0
Válasz (idézéssel)Nincs nekem bajom a városi élet elõnyeivel. Én is szeretek sétálni, nézelõdni, élvezni a lehetõségeket. Szeretek pizzát rendelni úgy, hogy fél órával elõbb betelefonálok, hogy arra járok, átveszem személyesen, ezt meg ezt készítsék el. Csak mindig eldöntöm, hogy éppen mi a cél. Mert ha valamiÉRT megyek be a városba, akkor azt szeretném elintézni, beszerezni. Akkor nem akarom, hogy elcsábítson a szép kirakat, nem akarom, hogy felesleges köröket kelljen futnom. Sétálgatni meg nézelõdni akkor szeretek, ha azért megyek. Szoktunk azt isEredeti hozzászóló Doom
Én is szeretem a kényelmet. Szeretem, hogy felcsavarom a termosztátot, és akkor nem kell fát vágnom, hogy legyen a kályhába. Csak jobban szeretem, ha 5000 forint a gázszámla, nem 25ezer. Ha pedig ezért fát kell vágnom, hát az kevésbé rossz, mint, hogy plusz két napot dolgozni a munkahelyen.
Én is kényelmesen szeretem eltölteni az idõmet. Mikor összevágok egy nagy adag fát, akkor elképesztõen kényelmes érzés, hogy nem kell azért túlórákat bevállalnom, hogy teljen a gázszámlára is. Tüzelõért dolgozni sokkal jobb, és sokkal kényelmesebb, mint pénzért.
Könnyû hozzászokni a jóhoz. Ahogy könnyû rászokni a cigire, a piára, a drogra is. Nagyon jó tud lenni. Csak mikor elfogy, akkor nagy a baj. Nem azon stresszelek, hogy jaj, jön az shtf, ne élvezzük az életet. De élvezzük. Csak tudjunk meglenni a jó nélkül is, meg tudjunk örülni annak, ha éppen jó van. Legyünk képesek választani. Mert ha kényszerbõl kell, az nem olyan jó.
A lábadra pedig vizet kell önteni. Nem a nap 24 órájában, a hét hét napján, de tudd, hogy milyen, ha vizes, és tudd, hogy hogyan kell hozzáállni.
Ez olyan, mint amikor valaki kövér. Nincs azzal baj, ma lehet élni kövéren is, nagyon kevés téren kerül hátrányba miatta. Hozzá van szokva a sok kajához, a jó kajához, a kevés terheléshez. Van, aki az egészségét is hajlandó beáldozni, mert neki annyi minden jár. Nincs ezzel baj. A baj akkor lesz, ha esetleg kevés lesz a kaja, sz.r lesz a kaja, és megterhelõ lesz hozzájutni. Illetve ez a kisebb baj. A nagyobb meg az lesz, hogy ha valaki nem is találkozott ilyen helyzettel egész életében.
Nem kell túllihegni a preppinget. De nem szabad túllihegni az urbánus kényelmet sem. A véglet rossz, mindenbõl. A jó az, ha mindenre megvan a lehetõséged, a tapasztalatod/gyakorlatod, és tudsz választani. Akkor lehet azt mondani, hogy tudod követni a körülmények változását.
