Élet a tanyán

[mmilan21]

Az elsõ aszalóban szárított növények:
Szárított növények.jpg

Balról jobbra sorban: kapor, citromfû, csalán, lestyán, bodzavirágzat, kamillavirágzat.

Az üvegek alján zsebkendõbe csomagolt só van mint páraelszívó.
Ez utóbbi már nagy hasznomra volt a vetõmagoknál is.

Az aszalóban 1, maximum 2 nap(borús idõ) alatt megszáradtak ezek a növények.
Az így szárított növényeknek kevésbé megy el az aromájuk, mint ha a padláson szárítanám és nem is színezõdnek el annyira a száradás alatt.

Abszolút megérte megépíteni a "gépezetet".

[Dream_walker]

Ez volt a végsõ lökés, kezdem az agyalást az alapanyagbeszerzésen

Gyakorlati kérdés: a zsepi az papír, vagy szövet? A só az mekkora üveghez mekkora mennyiség?

[Zacskóbicska]

Én nem bíznék a sóban. Helyette inkább a kihevített szilikagél, vagy rézgálic.

[Mizu]

Én nem bíznék a sóban. Helyette inkább a kihevített szilikagél, vagy rézgálic.

Ezt kifejtenéd bõvebben is?? Megköszönném!
Azt is hogy hol lehet az említett két anyagot venni/szerezni és milyen esetleges óvintézkedések szükségesek. A rézgálic az permetezõszer ha jól emlékszem.

[bel]

rézgálic.

Szia,

En nem mernek sejtmerget rakni az etelbe. :-(

Bel

[mmilan21]

Pedig nálam eddig egész jól bevált a só.
Alap elvárás nálam, hogy légszáraz (vagy inkább szárazabb) legyen a szárított alapanyag - amikor érintésre törik a levél és a szár akkor az már jó.
Ügyelni kell még arra, hogy az összes növényi rész kellõen száraz legyen, a szárak, levelek és virágzatok is.

A kis üvegekbe kb. 10 g, a nagyokba 20 g só került zsebkendõbe csomagolva. Adalékmentes sót használtam hozzá
A só elsõdleges feladata, hogy szárazon tartsa a növényeket.
Másodlagos szerepe a füvek felhasználása miatti nyitogatásból (rendszerint télen) bekerülõ pára felfogása.

Egy régi használaton kívüli hûtõszekrényt használok a füvek tárolására (egy hidegebb helyiségben).
Így nem éri napfény sem az üvegek tartalmát - minimális a színelváltozás.

Ennek a könyvnek nagy hasznát vettem:
Achim Samwald: Aszalás, szárítás
http://www.zoldbolt.hu/zold-konyvtar...-szaritas.html

Nem mellesleg egész könyv "birodalma" van ennek a webshopnak önellátás témában, magyar nyelven - érdemes átlapozni.

[mmilan21]

Ez volt a végsõ lökés, kezdem az agyalást az alapanyagbeszerzésen

Gyakorlati kérdés: a zsepi az papír, vagy szövet? A só az mekkora üveghez mekkora mennyiség?

Papír zsebkendõ egyenlõre. A természetes alapanyagú szövet a legjobb hosszútávon.

Olyan 2-4% lehet a sómennyiség az üveg ûrtartalmához képest. Ennyi elég a az eddig általam szárított növényeknek (tapasztalatok az elõzõ szezonból).
A magvaknak több só kell, kb. 5-8-10%, fajtától függõen.

Az aszalt gyümölcsöket még nem tudom hogy milyen só aránnyal fogom elrakni. Olyan 10-15%-ot számoltam/gondoltam eddig.

[mmilan21]

Én nem bíznék a sóban. Helyette inkább a kihevített szilikagél, vagy rézgálic.

A sóval addig nem lesz gond amíg megfelelõen száraz a bekerülõ alapanyag.

Még valami: a só egyenlõre könnyebben elérhetõ és olcsóbb számomra, plusz ha szükséges fel is lehet használni étkezési célra.

A magoknál van a nagyobb hiba lehetõség:
Az egyik tavalyi borsó vetõmagos üvegnél telítõdött a só és a zsebkendõ is - na az már veszélyes volt.
Kisorolt gyönyörûen a kertben, de a következõ szezonba vetni belõle már necces lett volna
Kevés volt benne a só aránya és akkor még nem volt aszalóm se hozzá.
Az is lehet, hogy az üveg kupakja nem zárt tökéletesen - erre azóta már külön figyelek.

A magok beüvegezése másrészt védi az egerektõl is a magokat.

[Zacskóbicska]

Én nem bíznék a sóban. Helyette inkább a kihevített szilikagél, vagy rézgálic.

A konyhasó abban a formájában, ahogyan megvásároljuk, vízzel telített kristályszerkezetû. Nedvszívó anyag ugyan, de nem a levegõbõl, hanem oldódása során szereti attól elvenni a vizet, amivel érintkezik. Pl. a sonka pácolásának a folyamatában. Itt ha jól értettem a cél a levegõ és a szárítmány nedvességtartalmának alacsony szinten való megõrzése. Értelemszerûen az adott só az üvegben uralkodó páratartalmat nem fogja csökkenteni. Ha a szilikagélt kihevíted, az a levegõbõl igyekszik visszavenni a viztartalmát a kristályszerkezetéhez. De ugyanez van a rézgálicnál is. Addig kell hevíteni, amíg kifehéredik, ekkor ugyanis elveszíti a kristályvizét a rézszulfát. Igen arogánsan akarja azt visszaszedni a hõhatás elmúltával, akár a levegõbõl, ill. gáztérbõl is. Ha ismét kék színnel virít majd, akkor lehet tudni, további jelentõs páratartalmat nem tud már csökkenteni (mint a konyhasó sem, csak azon nem látszik). Ha szövet zacskóban van elszeparálva a növényi szárítmánytól (mint a konyhasóról írott eset), akkor nem fog sejtméregként funkcionálni, hiszen nem kerül az élelmiszerbe, vagy a szárítmányba. Sõt sok alkalommal felhasználható lesz, egyszeri beruházással. Korlátlan hevítést/telítést bír ki.

[Zacskóbicska]

Szia,

En nem mernek sejtmerget rakni az etelbe. :-(

Bel

Vászon zacskóba csomagolva rézgálic nyugodtan mehet, ha nem oldódik bele az ételbe. Nem javaslom, de néhány évtizede még oldatban tartósító és színezõ szerként is használták a csemege uborkához. Ezt ne tegyétek!