolgok, amelyek apró árnyoldalnak tûnnek a nagy jólétért cserébe. De a történelem nagy geb.szai sokszor ilyen apró árnyoldalakból ugrottak elõ.
Kicsit off, de mire mozdult meg a magyar? A netadóra. A legkisebb, hangyaf.sznyi lopásra. Na ezért súlyos dolgok ezek az apróságok.

[Zacskóbicska]

Én sem gondolom, hogy...

Írásoddal sokban egyetértek. éppen ma beszélgettem a barátaimmal a "havi klubbomban" arról, hogy mitõl és mi is jobb. Végülis nem tudtunk zöldágra vergõdni az alábbi következtetések "törvényszerûvé" való elfogadása miatt:
1. Az emberek legnagyobb többsége a történelem írása óta a létét fedezõ bérért, jövedelemért dolgozott, ami azt jelentette, hogy kaja annyi, amibõl lehet család, hajlék és fûtés. Ez ma is így van.
2. A múlt századokban valószínûleg valami hatékonyabban mûködött, mint manapság. A korszerûtlen, nagy emberi munkaerõ igénnyel járó technológiákon alapuló beruházások sokkal könnyebben voltak kivitelezhetõek, mint manapság. Pl. várak épültek, templomok, kastélyok erdeje. Képzeljük el pl. az egri várat. Az építkezés akkori technológiájával. Valószínû, hogy nem volt a kor akkori fejlettségében nagyobb erõfeszítés, mint most pl. egy atomerõmû megépítése. Mennyi vár épült? Volt hozzá külföldi kölcsön? A történelem nem szól arról, hogy azokat rabszolgák építették volna. (Ez utóbbiaknak is van rezsijük.)
Ha összevetjük a technikai fejlettségi színvonalunk változását a megélhetési színvonal (biológiailag jól jellemzi a szaporodási ráta) és a képességek színvonalával, biztos az, hogy valamivel is elõrrébb vagyunk?

[Doom]

...régen volt a "falu bolondja"....és a vándorcirkusz....a többiek dolgoztak...a technika fejlõdésével egyre kevesebb dolgozó kell,de a modern egészségügy miatt hosszabb az élettartam...tehát a mai korban a kevés dolgozó eszetlen adókulccsal tartja fenn a rendszert és a többieket...mint köztudott a gépek nem adóznak ....ezért nincs pénz semmire..régen volt a tized+ az egyháznak a másik tized...a többi maradt...de a tizedbe benne volt a védelem...ma tb,nyugdíj járulék,jövedelem adó,Áfa,ingatlan adó és ki tudja még mi...az,hogy valóban jobb ma az élet...hát nem tudom,csak ma élek....felelõtlenség kijelenteni,hogy jobb,ha nincs összehasonlítási alap...amit írnak róla vagy igaz-vagy nem...
azt a csodás perverziót teremtettük,hogy a gépek végzik a szakmunkát(festenek,hegesztenek,gyümölcsöt dolgoznak fel,st),légkondis,zárt garázsokban,hangárokban pihennek,míg mi emberek levelet söprögetünk,vagy becsavarunk egy csavart és az erdõben kell aludni....az autó a garázsba-az ember a híd alatt...hát nem perverz ??....továbbmegyek..a gépekre van alapozva az energia,az élelmiszer,a szállítás,a nyilvántartás...és a gép tartja karban a gépet(lsd. gyújtás beállítás),a gépek jó szakemberek,mi emberek már csak halovány árnyékai vagyunk õseinknek...és ez mennyire sebezhetõ?..ezt tudjuk...míg az öregeket mi fektette két vállra?...egy net-vírus,napkitörés biztos hogy nem...

[Scabiosa]

Valaki tudna nekem tapasztalatot írni, hogy mennyire alkalmas az Õrség / Alpokalja nedvesebb, hûvüsebb klímája és szikesebb talaja növénytermesztésre? A melegigényes növények mennyire biztosan hoznak termést, érnek be? Például a dinnyérõl lemondanék, ha kell, de a paradicsomról már nem!
Másik kérdés, hogy mennyire elterjedt arrafelé az állattartás (falvakban fõleg, de azért a "nagyüzemire" is kíváncsi vagyok), mennyire könnyû mondjuk a faluszélrõl trágyához jutni?

[Dream_walker]

Valaki tudna nekem tapasztalatot írni, hogy mennyire alkalmas az Õrség / Alpokalja nedvesebb, hûvüsebb klímája és szikesebb talaja növénytermesztésre? A melegigényes növények mennyire biztosan hoznak termést, érnek be? Például a dinnyérõl lemondanék, ha kell, de a paradicsomról már nem!
Másik kérdés, hogy mennyire elterjedt arrafelé az állattartás (falvakban fõleg, de azért a "nagyüzemire" is kíváncsi vagyok), mennyire könnyû mondjuk a faluszélrõl trágyához jutni?

Ha figyelembe vesszük azt a földrajzi jellegzetességet, hogy Németország közepén húzódik a választóvonal a finomgyümi+napsütés/krupli+rozs+takony+sötéthideg zónák között, akkor az Õrség teljesen alkalmas a növénytermesztésre Nyugodtan próbálkozhatsz dinnyével is, csak rövid tenyészidejû fajtát válassz.
A faluszéli trágyát meg kirándulás közben elég könnyû észrevenni, csak egy tipp

[pappito]

Én sem gondolom, hogy olyan egyszerûen számszerûsíthetõ a dolog, és abban is egyetértünk, hogy az ember általánosságban jóval elõrébb van, mint száz éve. Ez azonban kivétel nélkül mindenkire igaz, nem csak az alsó rétegek helyzete javult, hanem általánosságban mindenkié, sokkal kényelmesebb lett.

Igy van.

Azonban rengeteg lemondással járt, fõleg olyannal, amivel sokan nem is foglalkoznak, mert vagy hülyeségnek tartják, vagy szentimentalizmusnak, vagy egyszerûen fel sem fogják, hogy ez a dolog rendkívül problémás, mert úgy nõttek fel, hogy ez volt a természetes. Nem is kell prepper szempontokba belemennünk, elég, ha a sima életvitelben gondolkodsz. Ha ma szeretnél egy darab földet vagy erdõt, akkor nem lehet neked. Illetve lehet, de olyan bürokratikus útvesztõn kell átjutnod, hogy sokan rajthoz sem állnak. Pedig nem olyan ördögtõl való dolog, hogy egy magyar embernek Magyarországon lehessen egy-két hektár földje vagy erdõje.

Tudtommal lehet neked, nekem is volt szántó meg legelõ, ki volt adva bérbe. Jó, nem a fél dunántúl méretû izé volt, és mondjuk húsz éve, de akkor viszonylag egyszerû procedúra volt szert tenni rá. Hogy most mi hogy van, arról fogalmam sincs, tudtommal magyar magánszemély szabadon vásárolhat és birtokolhat földet, de majd pontosít aki ismeri a jelen jogszabályokat.

Ha mégis van, akkor sem csinálhatsz rajta akármit, mert a b.zi fõvárosi politikus jogász megmondja neked, hogy te a zalai erdõben nem fúrsz kutat, mert nem szabályos, a dunai ártéren nem legelteted az egy darab tehénkédet, mert nem szabályos, a zemplénben meg pláne nem építesz egy hétvégi faházikót, mert nem tájba illõ.

Hát szerintem a zalai kútfúrást a zalai vizesek nem hagyják és nyilván nem termelhetsz akármit akárhol, akárhogy. Amellett, hogy a szabályozáskényszerben szenvedõ magyar politika mindent regulázni akar, az nem új dolog, és az is biztos, hogy a jelenlegi szabályok kb. fele teljesen értelmetlen, ellentmond más szabályoknak vagy betarthatatlan. De ettõl függetlenül az nem hülyeség, hogy nem mindenki összeviszsa vet-arat erdészkedik, hanem van valamiféle rendszer az egészben és rengeteg mezõgazdasági tevékenységnek közegészségügyi következményei vannak, amivel foglalkozni kell. Vagy vannak olyan növénytársulások, élõhelyek amelyek védettek, közös kultúrkincsünk, nem baj, ha nem lehet õket eldózerolni egy gokartpályáért. Mondjuk az ártéri legeltetés tilalmát nem értem, apám háza olyan telken áll, aminek a vége már a gát és a gátat is meg az árteret is birkák nyírják, mindig is õk legelésztek ott, szóval nem tudom.

Abban egyébként nagy általánosságban teljesen igazad van, hogy a központi rendelkezésû rendszerek egy idõ után képtelenek hatékonyan kezelni a távoli problémákat, és kifejezetten károsnak tartom az elvet, hogy majd a parlamentben eldöntik, hogy Bázakerettyén legyen-e járda, amikor ezt a helyiek sokkal jobban tudják, csak a központi irányítás retteg attól, hogy valamiféle önállóságot adjon ki a kezébõl a helyieknek. Ez úgy kb. 1949 óta van.

Ma nem sétálhatsz csak úgy a mezõn vagy az erdõben, nem gyûjthetsz dolgokat, még akkor sem, ha az õseid esetleg bizonyíthatóan évszázadokig véreztek azért, hogy te pont azon a mezõn sétálj, és pont abban az erdõben szedhess gombát. Mert jön állambácsi, és azt mondja, hogy nem.

Nem ismerem a szabályokat, ha úgy van, ahogy írod az a minõsített elmebetegség egyik tünete és nagyon szomorú.

Igazából ezek mind olyan dolgok, amelyek apró árnyoldalnak tûnnek a nagy jólétért cserébe. De a történelem nagy geb.szai sokszor ilyen apró árnyoldalakból ugrottak elõ.

Szerintem ezek az árnyoldalak nem a jólétért cserébe szünnek meg, ezeket nem az emberek adják fel maguktól a magasabb életszínvonalért. Számos helyen van jólét és lehet gombászni és mûködnek a dolgok. Ezeket amiket felsoroltál nem az általános életszínvonalom-emelkedés vette/veszi el az emberektõl, hanem kicsinyes, mohó, emberi ostobaság, hatalommánia.

A gombaszedés tilalma (illetve engedélykötelessé tétele) egyébként tankönyvi példa. A hobbigombászok - szerintem, nem ismerem a számokat, szóval szubjektív véleményem - által szedett gombák pl. nem hiányoznak a gazdaságból, mert a hobbigombász nem vásárol gombát. Szed magának, tehát a gombafogyasztása nem jelentkezik a gazdaságban egyáltalán. Az általa szedett gomba nem kerülne a piacra, hanem megennék az állatok (csak tippelek) vagy elpusztulna vagy mittomén, nem szedi le más, így kárt sem okoz senkinek, ahogy hasznot sem. Tudtommal a hobbigombászok nem ötven kilókat szednek össze naponta. (én csak egy ilyen családot ismertem, õk rengeteget gombásztak, de még így se volt rendszeres, hogy szárítani és savanyítani is volt mit, általában egy-két kajálásra való gomba jött össze és csomószor semmi, csak sétáltak egy jót) Mindezek ellenére valamiért az állam úgy érezte, hogy ezt a teljesen ártalmatlan tevékenységet muszáj korlátozni, nehezíteni, bonyolítani és költségessé tenni. A korlátozás által elérhetõ haszon? Zéró. A jogszabály legyártása, adminisztráció, közlöny-megjelenés költsége sem fog visszajönni száz év alatt, mert az egész gomba-gyógynövény dolog nem a pénzrõl szól. De akkor minek az egész? Ezektõl a dolgoktól hal meg a gombászkodás, növénygyûjtés, amitõl majd szépen elsorvad a füvesemberek tudása, mert nem lesz kinek átadni és végül egy teljesen értelmetlen és haszontalan rendelkezés összes hatása, hogy még egy fokkal szarabb országban kell élni.

[pappito]

A korszerûtlen, nagy emberi munkaerõ igénnyel járó technológiákon alapuló beruházások sokkal könnyebben voltak kivitelezhetõek, mint manapság. Pl. várak épültek, templomok, kastélyok erdeje. Képzeljük el pl. az egri várat. Az építkezés akkori technológiájával. Valószínû, hogy nem volt a kor akkori fejlettségében nagyobb erõfeszítés, mint most pl. egy atomerõmû megépítése. Mennyi vár épült? Volt hozzá külföldi kölcsön?

Egyrészt bizony volt hozzá külföldi kölcsön (veszegettek fel ám kölcsönöket a kedves uralkodók is vidáman, általában abból finanszírozták a háborúkat is), másrészt volt hozzá országrésznyi birtok bevétele (szociális és infrastrukturális kiadások és adók nélkül) rengeteg ingyen munkáskéz (jobbágy faluszámra). A templomot finanszírozta részben az egyház, részben sanyargatta még egy kicsit a híveket és összeadták.

Szóval igen, szerintem sokkal elõrébb vagyunk, már csak azzal is, hogy nincs feudalizmus.