Iskolai erőszak, zaklatás, megfélemlítés és megalázás

[TMIB]

Mikor kisgyerek voltam, anyámat vittem egy ügy miatt. Mikor õ beszélt azzal az idióta idõsebb gyerekkel, az félig bevált. Utána az csak egyszer piszkált, vagy fél évvel késõbb. De azon kívül nem volt gond.

Persze az is csak véletlen volt hogy szóltam, mert amúgy nem tudtam hogy mi a helyes lépés. Akkoriban ugyanúgy nem mondták meg mint manapság.

[Dream_walker]

Az nem is mûködik, nem is azt írtam. A legnagyobb hiba dumálni. Egy szó nélkül pokróc, az mûködik.

Pontosan. Az állatidomárok sem beszélnek. Van náluk keksz, meg egy korbács. Az egyik mindenképp mûködik. Azt mindenki tudja, hogy nem minden humán ember. Ha pedig nem ember, akkor állat, tehát ami mûködik, az a keksz, vagy a korbács. A duma nem.

[Zacskóbicska]

Azt hiszem, ebben a topikban mindenkinek igaza van valamilyen szinten, de azt eldönteni, hogy kinek van jobban, lehetetlen. Sajnos nekem is komoly élettapasztalataim vannak a téren, nem szeretném ragozni. Inkább arról a konzekvenciáról írok most, ami bennem kondenzálódott le ezek hatására, habár régen voltak a lényegi történések (amik rossz álmaimban még ma is foglalkoztatnak, ill. amúgy is).
1.Típus, ékõsködõk. Minden társadalom kineveli az élõsködõket. Ezek arra termetettek, hogy az emberek vérét szívogassák, de tisztában vannak azzal, hogy csak módjával, mert ha nincs honnan vért szívni, akkor éhen döglenek. Ezek fenyegetgetnek, vámolgatnak, stb. Fizesd ki a védelmi pénzt, adjál tüzifát, hogy ne törjünk be, ilyesmi. Tisztában vannak azonban azzal, hogy addig élnek, amíg van kin élõsködni.
2. Típus, élõsdiek. Az élõsdi a durvább verzió, sajna ilyen is van. Ez addig jár a nyakadra, amíg bele nem döglesz. Kivágja a kertekbõl az összes gyümölcsfát, majd egy napi járásra az összes fát, felégeti az összes bútort, ablakkeretet, felzabálja az összes terményt, kamrát, pénzt fizettet az életben maradásodért, ennek ellenére agyonver, stb. Amikor mindent élhetetlenné tett maga körül és az éhhalál szélére kerül, megy politikai menedékjogért sajnos sokszor politikailag támogatott módon külföldre.
Közös nevezõ, hogy mindkettõ fajzat igen kártékony a törvénytisztelõ, jogkövetõ polgárok számára és jelenleg Magyarországon nincs az a politikailag, gazdaságilag és társadalmilag elfogadott eszközrendszer, amivel fel lehetne lépni ellenük. Nincs az a jogszabály se, ami lehetõséget adna csoportos fellépésre. (Egyénileg öngyilkosság.) Ezt az említettek is nagyon jól tudják, ezért nincs visszatartó erõ sem.
Egyébként a jelenség társadalmi veszélyessége óriási. Ennek ellenére a törvényhozóink átsiklanak felette. Talán a szavazó bázis miatt? Nem tudom, miért. A társadalmi elégedetlenség viszont fokozódik a törvényhozás ilyen téren való hiányosságai miatt elsõsorban. Ez a társadalom jelentõs részét frusztrálja. Az emberek nagy tömegének, a társadalomnak az igazság érzetét figyelmen kívül hagyni enyhén szólva is anarchista gondolat, hiszen ez hosszabb távon mindig és mindenütt nagy megmozdulásokhoz, akár forradalmakhoz is vezetett. Vagy ha ez a cél, akkor mondja ki valaki és akinek nem tetszik, szavazzon másra. Én pl. nagyon nem szeretnék semmilyen háborút, így polgárháborút sem. A nálunk alkalmazott római jog igenis alkalmas lehet e jelenség kezelésére. Figyelembe kell venni ugyanis a jelenség burjánzását, a társadalmi veszélyességét és azt annak megfelelõ szigorral kell büntetni. Ennyi csak. És akkor ha történik majd egy utcai garázdaság esete és vele gy idõben egy koccanásos, személyi sérüléssel nem járó baleset, akkor a rendõr (a saját védelme érdekében is) nem a koccanást fogja órákra elõtérbe helyezni, hanem az utcai fenyegetõt, vagy verekedõt fogja begyûjteni és akár évtizedekre becsukatni, természetesen nem a sérült magán indítványa alapján. Na, ennek valahol itt kellene kezdõdnie, ha meg akarnánk oldani. Helyette vehetjük pl. a Keserû mûvek csodáit, amit ki nem vihetünk a lakásból, sõt a tõrt se, de még gumibotot, vagy egy szelet kenyér normális szegéséhez alkalmas bicskát se, mert a törvény haragjával súlytanak le ránk, szegény balfasz jogkövetõ állampolgárokra. A söpredék pedig röhög. Tudja, hogy nyugodtan rám rúghatja az ajtót, agyonverheti minden nap hazafelé jövet az iskolás gyerekemet, úgy sem fogok tudni tenni semmit ellene, csak azt, hogy kifizessem a napi 500 Ft.-ot, vagy amennyit akar. Ha a tanárnõ esetleg az utolsó óra elõtt öt perccel korábban engedi el a gyerekemet az említett paraziták miatt (én anno így éltem), akkor agyonverik a tanárnõt is. Kis szab ennek gátat? Hogyan? Elõbb-utóbb persze a társadalom gátat szab. Jogszabályok ellenében fogja tenni? Ennek mi lesz a vége? Polgárháború?
Azt gondolom, a XXI. század ésszel élõ népének nem kellene oda eljutnia. Ezért döbbenetes ez az Iszlám Állam kérdés is, amire még senki sem adott magyarázatot. Pedig józan ésszel élve hogy is lehet ez?

[TMIB]

Ha csak kis zaklatásról van szó, piszkálódásról, mondjuk egy új gyerek valaki egy osztályban, akkor ott néhány határozott csapás, rúgás megoldhatja a problémát. Voltam olyan helyzetben is. Abból barátság lett.

De mikor a brutális nagyon rohadt emberekkel hozza össze a sors a gyereket - fiatalt, akkor azt nem lehet csak úgy megoldani. Legalábbis nálam sose sikerült. A próbálkozásoknak csak rossz vége lett.

[Zacskóbicska]

Szerintem ez így törvényszerû, ahogy írod. A brutális elemek viszont sikerélményt könyvelnek el és ez csak a hosszú távú "fejlõdésüket" serkenti.

[Dream_walker]

Az értelmes embereknek nagyon fontos lenne, hogy megtalálják a közös hangot bárkivel. Hogy meglegyen a megfelelõ kommunikáció. Ettõl ember az ember, képes az empátiára és az alkalmazkodásra. Ha van egy brutalitásban létezõ élõsdi, akkor a közös hang azzal nem a jogszabály, nem a komoly elbeszélgetés, hanem a brutális válaszreakció. Nem azért, mert az a legjobb, vagy a leghelyesebb, hanem azért, mert van, aki azon a nyelven beszél, és nem ért meg mást. Értelemszerûen egy gondolkodó, fejlett értelemmel rendelkezõ ember ezt belátja, és nem fecsérli az idejét pótcselekvésekre. A gyomot irtani kell. A kártevõket irtani kell. Minden gondos gazda kötelessége ez.
Ez egyáltalán nem polgárháború. Még csak nem is önbíráskodás. Ezek emberi fogalmak. Ha az egyik résztvevõ fél nem ember (de ne legyek ennyire filozofikus, mondjuk azt, hogy nem becsületes, törvénytisztelõ és jogkövetõ állampolgár), akkor ez csupán kárenyhítés, kármegelõzés. Mint amikor kiviszed a szemetet.
Az iszlmálállamos példa nagyon jó. Tökéletesen megmutatja, hogy mi történik akkor, ha nem a megfelelõ nyelv van használva a kommunikációban. Ha egér van a kamrában, nem az a megoldás, hogy a kaját egy polccal feljebb pakoljuk. Ha egér van a kamrában, akkor elpusztítjuk, vagy beteszünk oda egy macskát.

[TMIB]

Ezt mind értem, de a bíróságot/ügyészt ez az érvelés nem hatná meg.

[Dream_walker]

Ezt mind értem, de a bíróságot/ügyészt ez az érvelés nem hatná meg.

Ez semmi mást nem jelent, csak azt, hogy a bíróság és az ügyészség jelenlegi formája elavult, a feladatát nem képes ellátni, több kárt okoz, mint hasznot, egy felesleges sallang a társadalmon, a becsületes embereken.

[st.jimmy]

A jogszolgáltatás jó esetben közel áll az igazságszolgáltatáshoz, de sosem azonos vele. (az elsõ fogalom fiktív, de remélem látjátok mire értem)
Az igazságot abszolút értelemben senki nem mondhatja meg, valahol a normán belül lehet közelíteni.
Fontos a jog, és fontos a norma. Ha az egyiknek megfelelsz a másiknak lehet, hogy nem.
Mindenki választhat
Mármint a "jó" emberek közül valaki mindkettõbõl a lehetõ legtöbbet, de az egyiket biztos választja.
Aki egyiket sem, mi azt hívjuk "rossz" embernek: deviáns viselkedésû (eltér a normától) és bûnözõ (megszegi a jogot).
Amúgy a jog is norma, valahonnan rémlik a "jogi norma" fogalma...

szemléltetésképp könnyed tartalom:
"A jogi egyetem záróvizsgáján az utolsó két diák izzad a kihúzott tétele felett.
- Jöjjön kolléga! - szólítja az egyiket a professzor.
- Na kolléga... Tudja a tételt?
- Háát... Nem jut eszembe semmi. - válaszol a nebuló.
- Hát kolléga, akkor maga nem lesz kolléga.
- Professzor úr! Lehet egy ajánlatom?
- Halljuk!
- Ha fel tudok Önnek tenni egy olyan jogi jellegû kérdést, amire nem tud válaszolni, beírja az ötöst?
- Ilyen pofátlan kérés 40 éves tanári pályafutásom alatt nem volt, de lássuk!
- Rendben. Mi az ami egyben törvényes, de nem jogos, jogos de nem törvényes, és se nem törvényes, se nem jogos?
Pörögnek a kódexek, izzad a professzor úr, de nem tudja a választ.
- Rendben, megfogott, itt az ötös és takarodjon innen!
- Na, halljuk az utolsó mit produkál! - szólítja az utolsó diákot.
- Professzor úr... Én sem tudom ezt a tételt...
- Hát mi van ma itt? - fortyan fel a professzor.
- Rendben... Hallotta az elõzõ diák által feltett kérdést?
- Hallottam - felel a diák.
- Rendben. És tudja rá a választ?
- Tudom.
- Tudja? Akkor ha megmondja, átengedem egy kettessel.
- Rendben. Szóval az, hogy a professzor úrnak van ugye egy 20 éves felesége, az törvényes, de nem jogos. Azt, hogy a feleségét az elõzõ diák kefélgeti, az jogos, de nem törvényes. Az pedig, hogy ezért Õ most ötöst kapott, én meg kettest, az se nem törvényes, se nem jogos..."

Szóóóval szerintem itt törvényes, és nem törvényes, de az átlagember igazságérzetének (a normának) megfelelõ dolgokat is megbeszélhetünk... és akkor mindenki tudja, hogy az sajnos nem törvényes, de ez van.

[TMIB]

Nem is az a kérdés hogy mi törvényes, hanem hogy a végén az áldozat vagy az áldozat segítõi köthetnek ki rács mögött.

Nem tudom hogy az ausztráloknál hogy van, de ha például ott nincs semmilyen törvény ami védte volna a zaklatottat és õ úgy vágja földhöz a kis férget hogy annak eltörik a gerince, akkor könnyen elképzelhetõnek tartom hogy évekre lecsukták volna a gyereket, vagy javítóintézetbe zárták volna, vagy fiatalkorúak börtönébe. Mert szemét egy világban élünk.

Úgyhogy én még mindig az mondom, hogy komoly törvényi módosításokat kellene kivitelezni. Elõször is azért, mert nagyjából soha nem történik olyan, hogy az áldozat védené meg magát, vagy az áldozat rokonai. Ha megtörténne akkor pedig õk kerülnének bajba. Ezt így nem lehet.