Nõk... és a játszmáik.
Itt visszatérek oda, hogy akinek nincs haszna, aki nem megbízható, az miért lehet a közösség tagja?
Egyáltalán, honnan találnak oda azok a nõk? Meg miért tudnak az egészrõl? Ez olyan, mintha kihívnád a sorsot. Korábban írtam arról, hogy szerintem hogy lehetne leginkább elejét venni ennek a jelenségnek, most nem keresem vissza és gondolom át újra... De a lényeg mégiscsak az lenne, hogy eleve ne is tehessék oda a lábukat. Lélekre is szûrni kéne.
Családban vagy egyedülállóként – ebben nem látok hirtelen sok értelmet. Nem csak nõk lesznek egyedül, és pusztán ezért elhajtani valakit, aki amúgy sokak javára válhatna, badarság. És a családok sem maradnak örökké együtt, továbbá egyik félre sem csak a magányos ellenkezõ nemû veszélyes.

Az igaz, hogy egy szülõ hûségesebb társ a közösségben, ami a gyerekét is óvja; de talán pont a családja miatt gyenge pont, ha a fenyegetettség és a "kísértés" együtt jelentkezik. Amikor csak egy árulás választja el a közösség fennmaradását a bukásától.
Ahogy sok embernek addig nagy a p..fája, amíg csak magáért felel, de egybõl meghunyászkodik a rendszerrel szemben, amint megszületik az elsõ trónkövetelõ.